Mint a népmesében, csak úgy roskadoztak az asztalok a szebbnél szebb gyümölcsök alatt. Hogy hol? Hát a dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola nagytermében. A Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének dunaszerdahelyi alapszervezete ebben a főludas, mivel tagjai fontosnak tartják, hogy a kiskertet művelők bemutassák egymásnak (és természetesen az érdeklődőknek), mit sikerült a kertjükből az adott évben kihozniuk.
„Két év kihagyás után nagyon örülünk, hogy az idén immár huszadik alkalommal tudtuk megszervezni ezt az időszakos kiállítást” – mondja Baári József, a dunaszerdahelyi alapszervezet elnöke.
„Ez nekünk, az idősebb tagoknak nagyon fontos, hiszen a hagyománya még a múlt rendszer idejére nyúlik vissza. Akkor még kitüntetettek is voltak az egyes kategóriákban, az nagy elismerésnek számított. Most oklevéllel jutalmazzuk a kiállításba bekapcsolódó ügyes kertészeket, de a kiskertésznek úgyis a saját termése a legnagyobb büszkesége. Az egész évi fáradozás után ez a kitüntetés!”
A gyümölcsök mellett az asztalokon találhatók még zöldségek, dió, méz, savanyúságok és virágok is. Külön öröm, hogy a régió nagytermelői és kistermelői mellett a nagymegyeri kertészek is kiállítanak, és a mosonmagyaróvári testvérszervezet is részt vesz a rendezvényen.
„Már tíz éve együttműködünk a mosonmagyaróváriakkal. Minden évben szeptember elején mi megyünk hozzájuk egy hasonló kiállításra, a Csallóközi Vásár idején meg ők jönnek hozzánk” – árulja el József.
Baári József
A kiállítóteremben éppen egy osztálynyi diák nézelődik. A gyerekek érdeklődve figyelik a tanító néni magyarázatát.
„Igen, ez is az egyik célunk, hogy a fiatalok is lássák, milyen eredménye van a kertészkedésnek. Az iskolák, óvodák hozzák a gyerekcsoportokat, igaz, a két év kihagyás után még egy kissé félve. Külön öröm számunkra, hogy a vidékfejlesztési szakközépiskolával nagyon jól együtt tudunk működni, itt állíthatunk ki, hiszen az iskola diákjai is bekapcsolódnak. Külön asztaluk van, szebbnél szebb terményekkel, s ez azt jelenti számunkra, hogy van jövő. Ha egy diák úgy tud beszélni erről a munkáról, hogy nekünk ez termett, nekünk annyi termett, jó volt a termésünk, akkor ő továbbviszi ezt a vonalat. Az alapszervezetünkben is vannak új, fiatal, nagyon ügyes tagok.”
„Sajnálatos, hogy sok ember a zöld pázsitjába több energiát fektet, mint a kertészkedésbe” – mondja József. „De ez még az elkövetkező években változhat, talán újra nagyobb értéke lesz a saját magunk által kitermelt zöldségnek, gyümölcsnek. Kertészkedni nem akkor kell, amikor az embernek ideje van rá, hanem amikor a kertnek van rá szüksége. Rendszeres munka, s még sincs mindenre hatásunk, csak útközben derül ki, milyen évünk van. Ez mindig is így volt. De az időjárásban bekövetkezett változásokat is észleli a kiskertész. Hol volt 20 évvel ezelőtt füge a kertekben? Sehol. Most annyira jó feltételei vannak ennek a gyümölcsnek, hogy évről évre egyre jobb a termés, s így a fügelekvár elkészítése sem jelenthet gondot.”
