A régi csallóköziek asztalára – a Duna bőkezűsége folytán – gyakran került halas finomság. Ma már tudjuk, hogy a halételek nemcsak finomak, de egészségesek is, a tányérunkon azonban csak ritka vendégek. Ha hal, akkor inkább a világlátott, fagyasztott fajta, mely egzotikus országok túlzsúfolt medencéiben nőtt fogyasztható nagyságúra.

Pedig igenis vannak halastavak, melyekből egész évben vagy a lehalászások idején olcsón és könnyedén juthatunk egészséges csemegéhez! Lássuk ajándékaikat!

amurok_nyomaban_a_nagyabonyi_halastavakon_mg_1507.jpg
A halak etetése fontos feladat

– A gazdaságunkban 100 hektáron, ezen belül három halastóban folyik a halnevelés – mondja László Pál, a Nagyabonyi Tógazdaság vezetője. – Az állomány mintegy felét – a fogyasztók igényeinek megfelelve – a népszerű ponty teszi ki. A halállomány másik felét főként amurok és busák alkotják, de vizeinkben a különféle apróhalak mellett, mint a jász vagy a kárász, megtalálható a harcsa, a süllő és a csuka is.

amurok_nyomaban_a_nagyabonyi_halastavakon_mg_1535.jpg
A dobóháló az alján lévő súlyoknak köszönhetően a vízbe érve összehúzódik, s csapdába ejti az alatta lévő halakat.

Közben megérkezünk az egyes számú tóhoz, melyen a számtalan madár közt egy leskunyhó úszik.

– Elég messze vagyunk a civilizációtól, így a halak mellett sokféle madárfaj talál otthonra nálunk. Többek közt kócsagok, szürke gémek, bakcsók és sárszalonkák népesítik be a víz felszínét és a tavakat körülölelő nádast. Épp ezért gyakori vendégek itt a természetfotósok és az ornitológusok, akik akár egész napot is eltöltenek a vízben állva vagy a szúnyogok prédájaként a nád éles levelei közt. Sajnos azonban a hattyúk és a kárókatonák is nagyon elszaporodtak. Az előbbi kicsipegeti a vízből a halaknak szánt etetőanyagot, míg a kormorán a halállományt ritkítja.

A hatalmas étvágyú madár naponta akár 30-40 dkg halat is elfogyaszt, nem beszélve arról, hogy éles karmaival és csőrével sok halat meg is sebez – avat be bennünket Pál. – S ha már a károkról van szó, a hódok és a nutriák mellett az embert is meg kell említeni: az orvhalászok, vagyis a rapsicok otthonosan érzik magukat az óriási területen – teszi hozzá sajnálkozva.

A tavat kémlelve látszik, ahogy mozog a nád, és egy szál megrázkódik, majd eltűnik a víz felszíne alá. Ezek az amurok, világosít fel Pál, melyek iránt környékünkön is egyre nagyobb a kereslet

– Ez a halfaj Ázsiában őshonos, és a 60-as években azért telepítették be az európai és amerikai vizekbe, mivel nagy étvággyal fogyasztja a vízinövényeket, sőt még a nádat is, így előkészíti a terepet a többi halfaj számára. Az elburjánzó nádasok ugyanis elveszik a halak életterét. Az amur tipikus folyóvízi hal, de kifejezetten alkalmas tavi tartásra is, és nem csak mint közmunkás. A húsa ízletes, tömör és hófehér, a hőkezelést jól tűri. Fogyasztásra az 5-6 kilós példányok az ideálisak: húsuk kiforrott, de a ponttyal ellentétben egyáltalán nem zsíros. Könnyű fogyasztani, mivel ekkora súlynál már a csontok is könnyen észrevehetőek. Épp ezért válik egyre kedveltebbé nálunk is. Az amur igazi sporthal, a horgászok egyik kedvence. Ha megakasztják, és észleli a bajt, hatalmas rodeót csap a vízben. Menekülés közben pedig akár el is szakíthatja a zsinórt, sőt, még a botot is eltöri – meséli.

amurok_nyomaban_a_nagyabonyi_halastavakon_mg_1539.jpg
A dobóháló röptetését sokat kell gyakorolni.

A hatalmas gazdaságban csupán három ember dolgozik állandó jelleggel: László Pál és felesége, Marika, valamint Kiszucsan Attila. A halastavak a pozsonyivánkai szakközépiskola tangazdaságát alkotják, Attila is ott tanult halászatot. Lehalászáskor és más nagyobb munkálatok során az ottani diákok segítenek be. A mindennapos etetés és a vízutánpótlásról gondoskodó csatornák, befolyók tisztítása azonban csak e kis csapat feladata.

Mivel sem a természet, sem a rapsicok nem igazodnak a munkaidőhöz, a tógazdaság 24 órás szolgálatot, igazi elhivatottságot igényel. 

– 20 éve vettem át a lepusztult állapotú gazdaság irányítását – meséli Pál. – Azóta sikerült megépíteni a töltéseket és egy olyan medencét, melyben a lehalászás után folyamatosan friss, oxigéndús vízben tudjuk tartani a halakat. Hogy a gyakorlaton lévő diákok komfortját biztosítsuk, rendbe szedtük a központi épületet és a szociális helyiségeket is. Év közben a halakból az iskola szükségleteit elégítjük ki, a nagyközönség számára egyszer, az őszi-téli lehalászáskor áruljuk a halat. A pénz örök problémát jelent: a halakból származó bevétel az iskoláé lesz ugyan, azonban abból a költséges szakjait, mint a kinológiát vagy a lótartást is finanszírozza. Úgy tekintek erre a munkára, mint egy hivatásra. Édesapám ezen a területen volt vadőr, mintegy örökségül hagyta nekem ezt a vidéket. Ez a kötődés tart itt, és segít a munkámban.

László Pál inkább táplival próbálkozik.

amurok_nyomaban_a_nagyabonyi_halastavakon_mg_1565.jpg

A tápli körmei, azaz a hálót tartó szárai a helyükre, vagyis a csillagba kerülnek.

amurok_nyomaban_a_nagyabonyi_halastavakon_mg_1547.jpg

amurok_nyomaban_a_nagyabonyi_halastavakon_mg_1569.jpg

amurok_nyomaban_a_nagyabonyi_halastavakon_mg_1582.jpg

Egy szépséges szerzemény: Attila kezében méretes amur pihen.

amurok_nyomaban_a_nagyabonyi_halastavakonp6070431.jpg

elofizetes_uj_no_0.png

L. Horváth Katalin
Cookies