Kedves Emese! Édesanyámnál akadtam rá az Új Nő-re, amiben megláttam a rovatát. Úgy döntöttem, hogy férfi létemre én is leírom az esetem, hátha tud nekem is tanácsolni valamit.
Az az igazság, annak ellenére, hogy elváltam, még mindig két nő között őrlődöm. Mégpedig a volt feleségem, és a volt szeretőm között. Nem tudom, mit kezdjek velük, mert érzelmileg még mindig tartanak engem.
(© morysetta)
Az egész a házasságom alatt kezdődött. A második gyerekünk születése után már úgy éreztem, hogy feleségem elhanyagol engem. Csak a gyerekekkel törődött. Az töltötte ki mindennapjait. Hiába próbálkoztam sokszor, hiába beszéltünk róla, hogy én is igényelném újra vele az intim kapcsolatot, babusgatást, ő rendszerint elhárított azzal, hogy fáradt, fáj a feje. Persze néha sikerült rászednem, de ez már nem olyan volt, ami régen. Aztán kezdett „eltramplisodni”, nem törődött úgy a külsejével, mint azelőtt. Egy napon rájöttem, hogy az a nő, akit elvettem, szeretettem, már nem vonz annyira, amolyan „anyás” lett. Egyszerűen eltűnt a NŐ. Most anya, és én meg apa. Ezt valahogy nem tudtam feldolgozni, igazán átalakulni, mint ő, ezért más nő után néztem, aki ki tudja elégíteni régi vágyaimat is.
Nemsokára találkoztam egy igencsak impulzív, tőlem 10 fiatalabb lánnyal, aki, úgy tűnt, megfelel nekem. Teljesen magával ragadott, és mindketten hűtlenek lettünk párjainkhoz. Lassan kezdtem belebonyolódni ebbe a kapcsolatba, a lány is szakított barátjával, és külön költözött, várva, hogy én is megtegyem, amit szerinte kell. Amikor feleségem megtudta, teljesen összeomlott. Aljasnak tartott, és olyannak, aki cserben hagyta őt a házasságban, az anyaságban, a gyerekek nevelésében.
Nagy nehezen sikerült megegyeznünk, és elváltunk. Én a lányhoz költöztem, ami egy ideig működött is. Hónapokkal később a volt feleségem külföldön talált munkát. Ő is, mint sokan errefelé, ápolónő lett.
Nekem kellett a gyerekekkel foglalkoznom, én voltam velük három hetet, a volt feleségem pedig mikor hazajött pihenni. Ez persze felőrölte a barátnőmmel a kapcsolatot. Mivel már nem tudtam maximálisan csak rá figyelni, ezért ő levetett, mint egy kabátot, és másik szerető után nézett. Egyszerűen megcsalt. Képzelheti, most meg itt voltak a cirkuszok, és én egyedül maradt anyukámhoz költöztem, ahol ellehettünk a gyerekekkel is.
Újra teltek a hónapok. Rengeteget gondolkoztam, hogyan lehetne az életemet rendbe rakni. A volt feleségemmel már nem tudtam elképzelni, hogy újra egy család legyünk, pedig ő hajlott erre, de én meg a volt barátnőmre vágytam, aki viszont most mással volt. Aztán később, egy évre rá, megint fordult a kocka. A volt barátnőm egyszer csak elkezdett hívogatni és közölte, hogy újra egyedül van, nem költöznék-e vissza hozzá. A volt feleségemtől időközben bocsánatot kértem. Most már megtudtam érteni felháborodását, csalódottságát velem kapcsolatban, hisz egy-két év alatt én is pontosan megtapasztaltam, milyen érzés az, amikor az emberhez hűtlen a másik. Az igazat megvallva, végképp nem tudom, mit tegyek? Negyvenkét éves leszek. Kellene egy kis érzelmi stabilitás. Szeretnék végre megnyugodni.
Kedves Gábor! Köszönöm a bizalmat. Amit leírt, nem egyedi eset. Sajnos házasságok tömege megy tönkre a fent leírtak miatt. Tapasztalatom alapján tényleg megváltozik a nő a gyermekszülés után. És ez így van rendjén. Engedje meg, hogy ezt bővebben kifejtsem, mert ugye innen indult az egész.
Az embereknek életükben több szereppel kell azonosulniuk. Különösen a párkapcsolaton belül. Az elején nő és férfi, később, a gyerekek megszületése után ezek a szerepek átminősülnek anyává és apává. Körülbelül negyven, negyvenöt éves kor körül, amikor a gyereknevelés véget ért, újra vissza kéne alakulni nővé és férfivá. Ez általában a nőknek nehezebben megy. Hisz a gyermekszülés után teljesen azonosulnak ezzel a szereppel. Ráadásul sok helyen a férj is elkezdi anyának hívni feleségét, mire a nő meg elkezdi apának hívni. Sajnos ez a szerep aztán sok helyen meg is marad, egészen addig, amíg valamelyikben fel nem ébred a vágy, hogy újra NŐ és FÉRFI legyen. A férfiaknak ez hamarabb sikerül, és elindulnak kalandozni, a nők sokasága meg önsajnálattal nyaldossa sebeit, beleragadva az anyaszerepbe, ami már rég nem aktuális.
Nem tudom őseink hogyan csinálták, de az biztos, hogy manapság nincsenek a fiatalok (mellesleg a mi generációnk se volt!) felkészítve. Nem hívja fel senki a „személyiség”változásra a figyelmet, nem mondják: Fiam, a feleségeddel legyél toleránsabb, most egy időre átalakul majd, nemcsak az lesz a legfőbb vágya, hogy veled ágyba bújjon.
Legyél te is apa, csináljátok együtt a gyereknevelést, feleséged ne érezze úgy, hogy egyedül maradt mindenre. Lányom, ne hanyagold el férjedet, ne mászkálj úgy a lakásban, mint egy madárijesztő, még akkor sem, ha nehezedre esik, ne távolítsd el magadtól férjedet, vond be a gyereknevelésbe, ne sajátítsd ki a gyerekeidet. Alakítsátok úgy, hogy legyen rendszeresen időtök csak egymásra stb. Természetesen nőknél hormonális átalakulás is van, ami szépen lassan visszaalakul. De ehhez idő kell. Önöknél is ez lett a házasság veszte. Egy másik nőnél kereste azt, amit feleségében a szülések után elvesztett. Ön viszont nem tudott apává átalakulni. Inkább kalandozni indult. De az élet visszakényszerítette, hogy megtapasztalhassa, amit a házasságon belül kellett volna. Apává válni.
És lám, a szerelmi kapcsolat sem hozta meg a várt eredményt, hisz barátnője hűtlenkedni kezdett. Éppúgy, mint Ön annak idején. Ezek az Ön által megélt események gyönyörűen megmutatják, hogy működik a karma. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” Mondta Jézus. És tökéletesen igaza volt. Ön, úgy látom, megértette, és tanult belőle. Ez volt a cél. Remélhetőleg többször ezt a hibát nem követi el.
És hogy mit tegyen? Én azt ajánlom, most pihenjen meg. Ilyenkor szükség van egy kis egyedüllétre. Utána rendezze a kapcsolatokat, és szeretettel engedje el mind a volt feleségét, mint a volt barátnőjét. Sokan egyik kapcsolatból a másikra rohannak, nem hagynak időt maguknak az átértékelésre, megemésztésre. Pedig mindenkinek szüksége van regenerálódásra, összegzésre és arra, hogy a tapasztalatokból tanulva majd újult erővel elindulhasson egy új, magasabb szintű párkapcsolat felé, ahol már nem hatalmi harcok dúlnak, hanem kölcsönös tiszteleten, megértésen, bizalmon, és őszinteségen alapulnak majd a dolgok.
