Sok ember van, aki krízishelyzetben rádöbben, hogy „már nem akarom, hogy igazam legyen, hanem hogy boldog legyek”. S nem vív egomeccseket, nem veszekszik többé.
Ha valakit sakálnyelven szólítanak meg, mi történik benne? Mi lesz a válasza? Vagy az „üsd, küzdj, harcolj” (tehát visszatámad), vagy a „fuss, menekülj” (ilyenkor igazából nem üt vissza, hanem megadja magát). Mindkettő vesztes helyzet. Vajon miért? Ha valaki csak a saját érdekérvényesítésére összpontosít, vagyis harcol és kiáll az érdekeiért, akkor a kapcsolata fog sérülni – ha pedig nem áll ki magáért, akkor ő, saját maga. Ezért sem mindegy, hogy milyen nyelvet használunk a kapcsolatainkban vagy a házasságunkban.
(© Anna Wessen)
A zsiráfnyelv a sakálnyelvvel szemben az erőszakmentes kommunikáció nyelve. A zsiráfnak hatalmas szíve van, és a szívével kommunikál. Képzeljük csak el, hogy milyen harmóniát, békét és nyugalmat teremthetnénk a világban, ha zsiráfnyelven kommunikálnánk és zsiráffülekkel hallgatnánk egymást!
Marshall Rosenberg egy amerikai pszichológus, aki a hatvanas években kifejlesztette az erőszakmentes kommunikáció zsiráfnyelvét. Mint írta, nagyon sajnálatos, hogy a mindennapi életben mégis inkább a sakálhoz próbálunk hasonlítani, amely állat, ha nálánál gyöngébbel kerül szembe, akkor üvöltve rátámad. (Bezzeg ha erősebbel találkozik, akkor fülét-farkát behúzva, vinnyogva elsomfordál.)
Mi, emberek is hasonlóan viselkedünk – és az egyik legbrutálisabb fegyverünkkel, a szavainkkal támadunk a párunkra. Még ő beszél...? Hát nem értiiii? Ha még egyszer ezt csinálod, akkor... A te hibád, elegem van! S pont a legkritikusabb pillanatokban szólalunk meg ezen a sakálnyelven.
Erőszak nélkül
A zsiráf a nagyságából adódóan egyetlen rúgással leteríthetne bárkit, ennek ellenére mégis szelíd és szeretetre méltó. Ahogy a nyálával képes feloldani a tövist, úgy kellene nekünk is higgadtan és empátiával fogadni mások szurkálását és fullánkjait... Igazából erről szól a zsiráfnyelv, a Rosenberg-féle erőszakmentes kommunikáció.
A szó kétélű fegyver. Egy egyszerű mondattal háborút is szíthatunk (rámordulunk a férjünkre: Vidd le a szemetet!), de békét is hirdethetünk (Kicsim, olyan fáradt vagyok. Segítenél, levinnéd a szemetet?). Sajnos, nem élünk ideális világban, és a közbeszédben is sakálnyelvet használunk. Ebben nőttünk fel, ezt kaptuk örökül, s ez vesz körül minket. Az online világra rákapcsolódva pedig pár éve szó szerint radikalizálódtunk – azonnal véleményt mondunk, kirekesztünk, megbélyegzünk másokat. Ezért is káros a kommentszekciókban kommentelni. Átgondolatlan szavakkal játszi könnyedséggel átgázolunk a másikon, rohanunk, sietünk, túlzunk, s közben nem vesszük észre, hogy figyelmetlen mondatainkkal sokszor csak a félreértések táptalaját öntözzük. Ezért inkább: Halljunk zsiráffüllel, s beszéljünk a szívünkkel, mint a zsiráfok!
Mit jelent a zsiráfnyelv?
Sokszor azt hisszük, hogy ilyenkor nagyon tapintatosan kell egymással beszélnünk, valamiféle műnyelven (Ez engem nagyon bánt...). Pedig nem! Én elmondhatom azt is, hogy baromira dühös vagyok, tele van a hócipőm; de mindig csak magamról beszélek. A saját érzéseimről, arról, hogy mi a fontos nekem: ha zavar, hogy a párom szétszórja a zoknikat a szobában, akkor megmondom neki, hogy én rendezett környezetben szeretnék élni, és nem érzem jól magam a széthányt ruhadarabok között. Utána kérhetem tőle, hogy „Légy szíves, rakodj el magad után!”. Ez a zsiráfnyelv, mikor mindig arról beszélek, ami látható és érzékelhető.
SAKÁLNYELV ÉS ZSIRÁFNYELV
Mi a sikeres házasság titka? A szakértők szerint nem mindegy, hogy zsiráfnyelven vagy sakálnyelven kommunikálunk a párunkkal. Nem azért kommunikálunk sakálként, mert elvetemült emberek vagyunk, hanem mert stressz esetén időutazásra indulunk, s előjön, ahogy a szüleink beszéltek egymással vagy velünk. S abban a pillanatban ok nélkül harcolni kezdünk egymással, mert elfelejtjük, hogy „az ügy”, amin veszekszünk, századrangú valami. (Rámordulunk a férjünkre, hogy vigye le a szemetet.) Pedig ami igazán fontos, az a kapcsolatunk.
(© Anna Wessen)
Ezért van remény! Amikor két ember szeretetben él egymás mellett, s hosszabb együttélés után megjelenik náluk a sakálnyelv (a számonkérés, a hibáztatás), akkor azért tudják, hogy nem kell komolyan venni, amit a másik mond. „A párom stresszes, ki van borulva, azért beszél ilyeneket...” De azért jobb lenne, ha zsiráfnyelvet használnánk, és szemrehányás helyett inkább azt mondanánk: „Nézd, nekem ez meg ez hiányzik...”
Mi miatt jutunk el a gödör szélére? Hisz az első idők olyan idilliek és rózsásak voltak, lepkék röpködtek a hasunkban, mikor megláttuk egymást. Most pedig küszködünk és meccselünk, sőt ordítunk, mint a sakál... Amikor a párok hosszabb ideje együtt élnek, már észre sem veszik, hogyan rombolják le az életüket. Dr. Piczkó Katalin (Budapest) pszichiátert arról kérdezzük: Hogyan lehet jól kommunikálni, hogy a másik meghallja, mit is szeretnénk?
– Néhány hónappal ezelőtt egy több száz fős online felmérést végeztetek a kollégákkal. Mire voltatok kíváncsiak?
– Szerettük volna megtudni, hogy miről és hogyan beszélgetnek a párok egymás közt. Mert sok pár egy idő után problémamegoldó csapattá alakul, mikor is csak a mindennapi élethez szükséges dolgokról beszélgetnek, de az intimitásról elfeledkeznek. A gond akkor kezdődik, mikor felmerül valamilyen komolyabb probléma. Ilyenkor a stressz hatására időutazásra indulunk, s megérkezünk a gyerekkorunkba... S ugyanazokat a mondatokat mondjuk a párunknak, amiket a szüleink mondtak egymásnak vagy nekünk. A felmérés ezt egyértelműen igazolta. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mennyi elismerést adunk egymásnak. Sajnos, a kultúránkra jellemző, hogy nem szeretünk pozitív visszajelzést adni a másiknak, nem szeretünk dicsérni.
Néha olyan „vakfoltjaink” vannak, hogy nem halljuk magunkat. Járt nálam egy férfi, akitől el akart válni a felesége. Kiderült, hogy nem tudatosította, milyen sakál módon beszél vele, mindig a feleség szemére vetette, hogy az mennyire elhízott a szülések után. De nem volt rajtuk segítség, mert a férfi nem akart változni, minden helyzetben övé kellett legyen az utolsó szó
– Kezdjük talán az elején. Hogyan kezdtél el a sakálnyelvvel foglalkozni?
– Eredetileg pszichiáter vagyok, viszont több éve foglalkozom tanítással is. Rájöttem, hogy sokszor a kommunikáción bukik el egy problémás helyzet megoldása. Virginia Satir pár- és családterapeuta szerint egy párkapcsolatnak négy lába van: ezekből az egyik legfontosabb a kommunikáció, de persze a többi: az énkép, a szerepeink is ugyanúgy fontosak...
– De miért épp a beszéd a fontos?
– Talán azért, mert abba a legkönnyebb belekapaszkodni. Mikor párokkal foglalkozom, néha pár pillanat alatt ki tudom szűrni, hogyan „csúsznak el a banánhéjon”. Létezik egy Szeretetkert nevet viselő színházi előadásunk, ahol pont ezt a nem jó kommunikációt tesszük láthatóvá. A kommunikáció persze mindig csak a felszínt jelenti, alatta ott „hallgat a mély”. Mögötte ott lappanganak a mélyebb problémák, melyeket már közel sem olyan egyszerű napvilágra hozni. Sokszor gondot okoz, hogy a pár egyik fele teljesen máshogy működik, mint a másik. Ez főleg az összeköltözés alkalmával érhető tetten: kiderül, hogy az az ember, akit én ugyanolyannak láttam, mint magamat, teljesen más. Mások a szokásai, más dolgok a fontosak számára... Ám mikor erről a másságról elkezdünk kommunikálni, a feszültség még inkább besűrűsödik.
Dr. Piczkó Katalin (Budapest) pszichiáter, a Szeretetkert programjának megálmodója, több mint 20 éve foglalkozik párokkal. A zsiráfnyelv tanítását a missziójának érzi. Videói a YouTube-on a Nyitott Akadémia csatornáján. (© marieclaire.hu)
– Ennek mi az oka?
– Az, hogy elkezdjük a hibáztató kommunikációt. Ennek nagyon sok fajtája van: ilyen a fölény, a számonkérés, a kioktatás, a lekezelés. Az ilyesmivel nem oldunk meg semmit, sőt ásunk egy még nagyobb gödröt. A kollégáimmal ezért kidolgoztunk egy párkapcsolati-edukációs programot: ez nem terápia, inkább arra próbálja meg felkészíteni a feleket, hogy kicsit rálássanak a saját kommunikációjukra.
Olvass tovább: Sakálnyelv és zsiráfnyelv
