Idén az európai dokumentumfilm-fesztiválok nagy ásza egy szlovák film – A határ – volt. A film sikere minden magyar szívét megdobogtatja, hiszen egy kis, határszéli magyar faluról szól.
Győry úr nyugalmazott hajózási gépésztiszt, aki olyasmit vitt véghez, amit tájainkon kevesen: az évtizedek során sok-sok gyönyörű rózsát nemesített ki, melyeket általában a szülőföldjéhez köthető hírességekről nevezett el.
Valószínűleg nincs olyan ember az országban, aki ne kapná föl a fejét, ha Malina Hedvig nevét hallja. Ugyanakkor alig vannak, akikkel a fiatal, immár kétgyermekes édesanya megosztja a négy év alatt átélt érzelmeit.
Két újságírót kérdeztünk meg, egy nőt és egy férfit. Az egyik a magyar tévében dolgozik, a másik a Pátria Rádióban. Ami közös bennük: életük párja idegen országból származik. Hogyan tesz jót az emberekkel a karácsony idegenben? – kérdeztük tőlük.
Szép szokás volt régen, hogy a karácsonyi ünnepekben a gyerekeket elvitték a szülők a Diótörőre. A Komáromi Jókai Színház társulata idén nagyszerű ajándékot készített gyermekeinknek: december elején bemutatták Hoffmann meséjét.
Nem mindig sikerül a legszebbet kapni. Néha viszont igen, s ezt onnan tudjuk, hogy még évek után is emlékszünk rájuk. Olvasóinkat arról kérdeztük, mi volt a legszebb ajándék, amit kaptak?
Milyen az erdélyi pedagógus? – kérdeztük Ozsváth Imolát, aki a nagy hírű, a jezsuiták által 1593-ban alapított székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium diákjaival járt nálunk.
Veszem a kalapom. Azaz venném, főleg így, késő ősz tájékán – csak éppen mára kikopott a női öltözködésből. Pedig elegáns, átlényegít, kihozza a nőiességünket és karakterünket.