Állok a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola folyosóján, körülöttem zsibongó gyerekek. Fibi Sándor nyugalmazott igazgatóra várok. Mit érez egy nyugalmazott igazgató, aki csodát tett?
Kevesen tudják, hogy a Panta Rhei könyveshálózat alapítója és tulajdonosa magyar ember. Pedig büszkének kéne rá lennünk, hiszen igazi sikertörténet az övé.
A globalizációt megállítani nem lehet, de vannak pontok, ahol ez rosszra vezet. Lehet, hogy tornacipőt négy gyárban kell gyártani az egész világon, de az élelmiszereket vissza kell vinni az eredeti helyszínekre.
Öltözködésünk kikiabálja, hogy kinek tartjuk magunkat. A ruha beszél. És nem szeretnénk, ha rosszat mondana rólunk. Erről és sok minden másról ír Vajda Mályi Zsuzsa a blogjában, amely visszafogottságával sokakat megigéz.
Filmkritikák, esszék, novellák, kisprózák és regények. És méghozzá milyen regények! Letehetetlen, érdekfeszítő olvasmányok. És mindegyik gerincén ugyanaz a név...
Emlékszem, amikor legelőször olvastam a cikkét, magával ragadott elbűvölően könnyed, kissé ironikus stílusa. Ki ez a tehetséges lány, aki ilyen jól tud írni? – kérdeztem. Mostanra Vass Virág az egyik legolvasottabb magyar írónővé lépett elő.
Sok gyerek szeret táborozni, a szülő pedig gondban van, mert nem tud választani a kínálatból. – Mitől jó egy tábor? – kérdeztem Szabó Csillát, az aranyosi magyar alapiskola pedagógusát, az aranyosi iskolai nyári táborok egyik vezetőjét.
Nem idegen számomra a gondolat, hogy az ősközösségi társadalomban, amikor összetalálkozott két nemzetség, a nők irigyen lesték, hogy a másik miképpen kötözte meg az állatbőrt, és igyekeztek lekoppintani. S ezzel útjára indult a divat!
– Kik tartoznak a divatbiznisz képviselői közé, és miért fontos az ő szerepük? – kérdeztük Mészáros Magdolna szociológustól, aki diplomamunkáját divatszociológiából írta.