Igazság szerint a kertvárosi nők „saját jogon” kevéshez juthatnak hozzá – minden jóhoz, ami érheti őket, szükséges a férj jelenléte, beleegyezése, neve, státusza, pénze.
A női lapok mindenütt új paradigmáról beszélnek, jósokat és jóslatokat idéznek. New York eget karcoló toronyépületei alatt kifestett nők suhannak a valahányadik emeleten trónoló jósnőhöz vagy múltidézőhöz.
Pár év, s már azt csiripelik a verebek, hogy Brünn városa nem a csapolt söréről, hanem a meddőségi klinikáiról ismert. A csehek jó érzékkel felismerték, hogy a jövő betegsége a meddőség lesz, s erre alapították ellátórendszerüket.
Gúta híres-nevezetes tésztája a kattancs, a focaccia pedig az olaszok lapos kenyere. Bemutatjuk Bogit, aki a mindenséget egy tésztába rakta bele: és létrehozta a bocacciát.
A százszázalékos nyár igézetében az Új Nő kertmozit nyitott. S mivel mindannyian javíthatatlanul romantikus filmrajongók vagyunk – a csillagos ég alatt rendeztük be a mozinkat.
Olaszországban húsvétkor sok minden másként zajlik. Másféle ételek kerülnek az asztalra, Isten bárányától egészen a sült galambig, ami persze ott sem repül senkinek a szájába. Vagyis inkább egy fehér galamb röpül a robbantós szekérre...
1918-ban a húsvétvasárnap március utolsó napjára esett. Húsvét volt, és az otthon maradottak virágvasárnapi barkaágról és hímes tojásról álmodtak. Csak éppen Magyarországon megint betiltották a húsvéti tojás festését, immár harmadszor.
Mindenszentekor a halottainkra emlékezünk: rendbe tesszük a sírjaikat, gyertyát gyújtunk. A temető ilyenkor elvarázsolódik a sok-sok pislákoló mécsestől, a sírok közt bóklászó emberektől.