Nem kell megvárni a hangzatos dátumokat ahhoz, hogy valami újat kezdjünk. Elég egy szabad perc, amikor a kötelességek éppen nem borítanak el bennünket, és már akkor megtehetjük az első pici lépést a változás felé.
Nem holnap, hanem ma. Vannak varázslatos percek az ember életében, amelyek előrelökik egy bizonyos cél felé. Ezekre kell odafigyelni, ezeket kell észrevenni. Ilyenkor jön el a cselekvés ideje, ilyenkor kell elmozdulni életünk bemerevedett pontjáról.
Az első hónap, amikor mindent tiszta lappal kezdhetünk. Fehér és tiszta, mint a havas táj, mint a betűkkel nem szennyezett fehér papírlap. A december sötétségét magunk mögött hagytuk, hosszabbodnak a napok. Még minden megtörténhet. Az év elején nagy ígéreteket szokás tenni. Az új év első napja, első hónapja mágikus hatással bír: az ember úgy érzi, most változtatnia kell, cselekednie kell, javítania kell eddigi életén.
Ilyenkor mondjuk azt, hogy holnaptól kezdve... (nem gyújtunk rá több cigarettára, nem kiabálunk a gyerekkel, nem eszünk süteményt, rá se nézünk a füstölt oldalasra, nem hagyjuk az utolsó pillanatra a kimutatást, most már végre albumba ragasztjuk a fényképeket).
A hömpölygő idő mérföldköveket állít az ember útjába. Emlékeztetőül, hogy a percek szaladnak, az idő múlik megállíthatatlanul. Ezek a mérföldkövek számvetésre késztetnek bennünket, melléjük érve mintha tisztábban látnánk, mi a jó, mi a rossz, mit kellene másképpen tenni.
Miért nem ma akarunk megváltozni?
Miért várunk újév napjára, a külföldi utazás, a házassági évforduló napjára, a születésnapunkra? Hogy nyomatékot adjunk az elhatározásoknak, ünnepélyességüket növeljük, valami ránk nézve kötelező érvényű ponthoz kötjük? Mert félünk, hogy nem tudjuk teljesíteni ígéretünket? A nagy tettek észrevétlenül születnek.
A legnagyobb felfedezéseket nem előzte meg elhatározás, hanem az ember – belső késztetésének eleget téve – elindult egy úton, kitartóan végigjárta, és ez a belső hajtóerő meghozta az eredményt. Bennünk is így érlelődnek a kis lépések mozgatói. Lépünk egyet, aztán még egyet, egyik mozdulat hozza a másikat, aztán mintha keresztúton állnánk, hogy merre tovább, és egyszer csak biztosan tudjuk, melyik úton kell újra elindulnunk.
