Bizony, a kettő nem ugyanaz! Ételallergiája csak a népesség 2 százalékának van!
Ételérzékenység vagy allergia? Sajnos, a kettőt gyakran összetévesztik, pedig semmi közük egymáshoz. Ételérzékenységnél az érintett személy érzékeny valamelyik élelmiszerre,vagy annak egyik összetevőjére. Ételérzékenység akkor jelentkezik, amikor elfogyasztjuk ezt a „bűnös” élelmiszert. A panaszoknak semmi köze az immunrendszerhez (szemben az allergiával). Allergia esetén a szervezet kóros immunválaszt ad: testünk a bevitt táplálékot idegen anyagként kezeli, és elkezd ellenanyagokat termelni.
(Kép forrása: instagram.com/tanakatatsuya)
Diszkomfortos emésztés
Kezdjük szépen az elején. Mindenki tapasztalta már, hogy evés után kellemetlen érzések támadnak a hasában. A legtöbb ember arra gondol, hogy biztosan ételérzékenysége van. A kivizsgálások viszont azzal zárulnak, hogy nem áll fenn ilyesmi. A többség nem hisz az orvosának, és egyre több élelmiszert kihagy az étrendjéből. Ezzel azonban csak ront a helyzeten, és kárt okoz az emésztőrendszerének. Ma a túlérzékenység két típusát ismerjük: az ételérzékenységet és az ételallergiát.
Az ételérzékenység a gyakoribb!
A felnőtt lakosság 20%-át érintheti. Az allergiától eltérően nem életveszélyes, de nagy hatással lehet az életminőségre, esetenként megváltoztatja az ételekhez kapcsolódó viszonyt (félelmet kelt bizonyos élelmiszerekkel szemben). Az ételérzékenységet általában elégtelenül diagnosztizálják. Gondolni kell rá, ha a betegnek megmagyarázhatatlan emésztési panaszai vannak – de a laboreredményei normálisak, és a hasi ultrahang, valamint az endoszkópos vizsgálatok sem mutatnak eltérést a normálistól. Megállapítás: Jó hír, hogy az esetek többségében három lépésben diagnosztizálni tudjuk az ételérzékenységet. Ismerd fel! Iktasd ki! Majd térj vissza hozzá!
Az ételérzékenység – ellentétben az allergiával – a mennyiségétől is függ. Az ételérzékeny beteg kis mennyiségű ételt még tolerál.
Nem ehetek halat!
Az egyik barátnőm allergiás a halra. Egyszer a repülőn halat szolgáltak fel neki (ami teljesen más ételnek nézett ki). Majdnem kényszerleszállást kellett végrehajtani, barátnőm ugyanis majdnem megfulladt. Aki allergiás egy élelmiszerre, az akár egyetlen falattól is életveszélybe kerülhet (ezt nevezik anafilaxiás sokknak). Az allergén minden esetben, mikor megeszik, heveny immunválaszt vált ki, a beteg arca, torka azonnal vagy rövid időn belül megduzzadhat, csalánkiütés, viszketés jelentkezhet, stb.
Az allergia előfordulása ritkább, a népesség alig 2 százalékát érinti. Gyakran a szezonális allergiákkal együtt jelentkezik (virágpor-allergia, fűallergia). Antihisztaminokkal kezelhető. Az egyik leggyakoribb a tehéntej-allergia, valamint sokaknál allergiát vált ki a tojás, a szója, a dióféle, a tengeri hal.
Ételkorlátozás
A korlátozó diéta (egyes élelmiszerek kiiktatása az étrendből) elszigetelődéshez vezet: a nő nem étkezik délben, este, vendéglőben, nem megy ki szórakozni a barátaival. A diéta azért is veszélyes, mert az érintett így nem jut hozzá fontos tápanyagokhoz. Egy 200 000 résztvevős kutatás kimutatta, hogy azok, akik glutént tartalmazó ételeket fogyasztottak, húsz százalékkal ritkábban kaptak 2. típusú cukorbetegséget, mint azok, akik kevés glutént fogyasztottak. Ez valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy a gluténmentes diétán élők kevés rostos ételt esznek (tudnivaló, hogy a rostok védelmet nyújtanak a cukorbajjal szemben).
Úgy tetszik, a gluténmentes diéta azoknak a „jó” bélbaktériumokanak a számát is csökkenti, amelyek a gyulladásgátló rövid láncolatú zsírsavakat hozzák létre. A gluténmentes félkész áruk nemcsak drágábbak, hanem több hozzáadott cukrot és sót, valamint kevesebb rostot tartalmaznak. Egy-egy alapanyag hosszú távú kiiktatása még nagyobb érzékenységet generálhat az adott élelmiszerre. Egy jóhiszeműen elkezdett diéta több kárt okozhat, mint hasznot.
Ladislav Kuzela, a neves pozsonyi gasztroenterológus írja most megjelent könyvében (Zdravie bez liekov), hogy az étel nemcsak az orvosságunk, hanem a barátunk is. Az ételérzékenység miatt sokan ellenségesen viszonyulnak az evéshez. Pedig fontos visszakapni az evés örömét – fölösleges tiltások nélkül. (Kövessük a közösségi oldalát.)
Első lépés: állapítsd meg!
Nem könnyű megállapítani, melyik élelmiszer okozza az ételérzékenységet. Miért? Mert minden étel több összetevőt tartalmaz. Segítségünkre lehet a részletes élelmiszernapló, azaz gondosan föl kell jegyezni minden élelmiszert, még a rágót, a kis nasikat is, valamint az elkészítés módját (grillezve volt-e, főzve stb.) és az étkezés idejét. Fel kell tüntetni, mikor jön a fájdalom, és le kell írni magát a panaszt is. Ez a részletekbe menő nyomozás segít abban, hogy megtaláljuk a bűnöst. Legalább két hétig vezessük a naplót, s érdemes közben gasztroenterológushoz is fordulni.
A bűnös a búza?
A leggyakrabban tüneteket okozó összetevők: a laktóz, a glutén, illetve a búza, a fruktóz (gyümölcscukor) és a hisztamin. Álljunk meg egy percre a búzánál, mert ez kapja leggyakrabban a „bűnös” jelzőt. A panaszokat nem mindig a glutén (a kenyérben levő fehérje) okozza. A búzában sok minden más is található, például agglutinin, tripszin inhibitorok, fruktán: ezek szintén okozhatnak panaszokat. Ezért jobb lenne inkább „búzaérzékenységről” beszélni. Sok nő fölöslegesen korlátozza a kenyérfogyasztását. Amennyiben a beteg nem szenved cöliákiában, vagyis örökös lisztérzékenységben, az esetek zömében nem gluténérzékenységről van szó. Inkább fruktánérzékenységről, amely anyag a búzában, árpában, rozsban, gyümölcsökben vagy épp a fokhagymában és hagymában fordul elő.
(Kép forrása: instagram.com/tanakatatsuya)
Bizonyíték!
Egy tanulmány kérdőíves formában térképezte fel a betegek panaszait. Annak a csoportnak a tagjai, akik önkéntesen gluténmentes diétán voltak, csak akkor lettek jobban, amikor étrendjükből kivonták a fruktántartalmú ételeket. A gluténmentes diéta ugyanis nem búzamentes, egyedül csak glutént nem tartalmaz. A többi összetevő (a gabonafehérjék, a fruktán) benne maradnak az ételekben.
A búzamentes diéta nem azonos a gluténmentessel, mert más gabonafélék is tartalmaznak glutént, például a rozs és az árpa. Vigyázzunk a önkényes diétázással!
Iktasd ki, és menj vissza!
Ha kiiktatjuk azt az ételt, amelyről gyanítjuk, hogy intoleranciát okoz, akkor enyhülniük kéne a tüneteinknek. És ha visszatérünk hozzá, a kellemetlen tüneteknek újra jelentkezniük kell. Ám a tudatunk itt jól megtréfálhat bennünket. Ezért a visszatérésnek ideális esetben úgy kellene történnie, hogy a beteg ne tudja, hogy ismét belekerült étrendjébe a gyanús étel. (Ezt persze nálunk nehéz megvalósítani, Nyugaton már vannak rá módszerek.) A beteg, aki magát diagnosztizálja, hisz abban, hogy ő például a gluténre allergiás. S mikor újra kenyeret kap (vagy csak hiszi, hogy glutént tartalmazó kenyeret kap), produkálni fogja a tüneteket. A tudatunk ugyanis összeköttetésben áll a belekkel, és jelzést küld nekik, hogy produkálják a tünetet. A jelenséget nocebohatásnak nevezzük.
Az említett kísérletben a résztvevőknek majdnem a fele – akik magukat diagnosztizálva állapították meg, hogy érzékenyek a gluténre –, a placebo étel elfogyasztása után is tünetekre panaszkodtak. Tévesen azt hitték, hogy ételük glutént tartalmazott (pedig nem tartalmazott).
