Ma az egész EU dióbehozatalra szorul, Szlovákiáról nem is beszélve. Ezért is mesések az olyan hatalmas ültetvények, mint a képen látható diós. A Losonci-katlanban vagyunk, ahol Tóth László füleki diósgazda igazi bioültetvényt üzemeltet. Érdekes, hogy nekik még a fúrólégy kártevését is sikerült csökkenteni.
Mi történik márciusban egy dióültetvényen? Bizony, serényen folyik a munka, egyedül a márciusi fagyoktól félnek.
Tóth László (46) a Losonci-katlanban 80 hektáron termeszti saját biodióját. Jelenleg közel 50 hektáron találhatunk nála termő fákat – a többi fa még növekszik. A fák 50-60 tonna termést adnak évente. Az első facsemeték tíz évvel ezelőtt kerültek kiültetésre, abban az időben, amikor ezzel még senki nem foglalkozott.
– Az oltványok már kiültetéskor teremnek, de ez a fa fejlődését rettenetesen visszafogja, mivel a termésbe vezeti az energiát. Ezért mi az ötödik évig eltávolítjuk róluk a diót. Ha nincs termés, akkor a fa minden energiáját a fejlődésre fordítja. Később, a hatodik-hetedik évben már azért egy-másfél kilót terem. Tudni kell, hogy a magában álló diófa akár 30-40 kilót is terem, de egy termőültetvényen, ahol közel vannak egymáshoz a fák, 12-15 kilós hozam a csúcs. Ez azért van, mert kevés a termőfelület, kevés fény éri a fa oldalát – mondja Tóth László.
– A termést persze nagyban befolyásolják a környezeti tényezők. Például itt a Milotai magyar fajták is jól teremnek, mert ideális számukra a környezet. Amúgy ma mindenütt a francia fajták vannak divatban.
– Nálunk kötött talajok vannak, amelyek gazdagok káliumban – folytatja vendéglátónk. – Azt vesszük észre, hogy nálunk a dió sokat terem, de nem növekszik olyan szépen. S ez nem jó, mert nem nő magasra. Problémánk van a talaj pH-szintjével, mert savanyú erdőtalajaink vannak, de ezt meg tudjuk oldani mészkő kiszórásával, ami három-négy évig kezeli a pH-t. És mivel biodióról van szó, ezért a biogazdaságban engedélyezett rézzel permetezünk. Ha ezt a kezelést nem végeznénk, akkor gyakorlatilag nem lenne termésünk – magyarázza a diósgazda.
Tóth László
Sok a dolog
Egy ilyen ültetvényen akad munka bőven, itt nem csak a szüretre kell a munkaerő. Mivel oltványtermeléssel is foglalkoznak, ezért a munka január 10-én kezdődik. Onnan kezdve oltanak március közepéig. Akkor kezdődnek aztán a tavaszi munkák, a talajfeltöltés, a metszés, a fagyvédelmi intézkedések.
Majd amikor elkezd hajtani a fű, akkor a klasszikus talajmunkák, a kaszálás, a tárcsázás kerülnek sorra. Júniusban a zöld dió szedése, illetve a permetezés van soron, majd ősszel a szüret.
Megtudjuk, hogy januártól tíz ember dolgozik állandóan az ültetvényen, plusz betakarításkor a szezonmunkások. Ugyanis nagyon hamar kell végezni, hogy ne kerüljön a földre a dió.
– Ha nagyon csapadékos az ősz, akkor sötétedik a dió héja, és van, aki azt már nem veszi meg – magyarázza Tóth László.
Nem kell metszeni?
– Egyes kertészkedési módok szerint nem kell metszeni a fákat. Sokan azt állítják, hogy a diófa még annyira sem igényli a koronaalakító vágást, mint a gyümölcsfák. Ez azonban nem igaz! Igenis szükség van a fák alakformálására. Igénytelen fának tartják a diót, pedig éppen olyan igényes, mint egy almafa vagy mint a szőlő. Semmivel sem igénytelenebb – mondja házigazdánk.
Dió ültetvény
– A diót is metszik, hiszen a koronaalakító metszést el kell végezni minden fán. Vissza kell metszeni a fát a növekedési fázisban, amikor eltávolítjuk a termőrügyeket. A visszavágásra a fa úgy reagál, hogy még nagyobbra nő. Sudarat nevelünk, tehát meghagyjuk a központi tengelyt, és ritka koronát formálunk. Illetve meg kell próbálnunk sorirányba nevelni, hogy műveléskor, szüreteléskor könnyebb dolgunk legyen.
– Amikor már öt év elteltével készen van a korona, akkor ritkítást kell végezni, hogy ne sűrűsödjön be. Amikor pedig már összeérnek az ágak, géppel kell metszeni, különben nem jut be a fény az ágak közé, és csak a tetején lesz termés – tudjuk meg.
A szüret
Gyakran látni, hogy az emberek az utak mellett lévő diófák alatt egy hosszú husánggal vizsgálják a koronát, majd gyakorlott mozdulatokkal verik le a diót, amit aztán összeszednek. Egy többhektárnyi nagyságú diósban az ilyen módszerrel történő szüret túl sokáig tartana. Itt, a Losonci-katlanban modern eszközökhöz folyamodnak.
– A szüretelés rázógéppel történik, mégpedig úgy, hogy ponyvát terítünk a fák alá, és a géppel megrázzuk a törzsüket, így lepotyog a dió. Zöld burokkal együtt szedjük.
– A burkot buroktalanítóvál távolítjuk el a dióról, majd forgódobos szárítókban szárítjuk. Ez azért jobb, mint a klasszikus szárító, mert közben folyamatosan mozgásban tartja a diót. Ettől alakul ki a tiszta és csillogó felület. A szüret elején 40 százaléknyi vizet tartalmaz a termés – ekkor két-három napig szárad –, a végén már csak 28 százalékot. Egy nap is elég a száradáshoz, hogy elérje a 9-10 százalékos nedvességtartalmat – magyarázza Tóth László. A szárítás végeztével a termést hűtőbokszokban tárolják.
Pucolt dió a menő!
Gyerekkoromban a téli esték televíziótól kékülő szobáinak szinte elmaradhatatlan kelléke volt a dió és a diótörő. Ma a sarokban pihen, mert tönkrement a diófánk, s már csak pucolt diót veszünk...
– Igen – bólogat diósgazdánk. – Ma már az emberek a pucoltat keresik, mert nem tudják, milyen lesz a dió bele. A dióburok-fúrólégy ugyanis tönkreteszi a diót. Ezért ma már nem jó a héjas dió piaca. Régebben az volt a norma, hogy 100-ból legfeljebb 2 darabnak lehetett hibája, ám a légy miatt ez nem tartható, ugyanis a rosszak aránya elérheti akár a 25 százalékot is. Meginogott a bizalom a héjasban! Meg az emberek is kényelmesebbek lettek, nem akarnak a bérházban kopácsolni. Megveszik a pucoltat, és kész.
Így pedig kialakul a héj mint melléktermék, ami kiváló fűtőanyag, és a szárításba vissza lehet majd forgatni. Tóth Lászlóék a jövőben ezzel is gazdálkodni szeretnének.
– Most elektromos árammal szárítunk, de ha lesz rá technológia, akkor a dió héját használjuk majd erre a célra. Persze nem mindegy, milyen hőmérsékleten szárítjuk a diót. Nem mehetünk 32 Celsius-fok fölé, mert akkor barnul a termés. Erre is oda kell figyelni. Elvileg a héj annyi energiát tartalmaz, hogy el tudja párologtatni a bél 30 százalékos víztartalmát – mondja Tóth László.
Házigazdáink tavaly felépítettek egy 2000 négyzetméteres feldolgozóüzemet, ott már végterméket gyártanak saját EAN-kóddal kiskereskedelmi értékesítésre. A feldolgozási kapacitás a termőterülethez képest megnövelt, így több partnerüknek is fel tudják dolgozni a termését.
Lassan nagyobb lesz a kereslet a minőségi dió iránt, ugyanis a szórványban lévő diófákon kevés vagy egyáltalán nincs termés. Ausztriában már 40 euró a biodió kilós ára.
A beszállítók jelenleg a dió kiesését Ukrajnából és Moldáviából igyekeznek pótolni, de ezt csak azért tudják megtenni, mert oda még nem ért el a dióburok-fúrólégy. Amint őket is ellepik a kártevők, visszaesik a termés mennyisége.
A dióburok-fúrólégy miatt fekete lesz a dió...
– Nálunk, Palócföldön csak tavalyelőtt ütötte fel a fejét a dióburok-fúrólégy – mondja Tóth László. – Ehhez képest a Csallóközben már 5-6 éve komoly károkat okoz. Tudnivaló, hogy nyugatról kelet felé terjed, évente 100-150 kilométert vándorol. Hozzánk Magyarország felől érkezett. A fúrólégy egyfajta gyümölcslégy, és csak a diót támadja meg. Svájcban észlelték először, majd Olaszországban, később pedig továbbterjedt Magyarországra.
Július közepétől indul a rajzás, tehát onnan kezdve kell ellene védekezni. Folyamatosan rajzik szeptember közepéig, ami nem szokványos a hasonló kártevők esetében. Három hónapig aktív.
– A légy a tojócsövével a zöld dió héja alá helyezi a petéjét, ami ellen nem lehet védekezni – csak a már kifejlett rovar ellen. A peték a zöld dióhéjban fejlődnek ki, onnan táplálkoznak és teszik tönkre a termést. Vannak úgynevezett rajzáscsúcsok, ezeket a fákra akasztható lapkákkal szoktuk monitorozni. Erre azért van szükség, hogy tudjuk, mikor kell permetezni, így a védekezés mennyiségét minimálisra csökkenthetjük. Mert, ugye, nem szeretnénk egész nyáron permetezni! Általában 10-14 naponta kell kezelni a termést, ha azt akarjuk, hogy maradjon belőle valami. Lehet biomódszerekkel is védekezni, ahogy mi tesszük, de klasszikus rovarölővel szintén.
Tóth László még hozzáteszi: ha a kertünkben van egy diófánk, és permetezzük, nem érünk el komoly védekező hatást, ha a szomszéd nem kezeli le a saját fáját. (A nagyobb termelők, mint például ők, monitorozzák a rajzást, s célratörően tudnak védekezni. Tartják is egymással a kapcsolatot, s előre jelzik egymásnak, hogy lassan lehet permetezni.)
A dióburok-fúrólégy (Kép forrása: ma7. sk)
Egész évben dió!
Tóth Lászlóék egész évben árulják a diót. Régebben ősszel a nagyobb beszállítók minden diót felvásároltak, s így meg tudták szabni az árat, ami nekik kedvezett. A termelőnek pedig nem volt más választása, belement az üzletbe, ha nem akarta, hogy nyakán maradjon a termés. Ez mára lényegesen megváltozott.
– Nincs azonnali értékesítési kényszer, így a piac szabja meg az árat. Mi nem vagyunk kiszolgáltatva a felvásárlók árainak. A dió megavasodik, ha nagy hőhatás éri, azért kell hűteni. Tárolása egyszerű: szárazságra és hidegre van szüksége. Hosszú távon a héjas dió 8 fokon több mint egy évig állagromlás nélkül eltartható. A dióbél pedig 2 fokon egy évig is eltartható. Mindenképpen héjasan a legjobb tárolni, és frissen törni. Igaz, sok helyet foglal, de ez az igazi. A pucolt dió fagyasztását pedig nem ajánljuk, mert romlik a minősége – magyarázza László.
A Carpathian Nut termékei megvásárolhatók a Kukkonia shopban!
Menedzserből diógazda
Tóth László cégvezető volt. Tudta, hogy egy ideig lehet ezt a munkát végezni, ám hosszú távon nem egészséges. Az öccsével sokáig tervezték a dióültetvény telepítését, majd amikor eljött az idő, belevágtak. Először mellékállásként foglalkoztak az ültetvénnyel, mindkettejüknek volt civil szakmája. Most úgy érzi, megérte végleg váltani.
– Vannak mögöttünk eredmények, látjuk őket. Örülök, hogy a termék ízlik, és a fogyasztó elégedett. Tudunk piacot teremteni, szeretjük járni az ültetvényt, ami egy nyugalmas környezet. Ez nem olyan munka, mint amikor beáll az ember a szalag mellé. Itt a munka változatos, bár néha megterhelő. Mégis azt tudom mondani, elégedett vagyok.
