Tisztelt Szerkesztőség! Tudom, hogy nem kellene beleszólnom a felnőtt gyermekem életébe, de egyszerűen képtelen vagyok türtőztetni magam!
A fiam 31 éves, ügyes, segítőkész és főként önálló férfi, aki 25 évesen saját házat épített magának a telek hátsó részében. Rendszeresen sportol, nem dohányzik, nem iszik, mindenkiben a jót keresi, és a testvérei is maximálisan számíthatnak rá. Csak valahogy a barátnő hiányzott mindig az életéből.
Ha voltak is próbálkozásai, nekünk soha nem szólt róla. Néha egy pohár bor mellett a férjemmel már az is szóba került, hogy esetleg a saját neméhez vonzódik. Ezek után majd’ kiugrottunk a bőrünkből, mikor fél évvel ezelőtt a fiunk végre barátnőt hozott haza. A választott első ránézésre szerény, visszafogott lánynak tűnt, hamar kiderült azonban, hogy elég dörzsölt hölgyemény.
Az még hagyján, hogy 5 évvel idősebb a fiunknál, de van egy gyereke és egy szót sem tud magyarul – ezeket a nagy örömben szinte észre sem vettük. Viszont ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre világosabb számunkra – de sajnos csak a számunkra –, hogy ez a kapcsolat reménytelen és működésképtelen.
A barátnő nagyjából két héttel a bemutatás után beköltözött a fiamhoz, és egy szobát rögtön át is alakíttatott a kislánya számára. A fiamról nem gondoskodik, főzni nem tud (nem is akar), takarítani meg nem hajlandó, hisz ez nem az ő háza.
Mindent a fiunkkal fizettet. Az egy dolog, hogy a számlákba meg az élelmiszerbe nem száll bele, de a gyerekének már ne a fiunk fizesse az iskolai kirándulást, a fodrászt meg a tábort! Ráadásul mindenben megpróbálja irányítani a fiamat. Elmarja mellőle a barátait, megjegyzéseket tesz rájuk – és a családtagjaira is –, nem engedni, hogy találkozzon velük. Az sem tetszik neki, hogy a fiam az edző a helyi csapatnál. Minden egyes alkalom előtt jól összevesznek, aztán meg edzés alatt folyamatosan telefonon zaklatja őt.
Eddig soha nem kellett anyaként felülbírálnom a fiam cselekedeteit, megbízhattam a döntéseiben. Mostanában a barátai már engem keresnek meg, hogy csináljak valamit, mert féltik őt. Többször próbáltunk már beszélni a fejével, de egyelőre hajthatatlanul szerelmes... Vajon minek kellene történnie, hogy felszálljon a rózsaszín köd?
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
