A női körök a történelem előtti időkben működtek, mikor a nők leültek a tűz köré, hogy közösen ételt készítsenek, és megosszák egymással a tapasztalataikat.
A régi fonók is ilyen helyek voltak, ahol a különböző női generációk nagyokat beszélgettek. Ez a hagyomány azonban megszakadt a modern világgal. Az utóbbi időben a nők ismét mesélnek egymásnak, jurtákban, fesztiválokon – vagy akár csak elmennek egy női kiruccanásra. Összeállításunkban ilyen közösségeket mutatunk be: igaz, már nem fonóban fonunk, hanem kalárist készítünk vagy éppen táncolunk, miközben lesimogatjuk egymásról az élet sebeit.
NŐI KÖRTÁNC
Ribánszky Jarmila polgármesterasszony érdeme, hogy a pozsonyeperjesiek is megismerték a női körtáncot. Első gondolata az volt, hogy a lányokat és asszonyokat a körtánc egybehozza, általa majd jobban tudnak kapcsolódni önmagukhoz és egymáshoz. Ami (remélhetőleg) idővel kihat az egész faluközösségre. Jarmila már régebbről ismerte Rácz Andreát, aki havi egy alkalommal jár át Pápáról, hogy körtáncot táncoljon a pozsonyeperjesi nőkkel. Először Andreát kérem meg, hogy beszéljen nekünk erről a táncról. (© Fotó: Cséfalvay Á. András)
– Egy bajor balettmester a múlt század hatvanas éveitől kezdve gyűjtötte a különböző népek hagyományos körtáncait – kezdi Andrea –, majd ezeket elkezdte a spiritualitásra (*idealista irányzat, amely a lélek felsőbbrendűségét hirdeti) nyitott közösségekkel megismertetni. Így indult a körtánc világhódító útjára. Tudjuk, hogy a tánc az ősidőktől fogva része az életnek, az emberek ezzel ünnepeltek, fejezték ki örömüket-bánatukat.
– Mit tud adni egy körtánc a mai nőknek?
– A közösséghez tartozás érzését. Régen a nők támogató közegben éltek, táncunk ezt próbálja visszahozni. Itt a tér, ahol megfelelésmentesen jelen lehetünk, s itt a mozgás, mely során őszintén megnyilvánulhatunk. Csak mi, együtt! Tudnivaló, hogy magának a körnek is közösségteremtő ereje van. A tánc sokrétűen bír jótékony hatással.
A kör a teljesség jele. Ez Isten alapmintája, vagy az abszolút semmi, amely képes mindent világra hozni és mindent visszavenni, elnyelni. Az éltető fényt, a napot szimbolizálja. A szent építmények alaprajza szinte minden kultúrában kör alakú.
– Hogyan zajlik egy foglalkozás?
– Gyertyát, virágot teszek a terem közepébe, körbeálljuk: ez adja meg a teljesség érzetét. Mindig szoknyában táncolunk. A mai nő ritkán hord, pedig a szoknya segít megélni a női érzéseket. A mozgás, a zene, a tánc: mind-mind erősíti a nőiséget – s ami fontos még, hogy fejleszti az éntudatot. Léteznek kimondottan női táncok, amikor intenzíven használjuk a csípőt, a derekat: örülünk annak, hogy nők vagyunk. Merjük felszabadultan mozgatni a testünket! A miheztartás végett: a foglalkozások nem épülnek egymásra, tehát bármikor, amikor csak a nőnek ideje, kedve engedi, bekapcsolódhat. Van egy stabil mag, de jönnek új érdeklődők is. Harminctól hatvanéves korig minden korosztály megtalálható itt – s ez jó, jó! Körtáncunk nem kötött, nem csak bizonyos rétegnek, életkornak szól.
Olvass tovább: Női körtánc
VISSZATÉRÉS
A nő a munkában kemény, szürke ruhát visel, nem mosolyog, hanem professzionálisan hűvös. Viszont a nő nemcsak kemény tud lenni, de egyben lágy, befogadó és odaadó is. Vannak helyzetek, mikor annyi a stressz, hogy jó visszatérni nőiségünk gyökereihez, az anyatermészethez, a tiszta egyszerűségbe, a hagyományokhoz.
Mihálko Erika sminkmester (Nána) gyönyörű videót készített a nő hazatéréséről. A hűvösre sminkelt lányról, aki ledobja nehéz táskáját, átszalad árkon-bokron, hogy megmártózzon az anyatermészetben, a gabona illatában. Fut a földön, amely ősei lábnyomát őrzi, fut vissza falujába, Bénybe, hogy nevessen, szabad legyen, elég legyen: levesse a férfias szürkét, s felvegye a kurtaszoknyát.
A viseletben a nő igazi nő, dereka mozdul, koppan a piros csizma, piros pántlikát kötnek a hajába, a karjára, mert a piros őriz és megvéd. A viseletben kibomlika nő, hát még ha kurta szoknya!
Amikor borul az ég a kemény nő körül, jó visszatérni a női lágysághoz.
Infó
Bényben minél több szoknyája volt egy lánynak, annál gazdagabb volt. A 13 szoknya volt a maximum, s a pufándli, a hurka volt az, ami megemelte a szoknyákat. A lányok akarták, hogy minél kurtább legyen a szoknya, minél csábosabban ringjona derék. A fordítható, csörgős piroscsizma pedig mindkét lábra jó volt.
Olvass tovább: Visszatérés
NŐSZELÍDÍTÉS
A nők 80 százaléka nem tudja, miként működik a férfi, miként a nő... Egy bölcs női közeg kellene a lányoknak, ahol több korosztály találkozik, és átadják egymásnak azt, amit régen úgy mondtak: „Lányom, légy okos!" Melyik nő ne álmodna olykor arról, hogy a párját beutalja valamiféle nőismereti továbbképzőbe, ahol majd megtanítják a romantika és az odafigyelés alapjaira? A férfi nem érti, hogy miként működik a nő, s a nő sem képes beleérezni a férfiúi gondolkodásba. Legnagyobb hibánk, hogy sokszor nem a célcsoportunk, a férfiak vagy nők nyelvén beszélünk, és ezért értjük meg egymást nehezen.
Miért van az, hogy a férfi mindig tudja, hogy neki van igaza?
A nőnek nem kell a léte értelmét megkeresnie, mert adott: gyereket tud szülni, ő viszi tovább a világ folyását. A férfinak már meg kell keresnie az okot, hogy ő miért van ezen a világon. Ebből a szempontból nehezebb dolga van a férfinak, mint a nőnek. „A nagy kérdés, amire képtelen vagyok válaszolni (annak ellenére, hogy harminc éve kutatom a női lélek rejtelmeit), a következő: Mit akar a nő?” Az idézet Sigmund Freudtól származik. Ezek szerint a férfi is tudni akarja, mit akar a nő...
Mint dühös kutya
Emlékszem, nagyon nem szerettem, mikor Picassót dicsőítették, mert tudtam, hogy egy erőszakos férfi volt, agyba-főbe verte a nőit. Aztán pár éve Bécsben betévedtem egy nagyobb kiállítására. Megbűvölten ültem le a kiállítóterem pamlagjára: hát ez a megfejtés! Picasso élete során rengeteg női nemi szervet festett, dühöngve kente egymásra a sok színes festékréteget. A nő képe százszor és mindig máshogy – őrült módjára szedte ízekre a nőt... A homlokomra csaptam: ennek az embernek fogalma sem volt arról, hogy működik a nő! Ezért festette és verte felváltva az aktuális nőjét, mert nem értette, hogy miért vonzza őt olyan delejesen. Mint dühös kutya, le akarta magáról rázni a varázst.
A férfiszelídítő tanfolyamok megadják a választ, miért hatásosabb a szempilla-rebegtetés, mint a vita. Evolúciós háttere: ha a harcosnak levágják a fél karját, tovább tud harcolni. Ám ha kiszúrjak a szemét, akkor nincsen tovább: azért is védte a lovagok szemét szemvédő. A hímnemű lények úgy szocializálódtak, hogy ha valakinek látszik a szeme (ilyen volt a gésa szeme, és mi, modern nők is tágra festjük a szemünket), az mindig jót jelent, boldogságot. A nő, aki nagy, kerek szemmel néz a férfira, nem veszélyes, mert nem harcos. Ezért a férfi nem bántja, épp ellenkezőleg: védelmezi. Ha viszont harcosként szembe állunk vele, akkor a férfi úgy látja, hogy két harcos áll egymással szemben.
Ha már az első vacsorán egyenrangú alapon van jelen a férfi és a nő, és fele-fele arányban fizetnek, a férfi nemegyszer továbbmegy egy olyan nőhöz, aki a vacsorameghívásra úgy mer elmenni, hogy pénzt sem visz magával.
Sok
A nő sokat beszél, és a férfi nem mindig tud rá figyelni. Kismamaként alighogy megjött a párom a munkából, beálltam az ajtóba, és rázúdítottam mindent: hogy Ilike kiöntötte a levest, a szomszédasszony nem köszönt. Feldobtam a piros rúzsom, mert meg akartam őt hódítani, és csak mondtam, mondtam, hogy mi történt aznap. Ám ő, a férjem, semmit nem értett belőle, mert a tudata még nem érkezett meg, csak a teste. Hazajött, hogy megpihenjen. Ha mi, nők férfi üzemmódban vagyunk, s pont megjövünk a munkából, mi sem szeretnénk, ha egy szüntelenül beszélő férfi várna bennünket.
Olvass tovább: Nőszelídítés
MEGÉRT A NŐCI, HISZED?
Azt mondják, a nőt egy másik nő tudja legjobban megérteni. Ezt a megértést és elfogadást támogatják a női körök. Mai énünktől távolabbi bolygón létezhettek a női körök, mikor nem az énidő meg az „énseb” voltak a legfontosabbak, hanem valahogy fenn kellett maradni, s ez csak közösségben volt lehetséges. Akkor még az emberek jobban szinkronban éltek a természettel, s a nők a maguk működését az évszakok váltakozásával mérték: tehát volt egy ősi tudásuk. Tudták, ha feljön a hold, akkor velük valami történni fog, hisz például annyiszor megélték már, hogy teliholdkor a szülések könnyebben beindulnak.
A női körök ma is kizárólag nők számára fenntartott terek, ahol a nőiességet ünneplik, buktatóit pedig megbeszélik. Például ki tudja jobban megérteni, hogy mit jelent fogóval szülni vagy órákat kínlódni a vajúdóban? Csak egy másik nő. Voltak ősi kultúrák, melyekben a nők havivérzésük idején vörös sátrakba voltak kénytelenek bevonulni, hiszen kirekesztette őket a törzs – ott aztán ment a terefere, a beszéd arról, hogy milyenek a férfiak és miért olyanok. Hisz a nő élete elsősorban a férfitól függött, mert ő hozta az élelmet.
Hasonlóképpen működtek az egykori fonók is, ahol a nők téli estéken szőttek, fontak, hímeztek, közben történetmesélések során tanították meg egymásnak a női létezés teljességét. A női körök a mai napig támogató közösséget jelentenek, ahol meghallgathatják egymást a nők, nevethetnek és sírhatnak, a fiatal tanulhat az idősebbtől és fordítva. Ma a társalgás mellett akár gyógynövényeket égetnek, vagy csak fekszenek a jurtában és meditálnak. A női kör alapja lehet tánc vagy épp babagyász, mikor elbúcsúznak eltávozott babájuktól.
A jó női körben mindig létrejön az az érzés, hogy együtt erősebbek vagyunk, mint egyedül. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha nem ellenfélnek tekintjük egymást, hanem testvérnek.
Ez azt jelenti, hogy érzelmileg támogatjuk, megértjük és meghallgatjuk egymást, ami hihetetlenül gyógyító lehet. Az üzenet pedig az, hogy „amit érzel, az számít”! A női körök célja nem az, hogy mindenki mindenkit szeressen, dehogy. Hisz itt is előbukkanhat a kicsinyesség érzése, hogy úgy érezzük, mi kevesebbek, sebzettebbek vagyunk, mint a másik nő, akit titkon elkezdünk irigyelni. Ha jó a közeg, egy idő után felszínre kerülnek ezek a tartalmak, s lassan az is kiderülhet, mi áll a rivalizálás hátterében.
Olvass tovább: Megért a nőci, hiszed?
KALÁRISOK
Vajon miféle titkot őriz a kaláris, amit a modern nő már elfelejtett? Képeinken a szenci Möggyes néptánccsoport kalárisait láthatjuk. Írásunkban a Fonóasszonyt, Punyi-Jevuczó Diánát (Budapest) kérdezzük a kaláris rejtélyéről. Punyi-Jevuczó Diána (Budapest, 34) gyógypedagógusnak tanult, a néphagyomány iránti érdeklődés azonban kislány korától kíséri. „A női hagyatékról, azoknak, akik emlékezni akarnak” – olvasható Fonóasszony nevű Instagram-oldalán, melyet ezrek követnek. Kaláriskészítő workshopjain a nők elkészítik a saját kalárisukat a nekik tetsző mintázattal, s közben átadhatják egymásnak azt a női tudást, ami által erősebbek lesznek.
Régen mindenkinek megvolt a saját kalárisa. A nők kaláriskészítés közben adták át egymásnak azt a női tudást, ami segíti a nőt, hogy erős legyen és ellenálló. A nő a kalárisba belevarrja kétségeit, vágyait, az életét. Mi a különbség a kaláris és egy sima gyöngysor között, amit csak úgy megveszünk az üzletben? Punyi-Jevuczó Diánával (34, Budapest), a Fonóasszonnyal beszélgetünk. Diána a videóbeszélgetésbe stílusosan, egy többsoros kalárisban kapcsolódik be.
– A kaláris a modern nő szótárában már nem szerepel. Vagy ha igen, elintézzük azzal, hogy az egy nyaklánc. Pedig nem. Mit kell tudnunk erről a nyakékről?
– A kaláris az egyik legősibb női örökségünk. Ahhoz, hogy megértsük az üzenetét, ismernünk kell a történetét. A kaláris a korallszóból ered: eredetileg a korallt volt hivatott utánozni. A régiek úgy tartották, hogy a korall a nő fontos támasza, átsegíti élete fontos állomásain. Gondolok itt a szülésre vagy a menopauzára, de vérképző hatást is tulajdonítottak neki. Éppen ezért az eredeti kalárisok mind vörösek voltak: a vért, az életet szimbolizálták, hiszen a vörös az első szín, amellyel életünk során találkozunk. (Ide vezethető vissza az a szokás is, hogy rontás ellen vörös fonalat kötünk a csuklónkra.) A kalárisnak emellett van egy életigenlő, „Meghódítom a világot!” jelentésű energiája. Ez a tüzes energia és védelmező szándék olvad össze a kalárisban. Kör alakban öleli körül a női nyakat, s a körnek van egy védelmező funkciója.
Punyi-Jevuczó Diána
– Mitől véd meg bennünket a kör?
– A történészek szerint az emberek hamarabb viseltek ékszert, mint ruhát. Az első ékszerek mind kör alakúak voltak, körülölelték a nyakat, az ujjat, a csuklót. A kör a természetből eredeztethető forma – gondoljunk csak a napra vagy a holdra. Az emberek kör alakzatban ültek le a tűz köré, így osztották meg egymással a zsákmányt. A kör alakú ékszer védelmezőként szolgált: hitték, hogy elűzi a gonoszt, és oltalmazza a viselőjét. A kaláris persze hosszú utat tett meg, mire átkerült a népi kultúrába: virágzó viseletté csak a 19-20. században vált. S bár jelentése később összeolvadt a gyöngysoréval, teljesen mást jelentett a kettő.
Olvass tovább: Kalárisok
SUHOG A SZOKNYA, CSILLOG A GYÖNGYFÜZÉR
Vajon miféle titkot őriz a kaláris, amit a modern nő már elfelejtett? Képeinken a szenci Möggyes néptánccsoport kalárisait láthatjuk. Írásunkban a szenciek vezetőjét, Strešňák Dagmart kérdezzük a kaláris rejtélyéről. Mi az a kaláris?A kaláris vagy kláris a latin corallus (korall) szóból ered. A legjelentősebb magyar népi ékszer: fonalra felfűzött gyöngyszemek füzérét jelenti. A 19-20. században a magyar parasztlányok és menyecskék táncos, de templomi ruhájához is szinte kötelezően hozzátartozott. Sok helyen kislánykortól öregkorig kinek-kinek megvolt az őt megillető milyenségű, mennyiségű gyöngysora. A kaláris elfeledett női örökségünk!
Suhog a szoknya, repül a pántlika, dobognak a csizmák. A lányok nyakában csillog a többsoros piros gyöngyfüzér. A szenci Möggyes néptánccsoport áll a színpadon. Igen, ezt sem tudtuk: a tánccsoportok kalárisait nem készen veszik, hanem nyakra készítik. Így találtunk rá Strešňák Dagmarra: ő fűzi a gyöngykalárisokat, minden műsorhoz az aktuálisat.
Hogyan kezdődött? Tizenöt évvel ezelőtt az első fellépésükre (s azóta a többi műsorhoz is) ő varrta a szoknyácskákat a lányoknak... Na de mi kerüljön a nyakba? Dagmar a férjével, Gáborral együtt vezeti a néptáncegyüttest, s otthon a mai napig emlegetik, hogy anno egy piros karácsonyfafüzért vágtak darabokra, az került a lányok nyakába.
A rögtönzött kaláris nem volt hosszú életű, az izzadság hatására lepattogott róla a festék, s megfogta a nyak bőrét. Dagmar akkor már tudta, hogy nincs apelláta, nekifoghat a gyöngyfűzésnek.
– Mindig is szerettem a két kezemmel kreatívkodni – mondja. – Középiskolás koromban fűztem először gyöngyöt. Az évek alatt aztán ellestem a mintázatokat, a technikákat, hogy fűzés közben mire kell figyelni. Nem lehet megspórolni az izzadságos részt, mert azért ez munka. Kezdetben a gyöngyöket egyszerű cérnára fűztem, mert nehezen tudtuk beszerezni a hozzávalókat. A régi láncokat ma újrafűzöm, erősebb szilikonra. Az tartósabb, így előadás alatt kisebb az esély, hogy elszakad és százfelé repül. Manapság a hobbibolt kínálata szerencsére bővelkedik gyöngyökben. Az interneten is lehet rendelni, viszont jobb élőben megnézni a gyöngy fényét – jobban egymáshoz tudjuk párosítani a színeket.
Strešňák Dagmar
– Milyen gyöngyöket használsz?
– Az üveggyöngy a megfelelő a kalárisok fűzéséhez, szebben csillog, mert megtörik rajta a fény. Szépek az egyszerű kis gömbök is, akár gyöngyházfényben, akár más színben. De fűztem kalárist fagyöngyökből is, mert szép színeseket találtam. Ezek az erdélyi Györgyfalva viseletéhez készültek. Az erdélyi viseletekhez jellemzően inkább a sötétebb színekkel kombinált piros illik. Egy néptáncos lánynál alap, hogy legyen egy fehérebb, egy világosabb és egy piros kalárisa. A többsoros kaláris nehéz, negyed kilót is nyomhat. Ugyancsak nehezebb a széles sárközi gyöngygallér is.
Olvass tovább: Suhog a szoknya, csillog a gyöngyfüzér
