Szelle Miklós és Erika Dunaszerdahelyen, idilli környezetben működteti a Konstat tervezőirodát.
A páros női tagja épülettervező, magasépítész, férje pedig statikus tervező. Ők ketten, kiegészülve egy profi csapattal, családi házak, lakóházak, ipari és más épületek komplex tervezésével foglalkoznak. Erika munkáját dicséri többek közt a városi sportcsarnok épülete, míg Miklós a MOL Aréna építéséhez készített statikai tervet. Szerencsések, hiszen a munkájuk a hobbijuk, és emellett szoros egyetértésben nevelik három csodaszép lányukat. (Fotó: Szabó Péter Pál)
– Kevés sikeres női építészmérnökről hallani, akinek több mint 25 éves tapasztalata van.
– Valóban, a korosztályomból kevés nő maradt a szakmában, a többség hivatalokban, más intézményekben helyezkedett el. Pedagóguscsaládból származom, 93-ban igazi kuriózumnak számított, hogy fiatal nőként kiváltottam az iparlevelemet. Miklós statika szakon végzett, így nemcsak a magánéletben, hanem szakmailag is közös úton indultunk el. Kezdetben kisebb projekteket vállaltunk. Szerencsések voltunk, mert idősebb szaktervezők mellett praktizálhattunk.
Szorgalmasok voltunk, kitartóak, végül 2007-ben Konstat néven megalapítottuk saját tervezőirodánkat. Mindig azt vallottam, meg kell találni a legkiválóbb partnereket, szakembereket, mert csapatban lehet a legjobb eredményeket elérni.
– Nőként, s később anyaként mennyire volt nehéz állnia a sarat?
– Már egyetemi éveim alatt is bedolgoztam nemzetközi cégeknek, és ezek a kapcsolatok a későbbiekben is megmaradtak. Emellett Dunaszerdahelyen tíz évig vezettem a város építészeti főosztályát. Voltak kisebb-nagyobb kitérőim, de terveket mindig készítettem. Saját tapasztalatból mondom, senkinek nem szabad megijednie, ha a gyermekvállalás miatt kiesik egy bizonyos szakmai idő az életéből. Ha valaki ügyes és rátermett, visszakerül a kerékvágásba, és újra megtalálja a helyét. Az anyasági szabadságom alatt is végig skicceltem, követtem az építészetben zajló eseményeket. Ha passzívabban is, de jelen voltam.
Szelle Erika
– Három gyermeke született. Örökölték a szorgalmas géneket?
– Szerintem igen. Réka (26) lányom nemzetközi menedzsmenten végzett, a cégben irodavezetőként dolgozik. Lilianna (17) másodikos gimnazista, Kincső (9) pedig harmadikos alapiskolás. Mindhárom gyermekem külön generáció, nem egymás után, hanem szakaszosan neveltem őket. Édesanyám mondogatta mindig, hogy mindegy, ki vigyáz a gyerekre, csak szeresse őt. Így soha nem féltem külső segítséget igénybe venni. Testvéri kapcsolatuk változó, ahogy nőnek, összeérnek vagy épp eltávolodnak egymástól, mindez attól függ, ki a tinédzser. (Nevet.)
Egyébként jó testvérek, és segítik egymást. A nevelésben nagy hangsúlyt fektettünk a nyílt kommunikációra. Teret kapnak a kibontakozáshoz, az önállósághoz, de persze szeretem, amikor a vasárnapi ebédkor együtt a család.
– Szeret főzni? A főzés egyfajta szeretetnyelv?
– Persze, abszolút plusz, teljesen kikapcsol, és feltölt energiával. Szeretjük a nagyobb összejöveteleket, ilyenkor 10-15 emberre főzök. Kincső is besegít, zenét hallgatunk, vidámkodunk, és várjuk a vendégeket. Sok tervezéssel kapcsolatos ötletem pont sütés vagy főzés közben született.
– Férjével együtt dolgoznak. Hogyan csapódik le mindez a magánéletükben?
– Nézeteltéréseink mindig csak a szakmával kapcsolatban vannak. Végül persze kiegyezünk, mert alapjáraton hasonló a gondolkodásunk, a véleményünk. Ugyanakkor tiszteletben tartjuk a másik territóriumát. Ha tervezek, a koncentrációhoz teljes nyugalomra van szükségem, kizárom a külvilágot. Férjem az ellentétem, statikus lévén számításokat végez, de közben zenét hallgat. Neki viszont pont arra van szüksége.
– Miből tölti fel az energiatartalékait?
– Évek óta kimondottan e célból szervezem a téli és a nyári családi kirándulásokat. Idegen helyen tudunk csak igazán kikapcsolódni, de például Olaszország vagy Törökország, építészeti szempontból igazi inspiráció. Városnézéskor is mindig felfelé tekingetünk, tanulmányozzuk, milyen szerkezet van a fejünk felett, és milyen technikával készülhetett.
– Szabadidejében mivel foglalkozik?
– Nagy színházlátogató vagyok, nagyobb baráti társasággal, gyakran partibusszal megyünk Győrbe vagy Pestre színházba. Emellett a sport is az életem szerves része, a csoportos tornákat kedvelem, de kijárok kocogni is. Az utóbbi időben sorra megtalálnak sikeres nők önéletrajzi jellegű könyvei. Ezek nagyon motiválóak, mert arra biztatnak, kortól függetlenül, merjünk belekezdeni új dolgokba, ne féljünk a kihívásoktól. Én is örömmel vetem bele magam az új tervekbe, mert ezek a dolgok visznek előre.
(Kapcsolat: www.konstat.sk, www.facebook.com/konstatsro)
