Hogyan készül egy borászat dizájnja? Az ilyen szépséges kilátású épületeknél a dizájn nem abból áll össze, hogy nekem ez meg ez tetszik. Hanem abból, ami előttünk és körülöttünk van, vagyis a hely varázsából. Én legalábbis ezt vallom.
Helembának kivételes a fekvése. Oldalról az esztergomi bazilikára látni, előttünk a Duna folyik, a lösztalajból pedig gyönyörű ásványokat hoz fel a szőlő gyökere (máshol ezeket vegyileg teszik bele a borba.) Emellett az országban itt a legmagasabb a napos napok száma. Mikor a berendezésről gondolkodtam, ebből indultam ki: hogy a csupa üveg épületen átsüt ez a rengeteg napsugár, s előttünk ott lebeg ez az isteni panoráma. A falakra ezért került a nap színe – a kerámiakeretekbe pedig a sok zöld levél, hisz itt húzódnak mellettünk a szelíd erdők a Kovácspataki-hegyekben.
A Dunát pedig azért emlegetem, mert az itteni bor különlegességéhez nem csupán a sok napos nap, de a nagy víz is hozzájárul. A Duna vizének visszfénye belejátszik a helembai szőlő zamatjába... Az írások szerint a régi Duna sokkal kisebb volt, mint a mostani, a régi helembaiak pedig szemben éltek egy kis szigeten a nagy vízben. (Ezt egy 1138-ból származó okirat meséli el.)
A helembaiak csak később költöztek át a szárazföldre, s kezdtek pincéket kialakítani a magas löszfalban...
Ezt demonstrálva a bejáratnál hatalmas üvegekbe raktam a helembai löszföldet, amelyik nem csupán a jó bort táplálja, de az ittenieknek hajlékot is adott. Alattunk a faluban 300 éves löszpincék vannak, átadva magukat az enyészetnek (sajnos).
Az épület amúgy háromszintes: a legfelsőn kézzel megfoghatjuk a könnyített fából készült plafondíszt, amelyik a régi paloták díszességét idézi – nem véletlenül.
Az írások szerint ezen a jó klímájú hegyecskén volt az esztergomi érsek nyaralója.
A nagy rézkalapból aláomló bársonyfüggöny praktikus okok miatt került ide: mivel szemben készül a bor, szüret idején naponta többször idefut a borász, hogy fellibbentse, s ezt-azt beállítson a villanyszekrényekben.
A terasz panorámája a panzióval. A színes lófej művészeti alkotás, ajándék.
A talaj vulkanikus, ami azt jelenti, hogy régen vulkán húzódhatott itt. A fenti szőlősorok az erdőig futnak, a kerámia muflonfej ennek okán nézelődik a falon. Bizony a muflonok sokszor beszabadulnak a szőlősbe, hisz itt élnek-nyargalásznak a szomszéd erdőben.
A muflonfejjel szemben vizák úsznak a kerámiahullámokban. A vizák csodálatosan nagy halak voltak, a híradások négyszáz kilós nagyhalakról beszéltek – s még nem is olyan a régen a tengerből úsztak fel ívni a Duna ágvizeibe.
Az ikrájuk miatt voltak keresettek: a vizák ikrája, a beluga-kaviár ma is a legértékesebbnek számít a világon. Mikor megépült a Vaskapu Romániában, azon a vizák már nem tudtak átúszni. Azóta nincs viza a Dunában, csak a legendája él errefelé is – meg a mása került fel itt a falra.
Dionüszosz a bor istene volt – ezért ábrázolják a fején szőlőlevelekkel.
A kerámiaszobrokat a borászatba Alföldy István keramikus készítette, ahogy a szőlőtőkét idéző ágtorzót is.
A középső kép mutatja az üvegajtót és az üvegfal egy részét a nagy acélhordókkal: ott átellenben készül a bor, mi, leselkedők pedig kényelmes kanapékról, pohárral a kezünkben élvezhetjük a folyamatot... Legyenek a vendégeink!
