Milánó és Genova között fekszik egy város, Alessandria, amelynek legfőbb nevezetessége a Borsalino kalapgyár. Itt készülnek 150 éve a világ leghíresebb fejfedői, a cilinderek, keménykalapok, fedorák és panamakalapok.
Ezek a kalpagok híres fejeket díszítettek. Közéjük tartozott Clint Eastwood, „a cowboy”, Marlene Dietrich, a hírhedt „kék angyal” és Charlie Chaplin, az örök csavargó...
Ez az osztályon felüli kalapgyár hozta létre az ikonikus borsalinót, amely mindmáig a legnagyobb befolyást gyakorolja a világ kalapdivatjára. A borsalino a leggyakrabban viselt kalap: a meghatározás szerint „márkás puhakalap, karimája közepesen széles, elöl lehajtott, a fejet borító csonka kúp felül és kétoldalt enyhén lapított”.
A Borsalino szót eredetileg negybetűvel írták, megálmodójának neve szerint, mára viszont a név köznévvé lett, hiszen 1911-ben már nyilvánvaló volt, hogy nem lehet különbséget tenni a márkanév és a kalaptípus között. Ezért ezt a kis helyesírási hibát figyelmen kívül hagyhatjuk, sőt, még bóknak is lehet venni.
A gyár legismertebb reklámmondatának („A borsalino a kalap szinonimája”) szórendjét akár fel is cserélhetjük („A kalap a borsalino szinonimája”), és az állítás akkor is igaz.
A borsalino mögött egy valódi Borsalino áll, Giuseppe Borsalino, aki 1834. szeptember 15-én született az olaszországi Pecetto da Valenzában. Ő rakta le a gyár alapjait, amely később a kalapgyártás Mekkájává vált. Giuseppe Borsalino élettörténete olyan, mint egy 19. századi tanregény, de igaz tanmese. Édesanyja, Rosa Veglio szüntelenül szidta a fiát: „Neked kalaposnak kell lenned, hogy eszedbe jusson, fejed is van!” A kis Giuseppe tudta, hogy a tanulást nem neki találták ki, ezért megfogadta anyja tanácsát. Visszatekintve elmondhatjuk, jól tette. Tizenkét éves korában beállt mindenesnek egy kalapkészítőhöz, Camagnában. A munkát az alapoknál kezdte: előbb kifutófiú volt, majd inas. Ezután úgy határozott, Franciaországba megy, a szép kalapok hazájába, mert úgy érezte, csak ott tanulhatja ki a modern kalapgyártás minden csínját-bínját.
Előbb Marseille-ben, Aixen-Provence-ban, Bordeaux-ban tanult, és csak ezután, 1850-ben vette Párizs felé az irányt. Kísérletező kedvének, lelkesedésének és igyekvésének köszönhetően a legjobb helyre került – a dinamikus főváros volt az egyetlen, ahol elsőrendű ismereteket szerezhetett a fő divattrendekről. A neves Berteil cégnél kapott munkát, amelynek műhelye a Rue du Temple utcában volt. Ez a cég a hódszőrből készült kalapokra specializálódott. A szakma alapos elsajátítása után Giuseppe Borsalino frissen szerzett tudásával 1856-ban visszatért Olaszországba. Zsebében a mesterlevéllel, amely feljogosította arra, hogy saját műhelyt nyisson, amit késlekedés nélkül meg is tett.
Bátyjával, Lazzaróval 1857. április 4-én Giuseppe & Fratello néven megnyitotta cégét a Via Schiavina utcában. A kis műhely gyorsan bővült és terjeszkedett, mindenekelőtt az általa gyártott puhakalapnak köszönhetően, amely a cég ikonikus termékévé vált.
Hogy miért kedvelték annyira a vevők ezt a különleges kalapot, azt ma már lehetetlen kideríteni. A legenda szerint a puhakalap a 19. század közepén oly gyakori forradalmak idején született. Azok a kalapok, amelyeket ezekben a viharos időkben a protestánsok viseltek, az összetűzések alatt meggyűrődtek, formájukat vesztették, és hordhatatlanná váltak. Giuseppe Borsalino azonban szándékosan ilyen kalpagokat készített: a kalap tetején volt egy különleges bemélyedés, kétoldalt szintén egy-egy, mégpedig azért, hogy a lovas katonáknak jó fogás essen rajta, amikor kalapot emelnek a hölgyek előtt... De az is lehet, hogy a borsalino jellegzetes alakja véletlenül született. Ezen sem lehetne csodálkozni.
Az igazság az, hogy Giuseppe cége egyre-másra kapta a megrendeléseket. A gyártás fellendült. A kézzel készített, tartós és hajlékony, kizárólag nyúlszőr alapanyagú nemezkalapokat elsősorban a környék neves emberei viselték. A naponta elkészített tíz kalap távolról sem fedte a keresletet. Abban az időben (és most is) egy kalap gyártási ciklusa hét hétig tartott, és 50 különböző műveletből állt. A gyártás növeléséhez nagy igyekezet, hozzáértés és vállalkozói lelemény kellett, de Giuseppe Borsalino valamennyivel rendelkezett. 1871-ben már 130 alkalmazottat foglalkoztatott, és cége 300 kalapot készített naponta!
Kibővítette a gyárat, a régi felszerelést újra, modernebbre, hatékonyabbra cserélte. A kis kézműves műhely gyárüzemmé terebélyesedett. A jó minőség elsősorban a munkások hozzáértését és ügyes kezét dicsérte.
Giuseppe Borsalino éles eszével hamarosan felismerte, hogy ha nagyobb hasznot akar, akkor kalapjaival más piacokat is meg kell céloznia. Külföldre is szállítani kezdett, és hamarosan meghódította az egész világot. Kisebb gyártócsarnokait folyamatosan nagyobbakra cserélte, mígnem a Corso Cento Cannoni sugárúton elérte a 60 000 négyzetméteres alapterületet – itt található ma a Borsalino Kalapmúzeum. Giuseppe halála után a cég vezetését a fia, Terenzio vette át, aki továbbfejlesztette a gyárat. Az 1929-es év korszakalkotó sikernek lett tanúja – a kétmillió legyártott kalapból másfél millió exportra került.
Ezután azonban jött a gazdasági világválság, a második világháború és a tulajdonosváltás. Mindezek ellenére a Borsalino cég ma is ugyanolyan, mint a kezdetekben volt. A hírességek, moziszínészek, entellektüelek, politikusok és ikonikus személyiségek fejét ékesítő népszerű kalap egy filmnek is kikölcsönözte a nevét. 1970-ben forgatták a Borsalino című filmet, melyben a főszerepeket a két örök rivális, Alain Delon és Jean-Paul Belmondo játszotta (bár a harmincas évekbeli marseille-i gengszterek történetének vajmi kevés köze volt a legendás kalaphoz). A Borsalino cég üzleti stratégiáját nézve pedig a mai marketingguruk is sárgulhatnak az irigységtől.
