Nagy bajok idején segít a természet. Menjünk ki a határba – és csodáljunk meg egy tölgyfát. Nagy idők tanúja minden régi tölgy.
Kisgyermeki eszmélésem óta csodálattal tekintek a természetre és elém kerülő képződményeire. A bősi parkerdő alig néhány méternyire húzódott anyai nagyszüleim házától – a maga ezernyi titkával.
Minden erdő legszembetűnőbb megtestesülése az élő fa. Ebből aztán van bőséggel ebben az erdőben. Gyerekkoromban egy-egy faóriás tövében megállva még a lélegzetem is elakadt. Milyen hatalmas! Annyi biztos, hogy már gyerekkoromban eldöntöttem: erdész leszek, és fát nevelek. A felnőttek azt mondták, hogy ezeket a nagy fákat valamikor erdészek ültették és nevelték. Időnként még azt is mondogatták: ha sokat eszem és alszom, ilyen nagyra nőhetek én is. Bevallom, furcsállottam a dolgot, hiszen ekkora nagy embert még sohasem láttam, de hittem nekik.
Ők a csúcs, avagy minden férfi egy tölgy!
Most, negyed évszázadnyi erdészgyakorlattal a hátam mögött sorsszerű szerződéskötésemet az erdővel a bősi parkerdőben található hatalmas tölgyeknek (is) tulajdonítom. A tölgyfa és a tölgyerdő jelenti tájainkon az erdőtársulások csúcsát.
A tölgyfa már az ókori népek gondolatvilágában is előkelő helyen szerepelt. A rómaiak Jupiter istent tölgyként ábrázolták, és úgy tartották, hogy a férfinem ebből a fából jön létre. Előttük már a görögök is Apolló szent fájának tartották a tölgyet. Szintén megkülönböztetett helyet foglalt el a germánok, szlávok mítoszaiban és rítusaiban. Mi, magyarok ősidők óta nagyra tartottuk a tölgyfát. Ennek bizonyítéka, hogy Szent László királyunknak rendelettel kellett betiltania a pogány szertartások gyakorlását a „szent tölgyek” alatt. Az elöljárók egy-egy tekintélyes méretű fa alatt tartották vitáikat, itt hozták meg ítéleteiket, és hittek benne, hogy a tölgy bölcsességgel ruházza fel őket.
Jeles események emlékére szokás volt (és ma is az) tölgyfát ültetni, gyakran a települések központjába. Egy ilyen basafa látható a csallóközi Mihályfán is.
És valóban, a régmúlt idők népei nem tévedtek, a tölgy valóban rászolgált, és ma is kiérdemli az emberek megbecsülését. A tölgynemzetségnek szerte a világon csaknem félezer faja ismert. Európa 25 fajjal büszkélkedhet, a Kárpát-medencében 7, nálunk 4 faja őshonos.
Lassan növő, kezdetben tetemes erdőápolást igénylő faj, erdészeti véghasznosítása, vágásérettsége 120 évnél kezdődik – szemben egy 25 éves vagy 40-60 éves vágásfordulójú nemes nyárassal vagy akácerdővel. Mindenképpen meghálálja a türelmet, mert faanyaga aranyárban mérhető – ami nem véletlen, ismerve a felhasználási lehetőségeket. Kiváló tulajdonságokkal bír műszaki és esztétikai téren is. A tölgy fája a világ legkelendőbb faanyagai között számon tartott áru. Felhasználható a bútoriparban, vagon- és hajógyártásban, kádártermékekben (hordógyártás), de a legtartósabb szoborfaragványok is tölgyből készülnek.
Tölgyfákon nyugszik Velence
Itt említem meg, hogy elődeink előszeretettel és nagy szakértelemmel használták fel – modern kifejezéssel szólva – a mélyépítészetben, hiszen feljegyzések tanúskodnak róla, hogy Amszterdam máig csodált építészeti remekei vagy Velence épített örökségének gyöngyszemei immár évszázadok óta tölgyfatörzseken nyugszanak. Azonban nemcsak a fája használható fel, hanem minden porcikája: termésével, a makkal disznókat etettek. Ez volt a makkoltatás. (Ma az elszántabb gazdák a mangalicákat makkoltatják a tölgyerdőkben.)
Öregapám, aki egyébként falusi disznóölő volt, tehát szakértője a témának, óva intett bennünket, unokákat, hogy „disznajinak” sok makkot hajigáljunk be az ólba levágás előtt, mert „futni fog” a zsírja (az olvasztó katlanfazékból). Szintén tőle láttam: ha nem volt bekészítve elegendő alomnak való szalma, a tölgylevél kiváltotta azt. Sőt, magas csersavtartalmának köszönhetően fertőtlenítő hatást is kifejtett. Gyógyhatását a népi istápolás kamatoztatta, és a modern tudomány is bizonyította.
Fekete Zoltán, erdész
Az ökoszisztémában betöltött szerepének szemléltetésére elegendő egyetlen adat: a Csallóközben is megtalálható a kocsányos tölgy. Az ezen élő rovarfajok száma az entomológusok szerint eléri a 650-et: ebből 300 faj kizárólag csak a tölgyön képes élni vagy szaporodni, esetleg táplálkozni. Maradék állományai szerencsére már erdészeti szakfelügyelet alatt állnak, a teljes védelemre érdemes erdeit vagy egyedeit pedig védetté nyilvánították. Szűkebb pátriámban ilyenek találhatóak például a bősi, a várkonyi, a nagymegyeri (tájlaki) parkerdőkben, ahol 150–250 éves egyedei is megtalálhatóak.
Hát igen! 250 év nem éppen tegnap volt. Az uralkodónkat akkor Mária Teréziának hívták, James Cook ennyi évvel ezelőtt hajózta körül Új-Zélandot, és a francia Bourbon Lajos 1770-ben vette feleségül Marie Antoinette-et! A legöregebb tölgyfa a kontinensen egyébként az Appennini-félszigeten található, korát 934 (!) évben határozták meg.
Szuper tulajdonságai ellenére – mennyire jellemző ez az emberre – állományait ősidők óta kíméletlenül irtják. Az európai kontinens délibb, mediterrán területein található tölgyeseket felélte a görög-római civilizáció. Részaránya a tájainkon található erdőkben már nem éri el a 20%-ot sem. Legjobb termőterületein, amelyek egyúttal a legjobb búzatermő területek, mára szinte csak mutatóba maradt tölgy!
Ma új kihívás előtt áll az erdők királya: mi, erdészek növekvő aggodalommal figyeljük egy újabb (invazív!) özönfaj felbukkanását, amelyet Amerikából hurcoltunk be. Déli irányból közelít felénk a tölgy-csipkéspoloska... Elterjedése mellesleg a klímaváltozás újabb bizonyítéka. (Egy-két fokkal magasabb az átlaghőmérséklet, így már itt is meg tud élni.) Érdemes megjegyezni a nevét, mert sokat fogunk még hallani róla. Kártételével akár 60%-kal képes csökkenteni a tölgy fotoszintézisét és 20%-kal a párologtatást.
Bízom benne, hogy erdeink királya, a tölgy megbirkózik ezzel a kihívással is. Mint eddig minden gonoszsággal.
Fotó: Dömötör Ede
