Csurgó arany

A mézbe mártott ostya a karácsony jelképe. A méz megédesíti életünket. Vajon honnan kerül az asztalunkra?

Például a komáromi Asbóth családtól. Asbóthék nem hétköznapi mesterséget választottak maguknak, a méhészkedést. A férj, Sanyi (Alexander) rendelkezett némi tapasztalattal a méhészet terén. Szandra (Alexandra) újoncként csöppent bele. Két gyermekük van, a hatéves Alex (mi más lehetne a huncut kisfiú neve) és a hároméves Adél. Alex már most lelkes rajongó, sürög-forog a kaptárok körül: szereti a méhest, mint maci a mézet.

– Irgum-burgum, dörmög a medve, elfogyott a lépes méz, nincsen táncolni sem kedve... Annyi gyerekdalban hallani a lépes mézről. Mi is az tulajdonképpen?

– A lépes méz a viaszával együtt eladott méz. Minden méz eredetileg lépes, csak a méhész pergetéssel kinyeri belőle a mézet. A lépet mi a tiszta mézbe szoktuk beletenni, főként akácmézbe, tehát nem a vegyes virágúba. A méhkeretekben kis cellák vannak, ezekből kivágunk egy darabot, és azt rakjuk bele a mézbe. A lép nagyon jó immunrendszer-erősítő. Alaposan meg kell rágni, állaga a rágógumiéra hasonlít, mivel viasz van benne. Egyébként a méhész összeszedi a cellákból a viaszt, és viaszolvasztóba rakja. Különböző formákat lehet kiönteni belőle, a leggyakrabban gyertyát.

– A méhészkedés idilli foglalatosság a természet lágy ölén. Sokan űznék is, ám mindenki a méhcsípéstől fél. Mennyire veszélyesek a méhek? 

– Mi is átestünk orvosi kivizsgáláson. Pont a férjemnél, aki a legtöbb időt tölti a méhekkel, kimutattak egy enyhébb allergiát méhcsípésre. Hidegrázása van, némi szédüléssel karöltve. Kapott is egy kis táska ellenanyagot. 

– Hogyan jutott eszetekbe, hogy pont ebben a szakmában érvényesüljetek?

– Mindketten közgazdasági egyetemet végeztünk. Férjem gazdasági informatikusként kezdte a pályáját, de útközben rájött, hogy nem az íróasztal mellett a helye. Dunamocson nevelkedett, természetközelben, a Duna mellett, és visszavágyott. Mikor kiderült, hogy uniós segítséggel fiatal gazdaként vállalkozásba foghatunk, belevágtunk. Az elején nem volt kézenfekvő az irány, ezért üzleti szempontból is átgondoltuk a megfontolandókat – és végül a méhészet mellett döntöttünk. Érzelmi okok is fennforogtak, a férjem ugyanis gyerekkorában már méhészkedett.

– Mennyit tudtál te akkor a méhészetről?

– Az elején nem sokat, lekötött a két gyerek ellátása.

Míg én a családdal veszkődtem, addig Sanyi a méhekkel. Ma sincs ez másként: ha szakmai kérdésem van, még mindig Sanyihoz fordulok. Ám azért besegítek.

– S mi a cél, mit szeretnétek elérni?

– A bűvös 320-as családszámot. Ennyi méhcsaládról kell majd gondoskodnunk. Az uniós támogatás ugyanis komoly feltételeket támaszt velünk szemben. Jelenleg 120 családnál tartunk, de van három évünk, hogy felzárkózzunk. Csak az erős és egészséges méhcsaládokat hagyjuk szaporodni. Szorgalmasan dolgozunk.

– Hogyan tettetek szert a méhcsaládokra?

– A méhészkedés emberes munka! A kaptárokat emelgetni kell, a pergetés is időigényes. A dunamocsi Atlasz Sanyi bácsi volt a férjem tanítója és mentora. Egész életében sikeresen méhészkedett a feleségével együtt. Sajnos már nincs köztünk, októberben elhunyt, és nagyon fog hiányozni (innen is köszönjük segítségét). Szóval, tőle vettük az első méhcsaládokat, és azokat szaporítottuk.

– Mitől olyan nehéz munka a szaporítás? Az előbb megjegyezted, hogy a tavalyi s az idei évetek is a szaporítással telt. 

– A méhek szaporítása rajzással történik. A méhcsalád kettéosztását nevezzük rajzásnak. A rajzás a méhek öröklődő tulajdonsága, évmilliók alatt csak így tudták biztosítani a faj fennmaradását. Rajzás előtt már nagy a zsúfoltság a kaptárban, teli vannak a sejtek. Rajzáskor a méhcsalád új anyát nevel, mert a dolgozók egy része a régi anyával együtt elhagyja a kaptárt, és új otthont keres. A rajt férjem szokta befogni, nagyon ügyes és bátor ebben. Ez úgy néz ki, hogy védőöltözetben megközelíti a fát, ahol a méhek rajfürtben csüngenek, majd egy hirtelen mozdulattal megrántja vagy leüti a faágat. Ha szerencséje van, akkor a királynő beleesik a méhkasba. Ilyenkor letesszük a földre a tiszta kast, és megvárjuk, hogy a többiek szépen belemásszanak. A képlet egyszerű: a dolgozók követik a királynőt. Egy raj akár 30 000 méhecskét is tartalmazhat. Ha erős rajzás van, akkor rövid idő alatt sok családot be lehet fogni. Ez a szerencsétől is függ. Mikor az öreg királynő kirajzik, a régi kaptárban az anyabölcsőből kikel az új méhkirálynő, és leszúrja a többi anyabölcsőt. Szóval, kicsit kegyetlen a méhek világa – ámde nagyon érdekes.

– Hol vagytok helyileg, hol érzi magát jól a 120 méhcsalád?

– Dunamocson, két csodaszép gyümölcsösben, több mint 100 gyümölcsfával körbevéve. Tervezünk Köbölkút felé terjeszkedni, mivel – mint említettem – 320 család lenne a céltenyészet. El kell majd a családokat osztani, hogy minden családnak jusson virágpor.

– A méhek élete több mint bonyolult. Sikerült őket kiismerni?

– A méhek nagyon intelligensek. Az ember még nem tudta teljesen megfejteni a viselkedésüket, ők viszont tudják, mit miért tesznek. Egyébként minden változik, hiszen változnak a környezeti hatások. A méhek ma nincsenek biztonságban! Egy példa: lepermetezik a napraforgót, de a növényvédő szer halálos a méhecskére nézve. A méhecske ezt nem tudja, repül, szárnyal a permetes virágporral, és már útközben elpusztul. Tavaly nekünk is így pusztult el vagy 30 méhcsaládunk. A napraforgó egyébként is tönkrevágja őket: mézbegyűjtés közben letörik a szárnyuk vagy a lábuk, és ilyenkor a többiek nem engedik be őket a kaptárba. 

– Mikor mindketten a méhek között vagytok, hol vannak a gyerekek?

– A nagyszülőknél vannak, bár szeretnek velünk jönni. Kisfiunk nem fél a méhektől. Felölti kis védőruháját, kalapját, veszi a füstölőjét, és irány a méhes. És állandóan kérdezősködik. Adél inkább a ragaszkodása miatt követ bennünket. A méhesben a férjemre hárul minden nagy feladat: a méhrajbefogás, a szaporítás, az etetés. Nincs segítségünk. Én csak a pergetésnél vagyok jelen.

– Mesélj kicsit a pergetésről. Mit kell tudni róla?

– A pergetés higiéniai szempontból is igényes feladat. Sanyi meghozza a méhesből a kaptárokat a pergetőházba. Egyszerre általában 15 kaptárt hoz, és egyesével dolgozzuk fel őket. Egy kaptárban 10 keret van. Csak a felső részhez nyúlunk, mert az alsó részben történik a petézés, ott van az anya, és őt nem bántjuk. A felső kereteket belehelyezzük a pergetődobba, amelyik kinyeri, kicentrifugálja a keretekből a mézet.

Egy kis csapon elkezd csepegni a méz, közben több szűrőn is átmegy, amelyek felfogják a kis viasz-, illetve propoliszdarabokat. A méz belecsurog egy kannába, majd innen történik a friss méz üvegekbe töltése. Az üres kereteket pedig visszahelyezzük a helyükre a kaptárba.

– Mennyire hosszadalmas munka ez?

– Sok méhcsaládunk van, és az üvegekbe töltés is időigényes, de ezt szeretnénk gépesíteni. Nagy segítség, hogy már van pergetőnk, viaszolvasztó gépünk és tartályunk több kiló mézre. Ha ezek nem lennének, minden háromszor annyi ideig tartana. Szüntelen az lebeg a szemünk előtt, hogy riadó, fel kell készülni a 320 méhcsaládra! Ott már több tonna mézről van szó, azt a mennyiséget nem bírnánk kézzel üvegezni, fedelezni. Dunamocson vettünk egy házat, hogy legyen helyünk a méz kipergetésére és feldolgozására – vagy akár a méz tárolására, a kaptárak és keretek összeállítására.

– Mi az, amire mézbegyűjtéskor ügyelni kell?

– Figyelni kell, hogy mikor milyen virághordás van. Ha tiszta napraforgómézet szeretnénk, akkor nem mindegy, hogy meddig tart a napraforgó virágzása. Mondják, hogy a májusi eső aranyat ér – de nem a méhésznek! Idén májusban, abban a két hétben, mikor az akácfa virágzott, folyamatosan esett az eső. Ha magas a páratartalom, és hideg a levegő, a méhecskék nem jönnek ki. Ezért idén kevesebb akácméz gyűlt össze, magasabb is az ára.

– Milyen mézetek van még, és hol vásárolható meg?

– Akác-, repce-, napraforgó- és vegyesvirág-mézünk van, továbbá propolisztinktúránk, virágporunk és egy kevés méhpempőnk. Készítünk ízesített mézeket: a vaníliás, a csilis, a fahéjas is megtalálható a repertoárunkban. Személyes kedvencem a napraforgóméz, amely szinte kacsazsír állagú és gyönyörű sárga színe van. Férjem kedvence a repceméz, amely már kemény és fehér. Mézünket kisebb üzletekben és bioboltokban terjesztjük. A kisüzletek ajánlás útján találnak ránk.Mivel idén a szaporításra fektettük a hangsúlyt, kevesebb mézünk van. Ugyanis rajzás után a családok már nem mézelnek. (www.asbothbeefarm.sk) 

– Létezik valamilyen egyetemes baki, amit mi, mézfogyasztók elkövetünk?

– Igen. Vevőink zömének az a kikötése, hogy mindegy, milyen ízű a méz, csak csurgós legyen. A kemény alatt pedig azt értik, hogy ne legyen kristályos. Ám a kristályosodás a legtöbb méznél – ilyen például a vegyes méz, amiben napraforgó vagy repce van – egy természetes folyamat. A kristályosodástól nem kell megijedni, mert alacsony hőfokon temperálhatjuk a mézet. Nem szabad viszont 45 °C fölé felmelegíteni, mert kiöljük belőle a vitaminokat. Hasonlóan a forró teába sem ajánlatos mézet rakni. A folyós állagot úgy érhetjük el, hogy 40 °C-os vízben lassan felolvasztjuk, vagy akár sütőbe rakjuk pár órára.

– S mit csinál egy méhész télen? 

– Úgy mondják, hogy télen megpihen. Tavasztól őszig intenzív munka folyik a méhesben: rajzás van, pergetés, védekezni kell a betegségek ellen. Télen a méhecskék visszaköltöznek a kaptárba. Az eleséget már behordták maguknak, abból kihúzzák tavaszig. Ám télen sem tétlenkedünk: kereteket, kaptárt készítünk. Ilyenkor van idő tervezni.

– Hogyan készültök a karácsonyra? Gondolom, van néhány mézes süti a tarsolyodban.

– Édesanyám másfél évvel ezelőtt meghalt. Azzal minden megváltozott, azóta az ünnepekben inkább csak a nyugalmat keresem.

A karácsony nekünk a bekuckózásról szól, szép családom körében szeretném élvezni a meghitt perceket. Kerülöm a kényszervásárlást és a hajszát.

– Ki készíti el az ünnepi menüt?

– A férjem főzi a halászlét. Én halat rántok, és szívesen készítünk húslevest is, illetve sült kacsát majonézes krumplival.

– Mikor díszítitek a fát?

– Apukám mindig elviszi a gyerekeket egy hosszú-hosszú sétára, s mikor jelzek, visszatérnek. Többféle fát kipróbáltunk, de végül a sűrű lucfenyő lett a kedvenc. Ez emlékeztet leginkább gyerekkorom fehér karácsonyaira... 

• Rajzás májusban
  A méhcsalád kettéosztását nevezzük rajzásnak. A rajzás a méhek öröklődő tulajdonsága, évmilliók alatt csak így tudták biztosítani a faj fennmaradását. A méhek élete nagyon bonyolult. A rajzás öröklött tulajdonságuk, ezzel szaporodnak. Egy családban csak egy anya van: ő az a híres méhkirálynő. Ő az, akinek nincs más dolga, mint hogy petézzen. Közben a fiatal dolgozók méhpempővel etetik, és kihordják a székletét. A rajzás előtt már olyan nagy a zsúfoltság a kaptárban, hogy senki sem tudja végezni a dolgát: a sejtek tele vannak, a dolgozók nem tudnak új lépet építeni, az anya petézni. Erre a család hamar elkezd anyabölcsőket építeni, amelyekbe még belepetézik az anya, hogy ha ő elmegy, akkor legyen új méhkirálynő – és azok a dolgozók, akik vele mennek, utoljára még jól megtöltik a gyomrukat mézzel.Rajzáskor a raj ritkán megy 20 méternél messzebbre a kaptártól. Legjobb estefelé vagy hajnalban begyűjteni őket. A rajzással általában megkétszereződhet a méhcsaládok száma. Sok méhész azonban ellene próbál tenni, mert rajzás után már nem termel mézet a család.