Cuki tükörkép

Bindics Csenge (22, Csenke) útja hosszú volt, mire rájött, hogyan lesz karcsúbb a sziluettje. Nincs itt rejtély, csak helyes táplálkozás! Tíz kilót fogyott ugyanis egy év alatt.

Igen, de milyen a helyes táplálkozás? Csenge keresett, ide ment, oda ment, sokáig nem talált aranyat; volt olyan edzője, aki nem egy Kinder csokit, hanem mindjárt hármat ajánlott neki uzsonnára. Mindenkinek mindent elhitt, mígnem a kezébe vette a sorsát. A most 22 éves Csenge megtanult jól enni. Ez  nagy dolog, legnagyobb pozitívuma pedig nem is a  cuki tükörkép, hanem az egészséges élet. (A cukiság faktorát inkább kedvenc tacskója képviseli.)

– Tinédzserként azt kezdtem érezni, hogy nagyobb vagyok, mint a többiek – kezdi a vallomását. – Nem voltam kövér, csak telt idomú: hasam is, combom is volt. Aztán lett Instám, ahol szembesültem azzal, hogy sokaknak sikerül lefogyni. Láttam az előtte-utána képeket, bekövettem a tanácsadó oldalakat, a személyi edzőket, akik a módszereiket népszerűsítették.

– Hogyan fogtál bele a fogyásba?

– Mivel mindent megbeszélek a szüleimmel, jeleztem nekik, hogy én is szeretnék kipróbálni valami csodamódszert, ha már egyedül nem sikerül zöld ágra vergődni. Anyuék magyarázták, hogy más a fénykép és más a valóság – de akkor már nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben. A legelső próbálkozásom egy hathetes étrend volt, melyet személyre szabottan kaptam kézhez. Ez öt évvel ezelőtt történt: boldog voltam, minden ajánlást betartottam, le is fogytam hat kilót. Nem érdekelt hogy miből fogytam, zsírból vagy izomból, fogalmam sem volt ilyenről.

A diétás ételeket megettem, de nem szerettem. Hat hét után visszaálltam az otthoni étkezésre – a nagyim szakácsnő, istenien főz! Mondanom sem kell, hogy bekövetkezett a jojóeffektus, visszajött az összes kiló, még több is.

– Kudarcként élted meg?

– Nem. Egy félig még gyerekember mindent elfogad. Azt gondoltam, ilyen a genetikám... Aztán a gimis osztálytársaim fitneszterembe kezdtek járni. Nekem is megtetszett a torna, személyi edzőt kerestem, aki étrendet is adott. Megkérdezte, hogy mit eszek uzsonnára, mondtam, hogy Kinder csokit. Mire kiszámolta, hogy abból hármat is megehetek. S  mivel szeretem a tésztát, szinte minden nap tésztát ettem. Akkor már 12 kiló plusz volt rajtam.

– Mikor jöttél rá, hogy valamit rosszul csinálsz?

– Azt már az elejétől kezdve tudtam. Pozsonyba kerültem a Szlovák Egészségügyi Egyetemre, anatómiát kezdtem tanulni; hamar kapiskálni kezdtem, hogy a csodadiéták nem fognak rajtam segíteni. Rendben, hogy edzéssel lemennek a kilók – ezt hajtogatta ugyanis a személyi edzőm –, de én csak heti egyszer edzek. Teljes volt a csőd, anyukám látta, hogy nagy bajban vagyok.

– Ekkor jött a képbe egy dietetikus?

– Anyu talált rá Kürthy Andrea dietetikusra: mutatta, hogy ő nem speciális étrendekkel dolgozik, mint a többiek, hanem azt vallja, hogy meg kell tanulni enni. Élő, egészséges, akár „nagyon szeretem” ételeket is. Abban a korszakomban már csak fekete színű ruhákat hordtam. Gyógytornászként az iskolai gyakorlaton azzal szembesültem, hogy gyenge a törzsizomzatom, nem tudtam bemutatni a tornát a betegnek. Fulladtam, izzadtam, mellette rémképek gyötörtek. Hogyan fogok én így előadást tartani egy szívbeteg páciensnek a mozgás fontosságáról? Hisz visszakérdezhet: „És Ön? Ön mennyit mozog?” Az elején Andival is szkeptikus voltam, mert mindent ehettem, amit otthon főztünk. Nem értettem, hogyan fogok így lefogyni.

Előzőleg hiába ígértek személyre szabott étrendet, az tele volt halétellel és marhahússal. Pedig hangsúlyoztam, hogy egyiket sem szeretem. Akkor most egész életemben halat fogok enni? Hogyisne.

– Hogyan folyt a közös munka Andival?

– Az első konzultáció arról szólt, hogy mit eszek és mikor, hánykor kelek, mennyit alszom – kikérdezett az életritmusomról. Azt is megbeszéltük, hányszor szeretnék egy nap étkezni. Minden héten találkoztunk, most is tartjuk a kapcsolatot. Egy hétre előre adta az aktuális étrendet. Mert közbejöhet egy menstruáció, egy nehéz vizsga, s akkor teljesen más ételeket kíván a szervezet. Andi nem szorított sarokba, kéz a kézben haladtunk. Tény, hogy nem volt ez csodafogyás. Visszanézve havonta fél, egy kiló ment le, ám egy év alatt az tíz kiló. A lassú fogyás Andi csodája!

– Kevesebbet ettél, mint előtte?

– A múltkor néztük vissza, hogy jócskán csökkent az ételadag, de úgy, hogy észre sem vettem. Már nem is kívánok többet enni. Soha nem érzem, hogy éhes vagyok. Andi folyamatosan ellenőrzött, mert nem szabad maró éhséget érezni. Nem fájhat a gyomor, mert az rossz ómen. S ami a legjobb, hogy maradtunk a csallóközi alapanyagok mellett, amit anyáink, apáink is ettek, amiből a mi sejtjeink is felépültek. Semmi tengeri herkentyű vagy drága egzotikus gyümölcs! Tényleg mindent ettem: a krumplis tészta, a rizottó is ott volt az asztalomon, csak kicsit másképp. Például a rizottó szezonálisan gombás, zöldséges, cukorborsós, ősszel sütőtökös volt. Kevesebb rizs, sok zöldség! Változtathattam a recepten, hogy megtanuljam, mit szeretek. Volt olyan eset, hogy a nagymamám vadast készített, jó tejszíneset. Írtam Andinak: „Baj van, szeretem a vadast, mit csináljak?” Visszaírt: hagyjam ki az ő ebédjét, és egyem meg a vadast jóízűen. Karácsonykor rántott hal volt az asztalon majonézes salátával. De hat süti helyett csak hármat ettem. Kiderült: amennyiben a testem megkapja a szükséges tápanyagot, és azt eszem, amit szeretek, nem is kívánok többet. Mikor étterembe megyek, megeszem a kézműves hamburgert. Nem gondolok arra, hogy húha, most bűnözöm. Egy a fontos, hogy szezonálisan étkezzem, és minden fontosat bevigyek a szervezetembe.

– Pszichésen hogyan lehet azt feldolgozni, hogy nem látványos a fogyás?

– Már egyszer megéltem az euforikus érzést, hogy olvadnak le rólam a kilók. Viszont csak a vizet engedte el a szervezetem, nem a zsírt. Andival először tízhetes programban egyeztünk meg, de abból öt hét azzal telt, hogy Andi győzködött. Edd meg nyugodtan! Ezt is megeheted meg azt is! Nem írt fel almaecetet, kókuszszsírt, nem kellett elhagyni a kenyeret. Nem értettem: hogy lesz így eredményünk?! Előtte ugyanazt ettem ebédre és vacsorára is. De a szervezetnek este nincs szüksége két főételre, csak elraktározza ínségesebb időkre.

– Hogyan zajlott a súlyellenőrzés?

– Háromhetente méredzkedtünk. Otthon nem álltam mérlegre, nem akartam stresszelni. Andi dietetikusi szemmel mindig csak a bensőmre koncentrált, időközben étrendet váltottunk. Megismerte, hogyan működöm. Amikor szóltam, hogy puffadok, elkezdte csökkenteni a szénhidrátot, és emelni a fehérjét az étrendemben. A puffadás megszűnt, a hasi részről sok zsír lement. Tónusosabb lettem.

– Voltak nehezebb időszakok? Megtorpanás?

– Csak az első pár hónap volt nehéz. Gondolatilag is át kellett állnom egy más működésre. A havi fél kilót nem lehet észrevenni, csak fél év után kezdtem jobban érezni magam a farmeremben. Lám, van eredménye a táplálkozási rendszeremnek! Volt olyan, hogy csak húsz deka ment le. Már első mérésnél kiderült, hogy magas a belső zsírarány. Zavaró, mert ez a szívbetegség és cukorbaj előszobája.

Közben a súlyommal együtt kéz a kézben csökkent a felszíni zsír, majd lassan-lassan a belső zsír is megindult. Egy év elteltével tíz kilóval lettem könnyebb – és a belső zsírértékem is jobb. Most az a cél, hogy tartsam a súlyomat.

– S nem motoszkál benned a kisördög, hogy több is menne, ha ennyi lement?

– Jaj, dehogyisnem! De úgy érzem, csak-csak célt értem...

– Változott valami az életedben?

– Energikusabb vagyok. Sőt! Az iskolai tananyagom is segített: megértettem, mennyire fontos, hogy jól működjön a szervezetünk. Viszont azért tenni kell, mert a benzin egyszer kifogy a motorból. A jó gének sem jelentenek életbiztosítást; ha cigizünk, energiaitalt iszunk, és habzsolunk, megbetegszünk.

– A mozgással hogy állsz?

– Igyekszem napi tízezer lépést lépni, nem villamosozni. Elkezdtem tornázni, bár még nem találtam meg azt a mozgásformát, ami egészen klappol. Szeretek lovagolni, de nehéz, mert csak este érek haza Pozsonyból. Online tornázom, erősítő hasizomgyakorlatokat végzek heti három-négy alkalommal. Most ez fér bele.

– Az  önbizalom terén is történt változás?

– Színes ruhát hordok, villogok, nevetek, örülök az életnek. Hihetetlen nagy lépés volt saját magam elfogadása. Az elején nem volt egyszerű dobozolni az ételt, de már megszoktam, hogy pakolom az almát másnapra. A reggelim maradt a pirítós. A tízórai kiflit lecseréltem gyümölcsre. Ez nehéz lépés volt. (Nevet.) Az ebédem zöme zöldség, de mindent eszem. Nem is tudtam, hogy szeretem a zöldséget! Uzsonnáim fehérjealapúak: például joghurt, kefir. Vacsorára salátát, sajtokat eszem.

– Van valami, amit másképp csinálnál?

– Többet fogytam volna, ha többet sportolok. Ennek az ideje azonban még nem jött el. Várom a tavaszt, amikor lehet kint kerékpározni, görkorcsolyázni. A teremsportokat nem annyira szeretem. Nyáron az étrenden kicsit lazítottunk, de szeptemberben mindössze egy kilóval voltam több. Andi is rájött, hogy az én „fogyós évszakaim” az ősz és a tél.