De Sade márki még szerencsésnek is mondhatná magát, hiszen nagyon keveseknek adatik meg, hogy nevük az egész világ szókincsét gazdagítsa. A szadizmus szavunk ugyanis az ő nevéből származik. Ugyanakkor a márki tipikusan olyan hírhedt személyiség, akiről sokan hallottak már, tudni azonban csak kevesen tudnak valamicskét.
1740-ben Párizsban született a filozófus és író, a pornográf irodalom legnagyobb alakja, Donatien Aldonse Francois de Sade marquis. Nem volt rém, aki elől fejvesztve menekültek volna a szűz lányok, férjes asszonyok vagy épp a férfiak. Sőt, épp ellenkezőleg! A márki ízig-vérig a rokokó szülötte volt.
(© Zelei Péter)
Tudott, hogy a rokokó szereti az erotikát, a könnyed erkölcsöket és a játékosságot
Ez az a kor, mikor az élvezetek előtérbe kerülnek, mikor a házasság csak csipkefüggöny, hogy kacéran eltakarja az orgiákba fulladó légyottokat. A függöny mögött pedig ott van maga a király is, XV. Lajos, akinek játékszereit hivatalos szeretője, Madame Pompadour szállítja. Akkor jogos a kérdés: miért lett a márki annyira hírhedt és elítélt már a maga korában is? Annak ellenére, hogy néha igazán túlzásokba esett, még nem igazán lógott ki a sorból.
Míg azonban a többiek csak „csinálták a dolgot”, addig ő (tabukat döntögetve) papírra vetett mindent. Na meg persze, ahogy az már csak lenni szokott, a nőknek is sokat lehet köszönni: jelen esetben pedig a kedves anyós volt a hunyó.
De nézzük csak szépen sorjában, hogyan is indult de Sade karrierje
A márki gyermekkoráról sajnos nem túl sokat tudunk. Apja Jean-Babtiste Francois Joseph de Sade gróf, édesanyja pedig Marie- Éléonore de Maillé de Carman grófnő voltak. A kis márki a nála idősebb Condé herceg játszótársa lett, ám hamarosan el kellett távolítani a herceg mellől, mivel nem volt hajlandó sem félelmet, sem tiszteletet mutatni iránta. Ezután vidéki rokonokhoz került, és a legtöbb időt nagybátyjánál, a rendkívül szabados, a kor divatos kifejezésével élve libertinus életet élő ebreuil-i apátnál töltötte.
Az igencsak könnyűvérű rokon nagy hatással volt a zsenge márkira, s mikor erre gondos szülei rájöttek, a párizsi jezsuita fiúiskolába küldték őt nevelődni. Ebben az időszakban de Sade szülei elváltak, édesanyja pedig egy párizsi karmelita kolostorba költözött. A jezsuitákat követően a márki a versailles-i Francia Katonai Akadémia kiképzőtáborába került.
Donatien Aldonse Francois de Sade marquis
Ekkor kezdődött el sikeres katonai karrierje
Hadnagyi rangot kapott, majd a hétéves háború során a lovasságnál szolgált. Részt vett a krefeldi csatában, melyről részletes naplót vezetett, egy évvel később pedig a burgundi lovasság kapitánya lett. A háború befejezése után visszatért Párizsba, ahol apja már várta a nősülés sürgető kérdésével. A körültekintő apa már meg is találta fia számára a megfelelő feleséget, aki náluknál alacsonyabb származású volt ugyan (viszont pénzzel pótolta rangbéli hiányosságait).
Az ifjú márkinak azonban nem volt ínyére a kiszemelt feleség: ő inkább egy rangban hozzá illő lánynak kezdte csapni a szelet. Kurizálása sikeres volt egészen addig, míg a lány apja szerelmi légyotton nem kapta a párocskát. Sade ekkor úgy megijedt, hogy Avignonig meg sem állt. Innen bombázta szerelmes levelekkel kedvesét, majd mikor az kikosarazta, nemeshez illő egyszerűséggel megzsarolta a lányt (vagy visszatér hozzá, vagy minden ismerősének elmondja, hogy nemi betegséget kapott tőle).
A lány egyébként nem engedett, s a megszégyenült márki lógó orral visszakullogott Párizsba, ahol eleget téve apja akaratának feleségül vette Renée-Pélagie de Montreuil-t.
Titkos lakás szerelmi légyottokra
De Sade a házassága elejétől kezdve titkos lakást tartott fenn Párizs egyik eldugott utcácskájában, melyben számtalan színésznőcske és prostituált megfordult. 1763-ban Normandiába utazott a feleségével, ahonnan azonban üzleti ügyekre hivatkozva visszatért Párizsba. Itt persze jól pórul járt, mivel a prostituált, akit felvitt a lakására, feljelentette őt testi sértés miatt. Erre a rendőrség kötelezte a márkit, hogy térjen vissza a feleségéhez Normandiába.
Pár évvel később újra botrányba keveredett. Húsvét vasárnap egy Rose Keller nevű prostituáltat vitt fel a lakására. A nőt előbb megkorbácsolta, majd a sebeire viaszt csepegtetett. Az eset a király tudomására jutott, ezért a márkit rövid időre börtönbe zárták, majd La Coste-i birtokára száműzték. Ettől az időszaktól kezdve hosszabb-rövidebb időt töltött különböző börtönökben és elmegyógyintézetekben, hetvennégy évéből összesen harminckettőt töltött fogságban.
Halálos ítélet és menekülés
Az első súlyosabb büntetését 1772-ben kapta, mikor egy orgia alkalmával fokozni kívánta vendégei étvágyát, ezért az ételükbe túl sok, a korban afrodiziákumnak tekintett spanyol legyet kevert. A keveréktől sokan rosszul lettek, s a feljelentés nem maradhatott el. Sade-ot és szolgáját, Latourt mérgezésért és szodómiáért (korabeli elnevezése az anális és az orális szexnek) perbe fogták. Akkoriban ezért súlyosabb büntetés járt, mint gyilkosságért, s tudva ezt a márki, inkább délre menekült.
A bíróság azonban a vádlott távollétében is összeült: „De Sade márki és szolgája, Latour kérjen nyilvánosan bocsánatot a katedrális kapujában, mielőtt a Saint-Louis térre szállíttatnak, ahol is nevezett De Sade feje nyaktilón vétessék, Latour pedig felakasztassék. Holttestüket ezután égessék el, és hamvaikat szórják a szélrózsa minden irányába.” Az ítéletet jelképesen végre is hajtották. A következő években a márki vissza-visszatért tettei színhelyére, mindig egy csapat nő kíséretében. A gardedámok azonban gyakran váltották egymást, kivéve egyet, Catherine Trillet-et, akit de Sade Justinnek nevezett el.
A szabad hónapokat folyamatosan börtönidőszakok váltották fel. A márki bebörtönzésében nagy szerep jutott a márki anyósának. A hölgy folyamatosan azon ténykedett, hogy vejét rács mögé juttassa. 1777-ben igyekezetét igazi siker koronázta. Hamis üzenettel (édesanyja súlyos betegségére hivatkozva, holott az asszony ekkor már halott volt) a márkit Párizsba csalta, ahol már vártak rá a rendőrök. Ekkor összesen 13 évre került rács mögé, és büntetésének egy részét a Bastille-ban töltötte. Itt írta meg első könyvét Szodoma 120 napja címmel.
Részlet a Szodoma százhúsz napja című pornográf regényből. A francia kulturális tárca nemzeti kinccsé nyilvánította.
A lázadó ember
A regény, illetve de Sade egész életműve, mint a Justine vagy a Filozófia a budoárban, rengeteg művészt inspirált. Stendhal és Baudelaire csak titokban lelkesedett érte, hiszen művei a 20. századig tabunak számítottak, divatba csak a szürrealisták hozták. Apollinaire hatására írta a Tizenegyezer vessző című, szintén pornográf kis remekművét. (De Sade az 1960-as évektől vált fontos tényezővé: Camus lázadó embernek nevezte, Pasolini pedig első regénye alapján forgatta – talán a halálát is okozó – botrányfilmjét, a Salò, avagy Szodoma 120 napját.)
1790-es szabadulását követően sem tétlenkedett, hamarosan visszakerült a rács mögé, majd 1794 júliusában másodszor is halálra ítélték, az ítélet végrehajtása azonban Robespierre kivégzése miatt elmaradt, a márkit pedig kiengedték. 1801-ben Fouché, Napóleon rendőrminisztere tartóztatta le Sade-ot utoljára, miközben éppen egyik regényének kefelevonatait ellenőrizte. A börtönt ekkor már megúszta, helyette elmegyógyintézetbe került, ahol egészen 1814-ben bekövetkezett haláláig élt. A szanatóriumban sem hazudtolta meg önmagát, több beteggel is viszonyt folytatott (ekkoriban a politikai foglyokat is ide zárták). Szabadidejében pedig különböző színdarabokat állított színpadra, melyben az intézet lakói léptek fel, s a bemutatókon Párizs előkelőségei is szép számban vettek részt.
Sok időt töltött különböző börtönökben és elmegyógyintézetekben, összesen harminckét évet töltött fogságban.
Elmebeteg és élvhajhász
De Sade elmebetegként és élvhajhászként vonult be a történelembe, holott filozófiai mondanivalója azért ennél több. Írásaiban nem erkölcstelen, hanem erkölcsök nélküli világot teremtett, mely felé szerinte kora szellemisége mutatott. Műveinek pornográf mivolta tulajdonképpen csak egy máz, mellyel elriasztja éretlen és értetlen olvasóit. A nyárspolgári erkölcsöket, a képmutatást állította pellengérre. Írásai nehezen olvashatóak, mivel stílusa túlzóan didaktikus, szájbarágó, gyakran ismétli önmagát. Figyelemre méltó azonban, ahogy a nemekkel játszik: polimorf világot teremt, melyben a szerepek felcserélődnek. Világa nem nőkre és férfiakra, hanem urakra és rabszolgákra oszlik. A Juliette-beli orgiákban például gyakran cserélődnek fel a nemi szerepek: a nők agresszívek, a férfiak pedig egymással szeretkeznek.
De Sade márki 74 éves korában halt meg, tekintélyes életművet, regényeket, színdarabokat hagyva maga után. Túlbuzgó fia azonban ennek java részét, félve a következményektől, elégette. Mintha csak megérezte volna hírhedt apja korántsem szokványos kívánságát, melyet végakaratában olvashatunk: „szeretném hinni, hogy amiként a sírom is jeltelen lesz a földön, úgy emlékemnek sem marad nyoma az emberi elmékben…”
