Köztudott, hogy a nagymértékű alkoholfogyasztás hosszú távon súlyos következményekkel járhat a testi (májzsugor) és a mentális egészségre (szellemi leépülés) nézve.
Kevésbé ismert azonban, hogy az alkoholfüggőségben szenvedőket, az alkoholistákat – finomabban fogalmazva a „nagyivókat” – életet veszélyeztető, aránylag gyorsan kialakuló állapotromlás is fenyegeti. Ez – a drogfüggőséghez hasonlóan – akkor alakul ki, amikor váratlanul „megvonásra kerül” az alkohol, magyarán a függő nem jut italhoz. Orvosi nevén ez az ún. alkohol-megvonásos szindróma (tünetegyüttes).
A tünetek az utolsó alkoholos ital megivását követően 8-24 órával jelennek meg. Az alkoholmegvonásos szindróma két fő formában jelentkezhet. Az alkoholfüggőségben szenvedők 5-30%-ánál ún. megvonásos konvulzív (görcsös) rosszullét alakul ki, amelynek fő tünete az epilepsziára emlékeztető, rövid ideig tartó, eszméletvesztéssel és görcsökkel járó roham. Ha az érintett nem részesül azonnali orvosi kezelésben, a rohamok ismétlődhetnek, sőt ún. status epilepticus (egymást szünet nélkül követő rohamok) is kialakulhat nála.
Már a megvonásos konvulzív rosszullét is végződhet halállal, az igazi életveszélyt azonban a megvonásos szindróma másik formája, a delirium tremens jelenti, melynek halálozása közel 5%, azaz minden 20. delíriumos beteg – még a legjobb, intenzív osztályon végzett kezelés ellenére is – meghal. A delírium szó aránylag jól ismert a laikusok előtt is. A latin eredetű szó jelentése: „kitérés a barázdából” vagy „mellészántás”, azaz a tudati működés normális menetének kizökkenése.
Számos, elsősorban magas lázzal járó betegség szövődménye lehet. Speciális formája a végtagok reszketésével (tremor) járó és az alkoholmegvonás következményeként kialakuló életet veszélytető állapot.
Ezt a delíriumot az alkohol hirtelen megvonásának hatására kialakuló idegkémiai és idegélettani változások okozzák. A tünetek hátterében az agy túlműködése áll. Mint jeleztük, 8-24 órával az utolsó korty ital elfogyasztása után jelentkeznek a megvonás első tünetei: a szorongás, a hányinger, a hányás, a kézremegés. Ha a nagyivó ilyenkor alkoholhoz jut, a tünetek visszafejlődnek.
Ha nincs „alkoholpótlás” – pl. mert egyéb ok miatt kórházban fekszik vagy a járvány miatt karanténban van –, az állapot súlyosbodhat. Az agy egyre erősebb izgalmi állapota mellé – nagyfokú szorongás, „izgatottság” – felsorakoznak a vegetatív (akaratunktól független) idegrendszer túlműködésének jelei: emelkedik a vérnyomás, meggyorsul az érverés (pulzus), illetve fejfájás, erős verejtékezés jelentkezik. Ha elmarad a kórállapot felismerése és kezelése, kialakul a megvonásos szindróma legsúlyosabb formája, az életveszélyes delírium.
Miért hasznos e tünetek s a lefolyás ismerete a nem orvosok számára? Köztudott, hogy a függőségben szenvedők többsége nem vallja be függőségét pl. a kórházba való felvétele során. Így amikor másnap megjelennek a megvonás tünetei, még a kezelőorvosa is hajlamos e tüneteket az alapbetegség rovására írni. Ilyenkor fontos a családtag, hozzátartozó figyelmeztetése a beteg alkoholfüggőségére.
Ez nem „árulkodás”, hanem életmentő információadás az orvosok számára. Csak az időbeni felismerés és a kezelés azonnali elkezdése akadályozhatja meg az állapot delíriummá súlyosbodását.
