Egy francia sanzonénekesnő és egy hollywoodi színésznő. Az akkori világ legelismertebb dívái voltak, istennők és örök legendák. Nézzük meg őket a Komáromi Jókai Színházban!
Edith Piaf és Marlene Dietrich életéről Pataki Éva írt egy rendkívül sikeres darabot Edith és Marlene címmel, melyet a Jókai Színházban játszanak, Holocsy Krisztinával és Holocsy Katalinnal a főszerepben.
A kis veréb és a kék angyal: Holocsy Krisztina (Edith) és Holocsy Katalin (Marlene). Méhes László, a Jókai Színház főrendezője rendezte a darabot.
Holocsy Katalin: – Az előadás igazi főszereplője Edith Piaf. A jelenetek az ő hányatott, nehéz sorsának egy-egy állomását mutatják be. Időnként igaz barátként vele „utazik” Marlene Dietrich: néha csak elsiklanak egymás mellett, néha összefutnak a „peronon”. Talán Dietrich volt az egyetlen ember, aki ismerte Piafot, ezért is találta ki Méhes László, hogy a nézőknek olyannak mutassuk meg, amilyennek a színésznő látta. Mivel tetszett a koncepció, örömmel vártam a próbákat.
– Köztudott rólatok, hogy az életben testvérek vagytok, és hogy különlegesen mély köztetek a kötődés. Játszottatok már korábban is együtt?
Krisztina: – Pár alkalommal, de mindig olyan volt a szereposztás, hogy csak az egyikünknek volt nagy szerepe. Így igazi ajándék nekünk ez a darab! Szerintem az, hogy jó barátok is vagyunk, csak megkönnyíti a munkánkat. Sokkal szabadabban mondjuk meg egymásnak a véleményünket – és a kritikát el is várjuk egymástól.
Katalin: – Piaf az egyik könyvében Marlene-t lelki jó barátnőjeként említi, aki a szakmát, a mesterségbeli tudást helyezi előtérbe. Ezt írja róla: „Ő a film nagyasszonya.”
Egyébként Piafnak is volt egy féltestvére, az előadásban ő Momone. Tizenéves korukban ismerték meg egymást. A valóságban része volt Piaf egész életének, de az előadásban az útjaik szétválnak.
– Rengeteg eredeti felvétel maradt fenn a két ikonikus művésznőről. Sokat hallgattátok őket?
Krisztina: – A próbaidőszakban inkább a mozdulataira, a gesztusaira voltam kíváncsi. Utánozni azonban semmiképpen nem szerettem volna, hiszen teljesen más a hangszínem. Ám mindenképpen szerettem volna megfejteni őrülten szenvedélyes előadásmódja titkát. Edith Piaf egy szürke kis veréb volt, a párizsi utca gyermeke. Mikor kiállt a színpadra, először észre sem vették, de már az első taktusok után érezni lehetett, hogy ez a lány a lelkéből énekel!
Katalin: – Első lépésben elolvastam Dietrich önéletrajzi kötetét, megnéztem pár filmjét – de azért ez nem egy olyan volumenű szerep, mint A félkegyelmű Nasztaszja Filipovnája, amit az ember nehezen tesz le. Inkább a stílusára próbáltam ráérezni. Hogyan lett egy hűvös, flegmatikus nőből kora legnagyobb szexszimbóluma? Hogy lehet, hogy abban a korban, amikor a feminizmus szitokszónak számított, Marlene szabados életmódját férfiak és nők egyaránt elfogadták és tolerálták? Mi volt a titka?
– Piaf és Dietrich. Két sztár, akik sikert sikerre halmoztak a színpadon, de ugyanolyan boldogtalanok, magányosak voltak, mint ma is több száz millió nő a bolygónkon. Nehéz volt megformálni a karakterüket?
Krisztina: – Számomra inkább a próbafolyamat volt fárasztó. A nagy terjedelmű szöveg mellett – úgy, hogy még öt másik darabban is játszottam – meg kellett birkóznom tíz, énektechnikailag rendkívül igényes Piaf-dallal. Voltak nehéz pillanatok! Mellesleg Piaf rendkívül ellentmondásos személyiség volt. Egyszerre volt félénk és agresszív. Az érzelmeit végletesen élte meg, nála nem voltak köztes állapotok. Sorsverte, zaklatott élete volt.
Katalin: – Dietrichnek fontosak voltak a külsőségek: a megjelenés, a show!
A hollywoodi álomgyárnak nem volt nehéz dívát teremteni belőle, mert megvoltak hozzá a született adottságai. „Belőled is ugyanaz a reklámgyár csinált sztárt, mint belőlem is!” – mondja az egyik jelenetben Piafnak. A nagyon kifelé élt élet mögött azonban vergődött a lélek.
– A mai fiatalok nagy része nem vagy alig ismeri a „kis verebet” vagy a „kék angyalt”. Megnézik a darabot, és a ruhatárnál arra panaszkodnak, hogy nem lehet megvenni a sanzonokat CD-n. Lehetett sejteni, hogy az előadásnak ekkora sikere lesz?
Krisztina: – Az ifjúsági előadásunk után én is sok szülőtől hallottam vissza, hogy a gyerekük Piafot kezdett el hallgatni. Piaf életében ott van minden, ami emberi: meseszerű karriert futott be, hatalmas és tragikus szerelmei voltak. És ha a dalok mondanivalója ebben az érzelemhiányos korban eljut a nézőkhöz, már megérte a darabot eljátszani.
Katalin: – Reménykedtünk benne, hogy siker lesz, hiszen a darab rólunk, nőkről szól. A szerelemvágyunkról, párkereséseinkről. A lelke mélyén minden nő vágyik egy igazi társra, mert az „együtt lenni, szeretve lenni” érzést nem tudja pótolni sem a pénz, sem a csillogás. Mert hiába bolondulnak értünk a férfiak, ha közben egyedül kapcsoljuk le este a villanyt...
