Sókot mindenki a csontkovácsról ismeri. És még miről ismerhetnénk?
A falunak kisvárosias a miliője. Az itteniek sokat dolgoznak, a gyerekek meg jól tanulnak, hogy valami legyen belőlük.
A 2850 lelket számláló mátyusföldi község a Vág bal partján található. Szelőce gyökerei a 11. századig nyúlnak vissza, Sókkal területileg a 16. században csatolták össze, hivatalosan azonban csak a huszadik században. Lakói tudatában a mai napig élő hagyománya van ennek a kettősségnek.
Más emberek a sókiak, és mást tartanak magukról a szelőceiek. Mert a múltat nem lehet eltörölni.
Ahogy a kemény múlt rendszert idéző utcanevekkel is jól megfér egy Kovács köz, Diófa utca, Palántások, Vági út, Kisutca, Gatyaszár és a mesebeli hangzású Futrinka utca neve.
A gondosan vezetett községi krónika, a malom rajzával.
A falukat a középkorban pusztította a tatár, a husziták majd a törökök. A legenda szerint Magyarsók neve a község északi részében lezajlott csatából menekülő törököknek köszönhető, akik futás közben azt kiáltozták, hogy „sok motyer, sok motyer”, azaz sok magyar.
A csontkovácsot, Kubicskó Istvánt igazi misztikum övezi. A szomszédos országokból is érkeztek gyógyulni vágyók az egyszerű állatgondozóhoz, aki sokakat meggyógyított, semmit nem kérvén cserébe.
A természeti csapások, tűzvészek sem kerülték el, ráadásul a magasan álló talajvíz miatt a 19. század elején például kolerajárvány tört ki. (A kolera kezelésére egy sajátos receptet alkalmaztak: bor, kámfor, mustárliszt, bors, borszesz, fokhagyma és húgysó keverékének főzetével dörzsölték be a beteg testét.)
A legnagyobb árvíz 1870-ben a község nagy részét elpusztította. A Vágot ezután biztosították a ma is álló töltéssel. 15 kisebb malom is üzemelt a Vágon, s több rév is működött.
A falu a középkorban a gyümölcsöseiről volt híres, a 19. századtól pedig leginkább a káposztáról. A helyiek a mai napig tradícióik közt tartják számon a „takartos” káposztát, ami tipikus lakodalmas ételük. Tehát: ha Sókszelőce, akkor takartos káposzta.
Igor Mandák polgármester kalauzolásával nyerünk betekintést a falu életébe. Járunk a példás tisztaságú, zöldellő utcákon, ellátogatunk bokszedzésre, focimeccsre, az iskolába és egy virágzó farmra.
Közbiztonságról is szó esik, nem is kevés. A polgármester közel 15 éve áll a falu élén. Volt szerencséje kemény helyzeteket megoldani. Ma rend uralkodik mindenhol, még a toldozott-foldozott falú porták udvarán is. A községben mindig éltek romák, de kevesen.
Aztán egyszer csak elkezdtek nagy számban beköltözni, és ez hozta az említett kemény helyzeteket. Ma bőven 60 százalék fölötti az arányuk (nem tudni pontosan, mert nagy részük szlováknak, ritkábban magyarnak vallja magát).
Meg kellett tanulni együtt élni velük, és ez ismét olyasmi volt, ami próbára tette az őslakosok alkalmazkodóképességét. S mint annyiszor a történelem során, a feladott leckét fényesen megoldották.
Szent Vendel-szobor, háttérben egy díszes, régi parasztházzal. Sok, szebb időket is megélt parasztház található a faluban.
Szent Vendel, a pásztorok védőszentje egy díszes parasztházat őriz.
A helyi bokszklub – galántai fiókként – 10 év alatt 17 bajnokot nevelt ki, és számos sikert ért el. Szép teljesítmény! Nagy szerepe volt mindebben a közelmúltban elhunyt edzőnek, Csadi Imrének.
A talajvíznek köszönhető, jellegzetes sóki belső tó.
Latics János farmján szabadon éldegélő állatokkal és nem vegyszerkezelt gyümölcsössel találkoztunk. A hatalmas kiterjedésű kertben szilva-, barack-, körte- és almaültetvény található.
A harangláb. A hagyomány szerint, ha sóki elhunyt van, tiszteletére ebben harangoznak, ha szelőcei, akkor a templomtoronyban.
A vízduzzasztó megépülésével létrejött „zúgó” a Vágon.
A faluban a közelmúltig 4 ártézi kút volt. Mára ebből kettő maradt fent. Nyomukban kis ligetek alakultak ki.
„A múltban sokat változott a helyi csapat zászlajának színe. Az igazi a kék-fehér volt, mert egykor a legtöbb játékos a lakatos céhnél nevelődött ki, melynek zászlaja ezeket a színeket viselte. A tradíció most visszatért.”
A 80 esztendős Mihály József nemcsak a sókszelőcei, hanem a felvidéki testnevelés ikonikus alakja és módszertani megalapozója is. Jelenség. Élvezet hallgatni, ahogy az általa megalapozott ifjúsági turisztikai körről, egykori tanítványairól, azok sikereiről beszél.
Név szerint emlékszik szinte valamennyire azok közül, akiknek sportéletét elindította. Ebben nem ismert lehetetlent. Síoktatás a töltésoldalon, kajak-kenu tanítása (víziszonya ellenére), barlangászkodás kötéllel a derékon Csehszlovákia-szerte! Szinte nincs sportág, amiben ne tudott volna adni valamit magából az akkori ifjúságnak. A község híresen sportos beállítottsága neki is köszönhető.
