Az Ister Group HR-es munkatársai egy egész napos túrát szerveztek, hogy betekintést nyerhessünk a velünk egy csoportban levő cégek működésébe – hiszen mindnyájan egy nagy család tagjai vagyunk.
Jó kis csapat verődött össze; jómagam Edével, fotós kollégámmal vettem részt a túrán, s az Új Nő magazin hagyományaihoz hűen igyekeztük megörökíteni ezt az élményekkel teli napot.
A reggelt egy rövid prezentáció megtekintésével kezdtük a BonBon hotelben...
...melyből Varga Alexandra Junior HR Partner, a túrvezetőnk segítségével megtudhattuk, mennyire színes az Ister Groupba tömörülő cégek palettája.
Ezután Nagymegyer felé vettük az irányt.
Az Euromilk tejüzembe a 63-as útról fordultunk le, majd a beöltözés után – hasonlóan festettünk, mint egy csapat műtétre készülő egészségügyi dolgozó, még a cipőnkre is védőháló került – közelről is megszemlélhettük, hol készül a rögös csallóközi túró és a finom Kukkonia joghurt.
Az vagy, amit megeszel!
„A cégcsoportban a fenntarthatóság a fő jelszó, hisz a régió alapanyagait dolgozzuk fel ilyen-olyan formában: nem nagy távolságokból jön az alapanyag, a termékek ökológiai lábnyoma ezért kicsi” – mondta el nekünk Kálmán Andrea gyártásvezető, aki végigkísért minket az üzemen.
Elmesélte, hogy a beszállítók a környékről hozzák a frissen fejt tejet, amely feldolgozás után a legmodernebb technológiával kerül a dobozokba – s bár a Kukkonia tejet tartós termékként emlegetik, hiszen a szavatossága több hónap is lehet, semmilyen tartósítószert nem tartalmaz.
Kedveltek az 1,5 és a 2,8 százalékos zsírtartalmú tejek, de a 0,5 százalékos sovány tej és a 3,5 százalékos zsíros tej iránt is nagy a kereslet. (Érdekesség, hogy a beérkezett tej jóval zsírosabb, de a ma embere mindenből a soványat keresi.)
A nagy üzletláncok polcain is megtalálhatóak ezek a tejesdobozok, de a Kukkonia márkanév alatt is forgalmazzák őket. Ugyanúgy a joghurtokat, melyek nagyon krémesek a plusz hozzáadott fehérjétől – s isteni ízesítések közül válogathatunk!
A málna-, cseresznye- vagy szilvalekvár megbújik a joghurtospohár alján, arra csorog a joghurtkultúrával beoltott (s egy éjjel alatt joghurttá varázsolódott) tej, s máris mehetnek a kész joghurtok a raktárba, hogy a szállítók segítségével minél hamarabb a boltok polcain kössenek ki.
Megtudtuk, hogy a laktózérzékenyekre is gondolnak, hiszen laktózmentes tej és joghurt is van a tejüzem kínálatában – ezek iránt viszont nincs olyan nagy kereslet. A tejek repertoárját még a finom vaníliás és kakaós tej bővíti, s nemrég elkezdték a kávéba való kis tejek, a Minimilk gyártását is. Sőt, nyaralásunk alatt is találkozhatunk a kis tasakokkal, hiszen az egyik légitársaság is ezt kínálja majd a kávé mellé.
Ámulatba ejtettek a hatalmas vajtömbök, melyeket az asszonyok felügyelete mellett a gépek ügyesen porcióztak és csomagoltak. Andrea elmondása szerint az egész folyamat nyomon követhető, tehát pontosan ismert a tej útja attól a pillanattól kezdve, hogy kikerül a ciszternákból, egészen addig, amíg a kereskedőkhöz jut. Közben rengeteg minőségellenőrzésen mennek keresztül a termékek, laborokban vizsgálják a mintákat és így tovább. Ami meglepett: rengeteg időt töltenek azzal, hogy takarítják és fertőtlenítik a gépeket – de épp ez garantálja a termékek frissességét.
A Kukkónia név még a tatár időkből ered: a Csallóköz ugyanis lápos, mocsaras szigetvilág volt, melyet pont ezért az idegen támadók – török, tatár hódítók – nemigen tudtak bevenni. Egyrészt elsüllyedtek a mocsárban, hisz nem ismerték a járást, másrészt a helyiek az unka békafajta hangját utánozva figyelmeztették egymást a betolakodók jelenlétére. Az unka jellegzetes hangot ad ki (ez a kuk-kuk), s később erről nevezték el a helyieket kukkóknak, a Kis- és a Nagy-Duna által körülölelt szigetvilágot pedig Kukkóniának.
A bejárás után lehetőségünk volt egy kis kóstolásra is. A friss kiflire kent puha vaj mennyei, a joghurtok és ízesített tejek is nagyon ízlettek. Akinek volt mersze, megkóstolhatta az éppen beérkező natúr tejet úgy, ahogy az kicsorgott a tehénke tőgyéből. A merészek azt mondták, hogy finom! Hiszen még nem is olyan régen a falusi emberek a friss tejért eljártak a helyi tehenes házhoz.
Miután másodszor is megreggeliztünk (először a BonBon hotelben fogyaszthattunk egy finom sütit Kukkonia almalével), utunkat folytatva visszatértünk Dunaszerdahelyre, ahol az Istermeat húsfeldolgozó üzem volt a következő állomásunk.
Hús és kolbász
A húsüzembe kicsit félve léptem. Előtte a buszon többedmagammal azon a véleményen voltunk, hogy a saját szükségleteink végett bizony egy szelet csibemellet sem vennénk ki a fagyasztóból.
Az ok nagyon egyszerű: a családi asztalra kerülő hatalmas mennyiségű rántott hús, pörkölt, göngyölthús, húsleves elkészítése évtizedeken keresztül fárasztó a háziasszonyok számára. Én sem vagyok vele másképp, sőt: volt egy kósza gondolatom, hogy végleg felhagyok a húsfogyasztással.
Nem ez történt persze, de menjünk szépen sorjában. A szigorú előírások miatt itt még jobban be kellett öltöznünk, mint a tejüzemben. Nagy Anikó minőségellenőr volt a túravezetőnk, aki elmesélte, hogy mekkora az üzem kapacitása, s mennyi hús feldolgozására van lehetőség. Külön kiemelte a disznócsontozó fontosságát, ahol a feldolgozás minden egyes fázisnak megvan a saját embere.
Bevallom, én a fél disznót másodpercek alatt feldaraboló emberről le sem tudtam venni a szememet – hihetetlen gyorsasággal dolgozott, illetve tette a szalagra az egyes darabokat, hogy a többiek folytathassák a feldolgozást.
A szalag végéről lekerülve a húsáru egy része további feldolgozásra ment, s készült belőle például a jól megfűszerezett magyar kolbász. A disznócombon gyorsfagyasztással kérget fagyasztottak: így a gép szép egyforma szeletekre vágta a húst, amely máris csomagolásra kész volt.
Sterilizált ládákban várakozó szép, színtiszta húsdarabokat is láttunk (a szélükön egy kis zsiradékkal), melyekről megtudtuk, hogy ezekből készül majd a darált hús, amely zsírtartalmától függően lehet akár 15-20 százalékos. Tehát már régen nem igaz, hogy a darált húsba nem minőségi húst (!) is beledobnak.
A húsüzem termeit látva feltűnt, hogy az információs táblák szövegei nagyon sok nyelven olvashatók.
Megtudtuk, hogy bizony sok nemzetiség dolgozik itt: többek között indiai, filippínó és ukrán... Túránk végén kóstolót kaptunk a finom szalámikból, felvágottakból, s meg is jegyeztünk, hogy a sok evés miatt ez egy hízókúra Tour de Ister Group fedőnév alatt.
És még csak ekkor tudtuk meg, mi lesz a következő állomásunk! A város szívében elhelyezkedő étterem, a rózsáktól illatozó Villa Rosa csapata várt minket egy nagyon finom ebéddel.
A Villa Rosa a Gurmán Award értékelése alapján többször is Szlovákia legjobb tematikus étterme volt, ahol az ételek kizárólag helyi alapanyagokból készülnek. Mennyei ízekben tobzódtunk, órákig el tudtunk volna cseverészni a kényelmes szalonban.
De sürgetett az idő (s egyben a kellemetes következő programpontunk), hiszen várt ránk a panzió vidéki stílusban berendezett szobáinak megtekintése. A rurális hangulatot árasztó tapéták, bútorok és a fodros ágytakarók a hozzájuk illő párnákkal azt suttogták, hogy nosza, mégiscsak maradjuk egy kicsikét, pihenjünk meg... Ám még sok állomás volt előttünk, így hát indultunk is tovább.
Látogatás az almáskertben
A nyékvárkonyi Kukkonia Garden felé vettük az irányt, csak sajnos egy elég szeles napot fogtunk ki, így hosszú egészségügyi sétáról szó sem lehetett. Pedig a virágzó körtefák és a végeláthatatlan almafasorok pazar látványt nyújtottak. Dobay Gergelytől, az Agrosun vezetőjétől megtudtuk, hogy a szél nemcsak a mi frizuránkat fújja szét: sokkal nagyobb itt a baj.
Nagy szélben ugyanis a beporzást végző méhecskék sem repkednek. S egy éppen virágzó gyümölcsöskertben ez bizony nem kis problémát okozhat. A közel 90 hektárnyi területen az integrált növénytermesztés elveit követik, ami annyit jelent, hogy csak a legszükségesebb vegyszereket használják.
Csallóköz, avagy – ahogy a helybéliek nevezték a szülőföldjüket – Kukkónia a legtermékenyebb és a legtöbb napsütéses órával büszkélkedő régió Szlovákiában, ezért itt teremnek a legfinomabb gyümölcsök és zöldségek.
Ma már sajnos alig van almáskert a régióban – a fordulat után megszűnt a nagybani gyümölcstermelés, idegen gyümölcsből főzik már az itteni kisüstit, s idegen gyümölcsöt árulnak a piacokon. A Kukkonia gyümölcsöskert ezért unikum: a kertészetben almát, szilvát, őszibarackot, továbbá gyökérzöldségeket, paradicsomot, paprikát, tökféléket, burgonyát és fokhagymát termesztenek, amelyek a többi kézműves termékkel együtt a helyi gyümölcsös saját kis boltjában megvásárolhatók – de a Kukkonia e-shopon is lehet rendelni mindenféle csallóközi finomságot, mi szem-szájnak ingere.
Ezt saját magam is tapasztalom, hiszen a családom tagjai a téli hónapok folyamán többek között a Kukkonia nagy dobozos almalevekből kapja meg a vitaminadagját. Mindegyik fajta almából kiváló ízű tartósítószermentes, hidegen préselt, hozzáadott cukor nélküli almalé készül. Nagyon finom!
Állatok közt lenni gyönyörűség
És még nem volt vége a napnak! Kis csapatunk a diósförgepatonyi Kukkonia Farmhouse felé vette az irányt. Hagyomány és életöröm – eme két dolog egyesül ezen a varázslatos helyen, ahol az ember tökéletes harmóniában van a természettel. Az udvaron hamisítatlan gazdaudvar vár kacsákkal, rackajuhokkal, kecskékkel együtt, s túravezetőnk, Alexandra is megnyugtatott minket, hogy a gonosz pletykákkal ellentétben Borika, a bárány is jól van, nem lett belőle húsvéti áldozat. A farmon nemrégiben felépült farm stílusú hotel csapatépítők, konferenciák, közös főzések, de akár esküvők és más ünnepségek ideális helyszíne. A kertben magaságyások várják, hogy a tavasz közeledtével megteljenek finom zöldségekkel.
Helyi vezetőnk, Mészáros Szabina felvázolta a koncepciót, hogy a vendégek ily módon maguk tudják majd a friss alapanyagokat felhasználni egy jó kis főzéshez, a farm ugyanis saját főzőiskolával dicsekedhet. (Kipróbáltuk, fantasztikus élmény profi séf iránymutatása mellett főzni és tanulni.)
A farmházban – mely a szövetkezeti időkben malomként szolgált – szobák is vannak, sőt baldachinos ágyakban ejtőzhetnek a vendégek. Miután körbesétáltuk ezt a kis tündérkerti szigetet, kávé és házi rétes mellett pihent meg a kis társaságunk. Majd kisbuszunkkal Dunaszerdahely felé vettük az irányt, hogy a nap végén még két nagyon izgalmas létesítményt ismerjünk meg.
120 éves a DAC!
Sárga és kék. Gurul a focilabda. DAC. Kinek ne lenne ismerős, hiszen a csallóközi város neve összefonódik a nagy múltra visszatekintő fociklubbal. A focista utánpótlást hivatott megteremteni a hat éve megnyílt DAC Academy, ahol Németh Krisztián, az akadémia igazgatója vezetett minket körbe. Elmondta, hogy több száz fiatal jár ide edzeni, akikkel profi edzők foglalkoznak.
A különböző korú fiatalemberek az U9-től az U19-es csapatig vannak besorolva. A létesítmény hatalmas: ameddig a szem ellát, természetes borítású és műfüves pályákat láthatunk, de más edzési lehetőségek is adottak.
A műdombon például erőnléti edzéseket lehet tartani. Ez a korszerű, futballspecifikus edzőközpont a kapusok számára is külön edzőpályát tart fenn. A város szélén csendes környezetben minden adott az ideális felkészüléshez. Tárt karokkal várják a focizni vágyó fiatalokat.
A Tour de Ister Group napjának zárására nem is lehetett volna ideálisabb, mint a város szívében elhelyezkedő MOL Aréna – korábbi nevén DAC-stadion – megtekintése. A régi stadiont 2018-ban teljesen átépítették, s 90 fokkal el is forgatták az elhelyezkedését a régihez képest. Mindezt Nagy Krisztián, a DAC sajtófőnöke mesélte el nekünk.
Azt is megtudtuk, hogy az UEFA négycsillagos besorolású stadionja nagynak számít Szlovákiában a 12 700 fő befogadására alkalmas négy tribünjével. Megnézhettük a hazai és a vendégcsapat öltözőit, lehetőségeit a meccsek előtti felkészülésre. Az emelet hatalmas üvegablakain keresztül elénk tárult a város, s bekukkantottunk a VIP-helyiségekbe is, amelyekből pazar kilátás nyílik a játéktérre.
Megnéztük, hol futnak ki a játékosok egy-egy meccs alkalmával a játéktérre, s nekünk is lehetőségünk volt szigorúan a pálya széléig elmenni. (Tilos ugyanis civilnek a pályára lépni!) A pályán állva érezni csak igazán, mekkora is valójában ez a stadion! S csak az tudja, milyen a hangulat a meccseken, aki átélte ezt az eufóriát...
A nap végén elmondhattuk: sok szép élményt szereztünk, s rengeteg új információval gazdagodtunk. Ami viszont még ennél is fontosabb: közelebbről megismertük sok-sok becsületes csallóközi ember munkáját.
Jó kis nap volt. (Zárójelben pedig egy személyes élményről: meghatódva találtam rá a szuvenírbolt hátsó falán egy 1988-ból származó fényképre, ahol a focisták között nagybátyám, Sánta Imre a DAC fociklub elnökeként büszkén feszít az öltönyében. Ahogy anno ő, én is felnőttkoromban kerültem Palócföldről a csodálatos Csallóközbe.)
