Amikor elveszítettem az édesapámat, fejvesztve kutakodtam a könyvek között, amelyek azt ígérték: segítenek a fájdalom- és gyászfeldolgozásban. Már nem emlékszem, pontosan hogyan akadt a kezembe Láma Ole Nydahl Félelem nélküli halál című műve, de egy biztos: ez volt életem egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye.
Mankó volt a legnehezebb időkben, s támaszom a mai napig. Mindig ott van az asztalom mellett, s ha ránézek, eszembe jut: egész életemben rosszul viszonyultam a halálhoz. Noha az öregséget, a betegséget, a halált és a gyászt senki nem kerülheti el, az én életemben – mint sokunkéban – az elmúlás tabusítva volt. Láma Ole Nydahl könyvének hála azonban mára nemcsak a halálról, de az életről is másként gondolkodom.
Kezdet és vég
Buddha már 2500 évvel ezelőtt megfogalmazta, hogy a halál oka nem a betegség vagy az öregség – hanem a születés. A születés az elmúlás kizárólagos oka és előidézője, ám míg előbbit öröm és ünneplés kíséri, a halált fájdalom és könnyek. Pedig a kettő elválaszthatatlanul összekapcsolódik.
A két pont közt pedig ott van az élet, amit ha az ember szeret – pontosabban ha önmagát szereti –, kerüljön bármilyen nehéz helyzetbe, fel fog állni.
Láma Ole Nydahl maga is nagy buddhista mesterektől sajátította el a könyvben ismertetett tanokat. Nem kell azonban megijedniük azoknak sem, akik más vallást gyakorolnak: a szerző nem csak azt írja le, hogy a saját hite szerint mi történik a halál után. Arról is elmélkedik, hogy miért fontos, hogy beszéljünk a témáról.
A könyv a halálról szól, engem mégis megtanított élni. Onnantól ugyanis, hogy megbékéltem az elmúlás gondolatával, minden nap tudatosítom: lehet, hogy ma még itt vagyok, ám arra, hogy holnap is itt leszek, nincs garancia. Elkezdtem hát az életre kincsként tekinteni.
Van egy sebem
A járvány időszakában sokan kerültek hasonló helyzetbe. Sokaknak kellett átélniük egy családtag, barát, ismerős elvesztését, s megbirkózniuk a nehéz, fájdalmas érzésekkel. Én a saját gyászomra jelenleg úgy tekintek, mint egy sebre. Egy ponton elkezd varasodni, idővel gyógyulni.
Aztán történik valami, megvakarom, viszketni kezd, leesik a var, és újra vérezni kezd. Ilyenkor a fájdalom ismét felerősödik. Vannak jó időszakok, aztán megint jön a mélyrepülés. Egy azonban biztos: a láma gondolatai nagy segítséget nyújtottak nekem abban, hogy magamhoz öleljem ezt a történetet, és elfogadjam: apám meghalt.
Így hozta az élet, a sors, Isten. Ennyi adatott neki. Elment. És akkor én is meghaltam kicsit. Meghaltam, majd újra megszülettem. Már nem az az ember vagyok, aki előtte voltam – már sosem leszek az. És ez így van rendjén.
Az író fogja a kezem
A Félelem nélküli halál volt az első olyan könyv, amelynél végig azt éreztem: az író ott van velem. Ott ül mellettem, fogja a kezem. Átkarolt és vigaszt adott életem legnehezebb perceiben. Ha ajánlhatnék egy könyvet, amit mindenkinek el kellene elolvasnia, ezt a könyvet említeném.
Megtanultam, hogyan segíthetek egy haldoklónak. Hogy mit kell tennem, miután eltávozott. Hogy milyen jelentősége van a temetésnek, és mit tudok tenni azért, hogy az elhunytat innen segíthessem. Megtanított elfogadni és elengedni, megismertem a haldoklás folyamatát, megtudtam, mi történik a tudattal a halál után, vagy hogy miként nézzek szembe a halállal félelem nélkül – a buddhista hit szerint.
