Írásunkban egy modern boszorkányt mutatunk be, akinek tudása vetekszik a régi füvesemberekével.
Boszorkányok pedig nincsenek! Ezt nagy királyunk, Könyves Kálmán jelentette ki, s ezzel véget vetett a boszorkánypereknek. Mert előtte mindenkit tűzre vetettek, aki fura volt, vagy értett a természet patikájához.
A régi boszorkányok
Kevesen tudják, hogy régen boszorkány nemcsak nő, de férfi is lehetett. Különleges képességeket tulajdonítottak nekik, pedig sokan nem tettek mást, csak ilyen vagy olyan formában kiaknázták a természet erőit.
„De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” – hangzott el ez a mondat a 12. század elején Könyves Kálmán magyar király szájából. Kicsit tévesen idézik („Boszorkányok márpedig nincsenek”), az idézet magyarul így szól: „A strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék.” Akkoriban kétféle boszorkányt különböztettek meg. A strigák éjszakánként seprűn repültek, állati alakot öltöttek, csecsemőket raboltak, emberi vért ittak, és ünnepeiken az ördögnek áldoztak.
A boszorkányok másik fajtája a malefica volt, aki rontó, ártó női boszorkány vagy férfi boszorkánymester is lehetett. Nekik szintén közük volt a pokol urához, hiszen jövendőmondással, rontással, varázslással foglalkoztak, és az ördög tudományát árulták. Az igazság azonban az, hogy akit anno boszorkánysággal vádoltak meg, az többet tudott, mint más halandó ember: értett a növények titkaihoz, keverékeket készített, gyógyított, esetleg mérgezett. Ám még véletlenül sem táncolt mezítelenül a boszorkányszombatok tüzénél az ördögnek áldozva, ahogy azt a korabeli leírások állították.
A sötét középkorban az összes mai patikus, füvesember és még az orvosok zöme is a máglyán végezte volna. Szerencsére már más világot élünk, s azok, akik kutatják és kiaknázzák a gyógynövények jótékony hatásait, ma nagy tekintélynek örvendenek. Írásunkban egy modern boszit mutatunk be, akinek papírja van arról, hogy mesteri módon ért a főzetek nyelvén – ugyanis diplomás környezetvédő.
A csallóközcsütörtöki származású Bíró Bea éppúgy ismeri a növényeket, mint a boszorkányüldözések idején perbe fogott nők és asszonyok. Beát ma már senki nem üldözi, legfeljebb az ismerősök a kérdéseikkel, hogy milyen illóolajat ajánl a bajaikra és a nyavalyáikra.
– Úgy gondolom, hogy a mai hatvanas-hetvenes generáció még sok mindent tud a gyógynövényekről – mondja. – Ők még megfázásra teákat ittak, és megvárták, míg a gyógynövények kifejtik jótékony hatásukat. Sajnos, a mai ember mindent azonnal akar, a gyógyulást is. Ma rohanunk, pedig meg kellene találni rá az időt. Meg is fizeti az árát, mert a sok pirulának, amit türelmetlenségében bekap, mellékhatása van.
Bea, a modern csallóközi boszi már gyerekkorában is inkább a nagymama kertjében bóklászott, mint babázott: lepréselte a növényeket, utána fellapozta a növényhatározót. Szenvedélye akkor is lobogott – bár takaréklángon –, mikor egyetemre került, és családot alapított. (Nem véletlenül tanult környezetvédelmet.) Később kis családjával családi házba költöztek, és ott már a szűz kert telis-tele volt csábítással. Bea tavasszal kiültette az első levendulabokrot, majd várt. – Júniusra olyan fantasztikus virága lett, csak ámultam. Ám a levendula hamar elvirágzik, én meg szerettem volna időkapszulába zárni. Akkor jött az ötlet, hogy szappant készítek, abba viszem át az illatát. Ma már nem adnám ki a kezemből, de akkor nagyon tudtam neki örülni.
Bea később saját használatra krémeket kezdett gyártani
Leszedte a kertben virágzó körömvirágot, és macerátumot, azaz olajos kivonatot készített belőle.
– Ebből születtek a krémek és a szappanok. Hatalmas volt bennem a tudásvágy, egyre többet akartam tudni. Ezért tavaly beiratkoztam a Panarom aromaterapeuta iskolába Budapestre. Komoly, kétéves képzésben veszek részt, ami szakdolgozattal végződik. Állítom, hogy itt többet tanultam egy szintfelmérőre, mint Pozsonyban a vizsgákra...
Bíró Bea
Sajnos, nálunk Szlovákiában nem létezik aromaterápiás képzés, ezért ingázik a magyar fővárosba. Bea nem adja fel: szeretné még jobban megismerni a gyógynövényeket és azok emberre gyakorolt hatását. S máris mutatja a tárkonyt, amelyik kiváló levesízesítő, ám csodálatos görcsoldó is egyben, mindenféle fizikai, illetve lelki görcsöt old. Vírusos hasmenésre is nagyon jó hatása van...
Rátaposva a házi patikára
Házi patikánkat a vízparton tapossuk össze – mondja találóan. Tavasszal az első gyógynövény, amely zöldellni kezd, a pásztortáska, ami szinte mindenhol megtalálható. A fogínyvérzés, az orrvérzés vagy aranyér vérzése esetén kiváló gyógyhatása van. Még az első világháborúban is vitték magukkal a katonák tea vagy borogatás formájában. A szoptatós anyáknál szerintem mindenkinek kellene, hogy legyen otthon, ugyanis a begyulladt mellre, mellbimbóra borogatás formájában abszolút tökéletes. De ott van a pitypang azaz gyermekláncfű, vagy ahogy sokan ismerik, a kákics. Bea szerint a pitypangot nem szabadna irtani, annak ellenére, hogy ez minden díszkert tulajdonosának rémálma. Azt mondja, tavasszal kosárszám kéne enni, hiszen a levele tele van C-vitaminnal, rostokkal, klorofillal, tehát salátának kiváló (divatos zöld smoothie is készülhet belőle). A gyökerét vese- és májproblémával vagy epekővel küzdő embereknek ajánlaná. A virágából pedig mézet készítenek, hiszen magas a cukortartalma, és rengeteg vitamint tartalmaz.
– A kanálispart haszonnövénye még az apróbojtorján, ami szintén egy nagyszerű gyógynövény, hiszen egész magát odaadja az embernek. Talán ezért is szeretem annyira ezeket a növényeket, mert nincs bennük hivalkodás. Egész nap odakint vannak, állják az időjárás viszontagságait, és nem panaszkodnak. Az apróbojtorján ajánlatos például a tanároknak, hiszen nagyon jó a hangszálakra. Éppen ezért énekeseknek, előadóknak, ráadásul hangszálgyulladásra is kiváló.
Ám pozitív hatása lehet az emésztőrendszeri, illetve bélproblémákra, hiszen nagyon szépen nyugtatja a bélrendszert, s mindezek mellett gyomorfekélyre tökéletes. Orbáncfűvel keverve nyugtató hatása van, hiszen az orbáncfű magában nyugtató – ecseteli.
Bea a teák szerelmese
A teakészítést autodidakta módon sajátította el: beleteszi az idejét, a szívét és a lelkét, na meg persze a gyógynövényeit.
– Tőlem télen mindenki olyan keveréket kap ajándékba, amelyik a téli nyavalyákra hat. Nem csalás, nem ámítás: a hozzávalókat bárki megtalálhatja a kanálisparton. Van bennük például apróbojtorján, levendula, kamilla, csalán, búzavirág, körömvirág, hársfavirág, bodzavirág és zsálya. A hársfa a kertemben terem, a körömvirág, zsálya és a levendula szintén. Máshol is gyűjtök, persze, Várkony körül az erdőben nagyon sok gyógynövény található, a bodzavirágot pedig Patonyréten szedem. Olyan helyet választok mindig, ahol nincs autóforgalom, mert az szennyez.
Rozmaring, kakukkfű, bazsalikom és zsálya
Nagyon sok esetben „túlizguljuk” a termesztést, hiszen a kanálispart virágait sem gondozza senki. A bazsalikom, a levendula és akár a körömvirág nem igényel komolyabb gondoskodást. Nem kell őket tápozni, hiszen a mi talajunk növénytermesztésre lett „kitalálva”. Minden kertben ott található a díszkertészek által annyit kárhoztatott tyúkhúr, amelyik nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz: ha az ember tavasszal tyúkhúrt enne, akkor nem kellene pótolni a vitaminadagot, hiszen száz gramm tyúkhúrban közel 500 milligramm C-vitamin található. A belőle készült tea a koleszterinproblémákat is szépen kezeli, le tudja vinni a minimális szintre, és ott is tartja. A májra és a vesére is jó hatással van. Vagy ott a kertészek másik ellensége, a kiirthatatlan porcsin, amelyből néhányan salátát készítenek.
De ne csak a népszerűtlen vagy kiutált növényekről essen szó, beszéljünk például a bazsalikomról, amelyet bárki kiültethet egy cserépbe. Bea elmeséli, hogy a bazsalikom nagyon jó görcsoldó és puffadásoldó hatású, a hölgyeknél a menstruációs görcsöket is enyhíti. Illóolajával a begörcsölt hasat bekenve pillanatok alatt kifejti a hatását. A lélekre szintén nagyon jól hat, illetve izomlazító hatása is van. Mindenki ismeri a parlagfüvet. Mikor parlagfűszezon van, akkor allergiás embereket látni mindenütt. Mégis, ennek a növénynek is van pozitív hatása... „Teljesítsd angyali szókkal, / Szeretőd amire kért: / Ezer ambrózia csókkal / Fizetek válaszodért!” – írta Csokonai Vitéz Mihály a Tartózkodó kérelem című versében, ahol az ambrózia a görög mitológiában az olümposzi istenek italára utal, melytől örök halhatatlanságot és fiatalságot nyertek.
S milyen meglepő, a parlagfű latin neve ambrosia artemisiifolia, ami egyesek szerint nem véletlen. Egyes források szerint a 20. század elején az előkelő szalonokban a parlagfű olaját mécsesekben hevítették, hogy azzal illatosítsák a levegőt, és füstölőként is használták az összesodrott leveleket. A néphagyomány úgy tartja, hogy nem jelent sok jót, ha valahol megjelenik, mert az a földterület vagy szennyezett, vagy kimerült.
A bükki füvesember, Gyuri bácsi meggyőződése szerint az időben és kialakulófélben diagnosztizált rákos megbetegedések elleni legjobb gyógyír az ebből készült tea.
Kis mennyiségben gyógyszer…
A környezetünkben sok olyan gyógynövény van, amelyikkel csínján kell bánni, ezért senki se fogjon növényismeret nélkül teakeverékek készítésébe, illóolajok és tinktúrák keverésébe. Ott van például a tuja, amelyet mindenki ismer, ám vigyázat, mérgező a termése! Ennek ellenére kis mennyiségben és jó keverékekben használva akár a bőrkinövéseket is eltávolítja.
– A vérehulló fecskefű itt van körülöttünk, bárhol megtalálhatjuk, ám nagyon kell vele vigyázni, mert rendkívül mérgező. Mértékkel használva nagyon jó hatású, például szemölcsökre, ekcémára, tyúkszemre és égési sérülésekre nagyon jól hat, ám belsőleg nem használható. A fekete üröm szintén az út mentén található, ám hallucinogén hatása miatt ritkán hasznosítják. A világháborúban a katonák fertőtlenítőként vitték magukkal a csatatérre. Régebben az abszintba pedig a fehér ürmöt tették, mely szintén hallucinogén hatású, és ezért az italt zöld tündérnek is nevezik – sorolja Bea, aki igazából nem tesz mást, mint kiaknázza a természet adta lehetőségeket. Hiszen a természet adni szeretne, ám a kincset tudni kell elvenni tőle.
