„Öreg ember nem vén ember”. Nagy regényírónk, Jókai által regénycímmé is előléptetett szentenciát sokáig – sőt sokan még ma is – amolyan „jókais” lódításnak tartották. Különösen igaznak tűnt ez a szellemi képességek vonatkozásában.
Az időskorral összefüggésbe hozható agyi tünetek, elsősorban a feledékenység hátterében álló agyi folyamatot visszafordíthatatlannak tekintették, s ezért ez – érveltek tovább – előbb-utóbb elbutulásba (demenciába) kell, hogy torkoljon. Nos, az utóbbi évek agykutatásai alapján úgy tűnik, hogy e nézet tarthatatlan – új paradigmára, szemléletváltozásra van szükség!
(© Gérard DuBois)
Az új szemlélet két alaptétele: egyrészt az időskori, ún. leépülési folyamatok, kóros elváltozások okai döntően a megváltozott, csökkent agyi működésben keresendők, másrészt e folyamatok – s ez kísérletekkel bizonyított – megfordíthatók! Vagyis, s a korábbi véleménnyel szemben ez a forradalmi felismerés: az agy képes megújulni! Egyre több agykutató, ideggyógyász állítja, hogy a feledékenység, elbutulás hátterében az agyi központok egyre kevésbé történő igénybevétele s ebből következő hipofunkciója áll.
Bizonyítottnak tekinthető, hogy a szellemi leépülésért a genetikai, öröklött – tehát befolyásolhatatlan – tényezők „felelőssége” csak kb. 35%. Vagyis 65%-ban az egyén életmódja, életvezetése, szokásai (dohányzás, ital) vezetnek a leépüléshez – ezek viszont változtatható, kontrollálható tényezők! Az agykutatók szerint az agysejtekre ugyanazon szabályok érvényesek, mint az izomsejtekre.
Közérthetőbben: ahogy a testi erő, az izomzat ereje rendszeres testedzéssel magas korig fenntartható, ugyanúgy edzhető az agyunk is! Mivel edzhető az agyunk? Csakis az agyi funkciókat aktívan (!) megmozgató tevékenységek által.
A tévénézés nem az! Sőt, egy clevelandi ideggyógyász egye-nesen arra a következtetésre jutott, hogy a passzív tévénézés rizikófaktora, elősegítő tényezője az időskori elbutulásnak, az Alzheimer-kórnak. Az általa évek során figyelemmel kísért „hetvenesek” közül két és félszer többen betegedtek meg Alzheimer-kórban azok, akik szabadidejüket a tv előtt töltötték.
Értelemszerűen ennyiszer kevesebben betegedtek meg abban a csoportban, amelynek tagjai aktívan, azaz olvasással, keresztrejtvényfejtéssel, sakkozással, kártyajátékkal, kötéssel, fafaragással vagy rajzolással, festéssel múlatták idejüket. Természetesen ez az „intellektuális stimuláció” nem nyújt(hat) abszolút védelmet, de hosszú évekkel késlelteti az elbutulás bekövetkeztét.
Ma már az éppen aktuális agyi aktivitás modern képalkotó eljárásokkal (MRI, PET) „láthatóvá” tehető. Így pl. kimutatták, hogy a keresztrejtvény fejtésekor, ha tudjuk a válaszokat, akkor az emlékezet, a logika, azaz a bal agyfélteke dolgozik. Ha viszont a hiányzó „kockákba” keressük a megfelelő betűket, akkor az alkotó- s kombinálókészségre, azaz a jobb hemiszféra tevékenységére van szükség. A rejtvényfejtés tehát mindkét agyfelünket „megmozgatja”, sőt a megfejtés sikerélménye az érzelmi életünkre is jó hatással van. Ha tehát agyunk öregedését „lassítani” szeretnénk, tévézés helyett kössünk vagy fejtsünk keresztrejtvényt.
