A Facebook miatt reggel későbben mosunk fogat, éjjel pedig rosszul alszunk. Tekintsük csak át, milyen változásokat hozott életünkbe a social média.
A lélekbúvárok szótárában egy új fogalom jelent meg: a cyber-özvegyek. Ők azok a nők és férfiak, akiknek a férje, felesége inkább a laptopjával bújik ágyba. Akiknek a párja otthon csak tőmondatokban beszél – a többi időt a neten tölti. Nem játszik a gyerekkel, nem lehet vele elmenni moziba, az otthoni ügyek nem érdeklik. Az internetező a virtuális világban él, csak az a fontos számára, ami ott történik.
Szaglászunk, és változik a szóhasználatunk
A hazai fiatalok belebolondultak a közösségi médiába. Az ifjú népesség egyharmadának van profilja valamelyik honlapon. A szociológusok szerint ennek egyik oka az, hogy számunkra sokáig elérhetetlenek voltak a modern technológiák. A mai napig nem bírunk betelni velük. Beáta pár évvel ezelőtt még hallani sem akart a Facebookról. „A Facebook a magamutogatók játékszere” – mondogatta. Amikor azonban megszületett a kisfia, rájött, hogy a Facebook remek hely, mert el lehet dicsekedni a világnak a babájával.
Üzenőfalára naponta több fényképet is felrakott, és élvezte a dicsérő megjegyzéseket. A gyermekgondozási szabadság monoton napjaiban nem a délutáni homokozás volt a nap fénypontja, hanem a Facebook kérdőíveinek kitöltése. Szókincse is folyamatosan bővült olyan kifejezésekkel, mint a megosztás, a regisztrálj, a lájkolj stb. Mint minden friss facebookozó, naponta többször frissítette az oldalát. Aztán egy idő után lelkesedése alábbhagyott. A Pew Internet felmérése szerint ma már csupán átlagos facebookozó. Már nem frissít, csak hetente, inkább mások oldalain szaglászik.
Amikor az ember azt érzi, kapcsolatban kell lennie a világgal, ma már sokszor elszalasztja azokat az alkalmakat, amikor szeretteivel kellene kapcsolatban lennie, mert nekik volna rá szükségük. Amikor kedvesünk órák óta a neten barangol, felénk fordított háta azt üzeni: nem vagy olyan fontos nekem, mint itt ezek a többiek.
Másképpen viselkedünk
A reggeli készülődés a Facebook miatt valamivel tovább tart, mint régen. Mert reggelente nemcsak mosakszunk, öltözködünk, sminkelünk, reggelizünk, és elindítjuk iskolába a gyerekeinket, hanem rákattintunk a Facebookra is, hogy éjjel történt-e valami. A Facebook-rajongók nyolcvan százaléka munkába indulás előtt még ellenőrzi a Facebookját, egyharmaduk a mobiltelefonnak köszönhetően még fogmosás előtt átnézi az üzeneteit. (Sokan a munka alatt is online vannak, már ahol a cég le nem tiltotta a bóklászást.) Alvásunkat is megrövidíti a Facebook, mert, ugye, a lájkokat ellenőrizni kell. Aki nyugodtan akar aludni, az reggel nyolc és kilenc óra között frissítse a hozzászólásait, ugyanis délután öt után megy fel a legtöbb ember a Facebookra. Ilyenkor lehet a legtöbb lájkot összeszedni, és este már nyugalom van.
Tönkreteszi a házasságot
Vannak mások is, akiket boldogsággal tölt el a Facebook – a válóperes ügyvédek. A Pew Internet felmérése szerint egy-egy Facebook-tagnak átlag 229 barátja van, közülük 22%-ot a volt osztálytársak tesznek ki. A házassági tanácsadók figyelmeztetnek arra, hogy a kiegyensúlyozott házasság érdekében csökkentsük ismeretségeinket. Egy friss kutatás szerint a házasságok egyötöde éppen amiatt megy tönkre, hogy a facebookozó flörtölni kezd új vagy éppen régi kapcsolatával, s párja ezt fölfedezi. Kutakodásunk a kedves üzenőfalán szintén sok veszekedés forrása. Ezért inkább legyünk óvatosak, kivel miről beszélünk, vagy pedig lássuk el oldalainkat speciális védőrendszerrel, hogy szemünk fénye – akinek csillaga eléggé halványul – ne jusson hozzá titkos levelezésünkhöz. Egy ostoba üzenet is nagy konfliktusok kiváltó oka lehet.
Szörnnyé változtat bennünket?
Más kimutatások szerint a Facebook depresszióba dönthet (ha kevés barát jelentkezik a felhívásunkra, vagy nem jönnek a lájkok), vagy épp ellenkezőleg, narcisztikus, felfuvalkodott alakká tesz (ha sok a barát, és sok a lájk). Társas kapcsolatainkat is befolyásolja a Facebook, mert leszoktat az élőszóról. Mivel online egész nap eszmét cserélünk, offline már nincs mit mondani egymásnak.
Ezenkívül az évek óta facebookozó partnerek semmilyen emberi fejlődést nem tapasztalnak a másikon. Talán azért, mert a Facebook kezd lefutni. Ez is egy játék, amelyik lassan véget ér. Sokan gondolkodnak már azon, hogy törlik magukat az üzenőfalról. Bár a cselekvésig még csak kevesen jutottak el. Mindenki nehezen állja meg, hogy időről időre ne újítsa meg a profilját. Mert hátha elsikkad valami!
A pasik persze évszázadok óta keresik a módját, hogyan tudnának elmenekülni a házasélet rutinja elől. Ezért töltöttek-bambultak órákat a tévé előtt, ezért maradnak benn későig a munkahelyükön, vagy söröznek a haverokkal, felidézve a régi „szabad” időket.
Mindegyik módszer ugyanarra jó: kikapcsolnak abból a mókuskerékből, ami untatja és kifárasztja őket. Mindegyik módszer lehetőséget nyújt arra, hogy megszökjenek a lelkizős-beszélgetős nők elöl. A kutatások szerint ma szinte életünk negyedét a virtuális világban töltjük, telefonálunk, SMS-ezünk, netezünk, tévézünk, e-mailezünk, és, ugye, a közösségi oldalakon bolyongunk.
Eljutottunk oda, hogy a számítógépes technika, amely arra lett kitalálva, hogy összehozza az embereket – eltávolítja őket azoktól, akik a valóságban ott vannak mellettük. Egy angol kutatás szerint a válások 15 százaléka a net miatt következik be, a közösségi oldalak pedig bekerültek az öt leggyakoribb szakítási indok közé. A netezéssel töltött idő először oldja a mindennapos stresszt, ám hosszú távon olyan, mint minden függőség: fokozza a szorongást, és depresszióssá tesz. Amikor ugyanis az ember kikapcsolja a gépet, a „keserű valósággal” találja szembe magát: ott áll a dühös feleség, ott állnak az elhanyagolt gyerekek. Egyszerűbb ismét visszaülni a gép mellé, mint ezzel szembenézni – és változtatni.
N. Róbert
