Nem mondhatjuk, hogy minden falu egyforma, dehogy! Sok nádszegi például, aki elköltözik a községből, nemigen találja a helyét más, álmos településeken. Mert Nádszeg a „bezzeg falu”: itt mindig történik valami, itt mindenki csinál valamit, mindenki kezdeményez valamit.
Nádszeget olyan emberek lakják, akik nem akarnak belenyugodni, hogy csak úgy elteljen a nap, ők maradandót akarnak alkotni, nyomot hagyni maguk után. Lássuk őket, az érdekes embereket Nádszegről!
A Mátyusföld egyik legérdekesebb községe Nádszeg. A Mátyusföld a nevét onnan kapta, hogy itt feküdtek Csák Máté nagyúr birtokai. A Mátyusföldön a nyelvhatár az utóbbi években dél felé mozdult el, a vidék elszlovákosodik – ám Nádszeg őrzi a magyarságát. Erős bástya, szó szerint az egész déli régió legmagyarabb települése.
Pedig a háború utáni jogfosztottság éveiben sok mátyusföldit kitelepítettek, Nádszeggel sem tettek kivételt. A nádszegiek ezt nem felejtik el, mert az ilyet nem lehet elfelejteni, hisz 1946-ban életek törtek derékba – de mára a település úgymond, „a gyógyulás útjára" lépett.
Az utóbbi időben a nádszegiek rendszeresen megrendezik a kitelepítettek leszármazottjainak a találkozóját.
Ki mással is kezdhetnénk, ha nem a legismertebb nádszegivel, Szarka Gyulával? Gyula Kossuth-díjas előadóművész és zeneszerző a Ghymes együttes alapító tagja, és közel 35 év él Nádszegen. Elmondása szerint azért is szeret itt élni, mert a falut ambiciózus, szorgalmas emberek lakják, nem beszélve a pezsgő kulturális életről.
Szarka Gyula (© Katona Tamás / ma7.sk)
Például feleségével, Szarka Zsuzsannával jó húsz évvel ezelőtt létrehozták a Napszínházat, amit a falusiak azóta is emlegetnek, hisz olyan előadókat vonzott (és hozott) Nádszegre, mint Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter, Jordán Tamás, Gerendás Péter és sorolhatnánk.
A színház négy éven keresztül működött rendületlen. Szarka Gyula vallja, hogy vidéken is fontos felkínálni a nézőnek a minőségi színházat, illetve zenét. (Amelyik a legtöbb esetben nem jut el a vidékre, illetve csak nagyon ritkán.)
„Azok a dalok, amiket írtam, itt születtek. Ha nem volna a környezet inspiráló, nem így történt volna, de érzem a faluközösségből a lojalitást és szeretet.” A zeneszerző készülőben lévő Petőfi dicsérete című lemezének, pontosabban címadó dalának videóklipjét a nádszegi alapiskola (nemrégiben elkészült) szabadtéri színpadán forgatták.
„A csárdába' muzsikálnak,
Zöld erdőbe' táncot járnak,
Kinek milyen a ruhája,
Úgy jöjjön a mulatságba,
Kinek milyen a ruhája,
Úgy jöjjön a mulatságba.”
(Ghymes: Bennünk van a kutyavér)
Ruhaköltemények
A feleség, Szarka Zsuzsanna saját jogán is érdekes ember, hiszen a legnőiesebb szakmát űzi: divatot tervez. Nem csupán a helyi általános iskola igazgatónője, hanem a Szalag-Zsinór Design megalkotója is, és ma már neves divattervező.
Kísérletező személyisége révén játékosan áll a tervezéshez, amely mind színkombinációjukban, mind szabásukat tekintve megmutatkozik az általa tervezett darabokon. A kékfestő technika, amelyet a dizájner gyakorta használ, több mint kétezer éves.
„Lényege, hogy megolvasztott méhviasszal mintákat nyomtatnak vagy festenek a lenvászonba, amelyet indigóval kékre festenek, majd forró vízzel kioldják a méhviaszt” – írja Zsuzsa a Gardrób (A kékfestőtől a szalag-zsinór dizájnig) című könyvében.
Eme gazdagon illusztrált műben olyan különleges kollekciók megalkotásának a folyamatát követhetjük figyelemmel, mint az Eperkollekció vagy a Napkollekció. A nap és az eper ismert szimbólumaink, melyek Zsuzsa közvetítésével pompás ruhaköltemények főszereplőivé lettek.
Szarka Zsuzsa ruhái többször is szerepeltek divatrovatunkban, ez itt a legutolsó „termésünk”. A nap színei a teniszpályán és akörül...
A Bocskai kollekciójában pedig a hagyományos fekete kosztüm került új megvilágításba; megteremtve a lehetőséget, hogy nők is bátran viselhessék (ráadásul színesen) ezt a nemesi tartást megkövetelő ruhadarabot.
Hull az elsárgult levél...
Ősz lévén stílusos találmányt mutatunk be szintén Nádszegről. Szabó Gyula formatervező ugyanis tősgyökeres nádszegi, s a szüntelenül pergő falevelek ellen feltalált egy (hm, hogy is nevezzük) kertészeti alkalmatosságot. Gyula kézműves haszontárgyait már Európa több országban ismerik és díjazzák. Levélfogó eszközünk az Øssed névre hallgat.
Szabó Gyula
– Az Øsseddel igazából a szüleimet szerettem volna kisegíteni. A szülői ház udvara tele van gyümölcsfákkal, így a hulló falevél összegereblyézése nem kis munka – meséli Gyula. – Úgyhogy kifejlesztettem egy hálós levélgyűjtőt, amelyik a fa törzsére erősíthető. Eltartott egy ideig a fejlesztés, 16 prototípust próbáltam ki. Olyasvalamit kellett kitalálni, ami időálló, nem rozsdásodik, amin nem fog az idő vasfoga, emellett funkcionális. Valami egyszerűt akartam alkotni, ám minimalizálni szerettem volna a műanyag-felhasználást. Kétfajta műanyaggal dolgoztam. Üvegszálas laminálttal, a másikat pedig a hálóhoz használtam: ez utóbbinál fontos volt az elasztikusság, valamint hogy bírja a napsütést, illetve a szélfúvást.
S hogy miért éppen Øssed? Gyula szereti a skandinávokat, az áthúzott O betű a dán és a norvég ábécében szerepel. S mint mondja, Ö betűvel kicsit furán hatott volna a logó.
Miután készen lett az Øssed, és az emberek elé került, a találmány élni kezdte a maga életét. Sokan a gyümölcstermés megvédésére szerették volna felhasználni. (Amire alkotója addig nem is gondolt.) Így kicsit módosított rajta, s így lett a levélfogóból gyümölcsfogó. Az Øssed mára széles körben hozzáférhető.
Aki a viseleteket varrja...
Rózsika néni, Bartakovics Rozália, a falu Nádos nevet viselő néptánccsoportjának a varrónője – és nem is akármilyen! Már a felmenői is művelték a szakmát, egy egész varródinasztia tapasztalata van az ujjaiban.
– Úgymond, kevés "hazai“ népi motívum maradt meg az utókor számára, hisz sem a Csallóközben, sem a Mátyusföldön nem voltak színes vagy csodás viseletek – mondja. Az öltözködésben errefelé inkább a gyakorlatiasság állt az előtérben. Az I. világháború után nem tellett a családoknak többméternyi anyagra, ezért formailag, de anyagában is egyszerűsödött a hétköznapi és az ünnepi viselet. Sok kutatómunka áll varrónőnk mögött, így mára a tánccsoportnak eredeti mezőségi, bonchidai, széki viseleteket tud készíteni. Számára ez nem csak kihívás, kaland is egyben.
– Próbálom úgy megvarrni a viseleteket, hogy azok korhűek legyenek, de kényelmi szempontokat is figyelembe veszek a varrás során. Ezt megkönnyítendő, mára kidolgoztam ehhez egy egyedi szabászati módszert – mondja büszkén.
Bartakovics Rozália
A Molnár fivérek bora
A tősgyökeres nádszegi ikerpár, Szabolcs és Jani 2007-ben hozta létre saját pincészetét. Történetük népmesébe illő, hiszen sokáig jártak együtt az élet rögös útján. Ma nagy tudás birtokában, majd tízévnyi tapasztalattal készítik a boraikat. Másfél hektáros szőlőjükkel, amelyik Kürtön található, hobbiborászatnak számítanak. Azt vallják, hogy a termékük azért ilyen finom, mert a megszállottság vezeti őket.
A Molnár testvérek
– Ha van egy kis időnk a borra, mindig élvezettel fogyasszuk! A sikert az jelenti, hogy ide jön a Jóska, vesz egy üveg bort, de a következő héten már kettőt kér. A közönségnél jobb zsűri nincs! – mesélik, miközben egy pohár Máriavölgyi rizling kíséretében bevezetnek bortermelői hitvallásukba. Boraik jellegzetessége, hogy mind kárpát-medencei fajták, idevalósiak. Ugyan minden korszaknak megvannak az aktuális sztárjai, az ikrek nem hisznek a divatirányzatokban. A helyi fajtákkal igyekeznek megmutatni azt, amit az itteni termőföld tud, hiszen nem véletlenül maradtak meg ezek a köztudatban.
A jellegzetes sós ásványos íz percekig uralkodik az ember szájában, lehetőséget adva az elmélkedésre, az élvezetre. Egészen új kapukat nyit, mikor az ember tudással a birtokában kóstol...
Vizuális névjegyük a napvirág szimbóluma, amely az avar korból származik, és az önmegvalósítás jelképe. A Molnár ikrek ezt nem csupán önmagukra, hanem a borra is értik, hiszen „ahogy a szőlő érik, úgy érik a borász is”.
Juhos Ferenc a YouTube-on
Ma a környékbeli háziasszonyok főzés közben Juhos Ferenc YouTube-csatornáját hallgatják. Bizony, bizony! Sok érdekes vendége van, de a legérdekesebb szereplő bizony ő maga, aki eddig bármibe is fogott, mindent sikerre vitt. Juhos Ferenc nevét sokan ismerik, hisz ő alapította meg vidékünkön az első hospice-házat.
„Minden véges, ez alól az emberi élet sem kivétel” – írja Juhos Ferenc a Derékba tört fák között című könyvében. (Mert emberünk többek között jól is ír.) Tizenkilenc éve, hogy Nádszegen működni kezdett az idősek otthona és a hospice-ház (az országban másodikként); és nyújtott segítséget az utolsó útjukra készülőknek. A halált máig tabuként kezeljük, pedig ez életünk egyetlen előre megjósolható történése. A hospice kifejezés a latin „hospitiumból” ered, jelentése: menedékhely. A menedékházaknak két fontos vezérelve van: se nem siettetni, se nem marasztalni a beteget. Megfigyelni és enyhíteni a testi-lelki fájdalmakon – ezt lehet. Elképzelni is nehéz, milyen bölcsesség rejtőzik abban, aki erre képes.
Juhos Ferenc
Tévesen azt hihetnénk, hogy a hospice-házakba csak az idősebb generáció kerül, pedig gyakran súlyos baleset, illetve agresszív és gyors lefolyású betegségek következtében a fiatal generáció is megjelenik az ellátottak között. Juhos Ferenc nyilatkozata alapján az ilyen házak üzemeltetése rendkívüli felelősség, hiszen a hozzátartozók a beteggel együtt készülődnek... Hogy mire? A szerettük nélküli életre.
Vannak azonban csodák. És ezeket gyakran a megértés és a szeretet hívja életre. A hospice-házba nem kizárólag belépni lehet. Előfordul, hogy a megfelelő kezelés és az ottani nyugalom, odafigyelés hatására valaki jobban lesz: sajnos, ez a ritkább.
„A hozzátartozó köszönő szava mindig jólesik az osztály személyzetének… Hiszen a köszönet ma pult alatti áruként van jelen társadalmunk piacán, mint valamikor a keménydobozos Sparta cigaretta” – írja Juhos Ferenc a könyvében; és mi ezt a gondolatát emeljük be a sorok közé, hogy minden időben felidézze a kedves Olvasónk, és soha életében ne legyen fukar a hálával.
