Erős nőnek lenni: áldás vagy átok?

A nőnek a legjellemzőbb tulajdonsága a ciklikusság, ezért meg kell engednie magának, hogy egyszer ilyen legyen, másszor meg másmilyen. Különbözőek vagyunk: a férfi férfiasabb, a nő nőiesebb lény. Ám nem lehetetlen megtanulni, hogyan működik a másik nem.

Ma a nő azt gondolja, hogy csak egyféleképpen lehet erős: úgy, ahogy a férfi. (Csakhogy ő ám nem férfiból van.) Nem véletlen, hogy a kiégés ma több nőt érint, mint férfit. Hogyan legyünk hát erősek? Mit tehetünk azért, hogy erőnk áldás legyen, ne pedig átok? Lelkes Éva (Dunaszerdahely) női mentor és coach válaszol a kérdéseinkre.

Lelkes Éva jogi és bölcsészvégzettséggel kezdte pályafutását. 12 évig a Slovnaftban dolgozott, ahol részt vett a wellbeing program kialakításában hat országban, amely az alkalmazottak lelki jólétéért felel. Ez vezette végül az útra, hogy női mentorrá és coachcsá váljon.

– Számodra mi az erős nő definíciója?

– Az erős nő képe az én szememben sokat változott az idők során. Régebben azt hittem, hogy attól vagyok erős, ha a férfi minőségeimben vagyok erős. Egy férfias cégben, multikulturális környezetben, férfiak dominálta közegben akartam megfelelni, ahol a hajtás, a kemény munka dicsérete dívott. Emellett az apukám máig nagyon sokat dolgozik (fogorvos), s ő is példa volt számomra. Én ebben nőttem fel, azt hittem, hogy ez a normális. Most pedig már úgy gondolom, hogy az erős nő nem az, aki férfiként is megállja a helyét, hanem az, aki mer érzékeny lenni – aki felvállalja a sérülékenységét, és azzal együtt tudja magát és a többi nőt is szeretni. Na meg persze a férfiakat!

– Tehát az erő egy nő esetében lehet pozitív...

– Igen, egészen addig, amíg tudatosan bánik az erejével. Sok nő például, amikor csúcsra jár benne az energia, tele van tervekkel, férfias ambíciókkal – de ez körülbelül egy hétig tart minden hónapban. Mert mi, nők ciklikus lények vagyunk, havonta ugyanazt a futókört járjuk be. A menstruációnk végével megnő az energiánk, kivirulunk. S ahogy megyünk előre a ciklusunkban, egyre fogy, majd lecsökken, ahogy a teljesítőképességünk is. De mi, nők még akkor is futunk, mikor alábbhagy a lendületünk, mert nem akarjuk azt elengedni – amivel nincs is semmi baj. Hisz alkotni, férfi módra dolgozni vagy teremteni csodálatos dolog. Csak azért tekintetbe kellene vennünk, hogy mi nők vagyunk. A női energiát úgy képzeljük el, mint a csúzlit! Ha csak kicsit húzzuk hátra a csúzligumit, nem lő ki, lepottyan a kövecske. Ha viszont jól hátrahúzzuk a gumit, akkor a kő nagyon messzire kilő. Tehát a hónapnak abban a fázisában, amikor kevesebb az energiánk, nem célszerű magunkat túlhajtani. Az okos nő jól tudja ezt, ezért megadja magának a lehetőséget a pihenésre, így pár nap múlva megint hihetetlen dolgokra lesz képes. Ha észben tartjuk ezt, akkor tulajdonképpen a női energiáinkkal dolgozunk, és olyan erős nő válik belőlünk, akinek az ereje áldás lesz – nem pedig átok.

– Mit gondolsz, mitől férfi egy férfi – és mitől nő egy nő?

– Minden ember más, egyedi lény. Mindenkiben más-más arányban vannak jelen a férfi és női minőségek. Ezért is vonzódunk más-más típusú emberekhez. Például egy nagyon feminin nő könnyebben bevonz egy domináns férfit – én viszont nem ilyen vagyok, ezért hozzám általában a lágy és érzékenyebb férfiak vonzódnak. Az egyik legjellemzőbb férfi minőség különben a jelenlét – az a tulajdonság, hogy itt vagyok, jelen vagyok fejben is, nem csupán testileg. Amikor tudatos jelenléten alapuló koncentrációs gyakorlatot végzünk, akkor egy nagyon erős férfi energia felé nyúlunk, aminek a segítségével le tudunk állni, mederbe tudjuk terelni az összevissza csapongó gondolatainkat. A nő olyan, hogy megy jobbra-balra – elkezd valamit, majd megint másba kezd. Tipikus példa erre, hogy elindulok az ablak felé, hogy becsukjam, de közben meglátom az üres poharat a kanapé mellett, meg hogy a pulóverem lecsúszott a széktámláról a padlóra, ráadásul észreveszem, hogy nyitva felejtettem a szekrényajtót is.

A férfi, mikor elindul a célja felé, átlép a szemeteszsákon – hiába tesszük ki azt az ajtóba –, mert ő éppen edzeni megy. Neki egy célja van, s ő azt követi! A nő ezen jól felhúzza magát, a férfi pedig nem érti, mi a baj, hiszen neki nem mondta senki, hogy ott várja a szemetes, amit le kell majd vinnie.

– Ha nem tudunk senkire támaszkodni, mert például egyedülállók vagyunk, akkor is képesek vagyunk az egyensúlyra?

– Hogyne! Sőt, az az ideális, ha még azelőtt egyensúlyba kerülünk önmagunkkal, mielőtt társat választunk, mert akkor két kiegyensúlyozott ember találkozik egymással – nem pedig két olyan ember, aki tele van hiánnyal vagy sérült a belső világa. A párunk egyébként a legjobb tükrünk; attól élesebb tükör már csak a gyerekünk lehet! Szingliként anélkül tudunk változni, hogy az útkeresésünkkel bárkit megbántanánk. Nekem ezzel kapcsolatban volt egy szép élményem. Hónapok óta egyedül voltam, s a budapesti lakásomban nem láttam se embert, se napot már jó ideje. Teljesen magam alatt voltam, mígnem eldöntöttem, hogy ez nem mehet így tovább, s felhívom a mentoromat. Egy nagyon szürreális, de csodás élményben volt részem a vele való gyakorlat során. Elképzeltem, hogy velem szemben ül az a Lelkes Éva, aki végtelenül szomorú. Megkérdeztem tőle, hogy mi a baj, ő pedig erre megfordult, és nekem támaszkodott. Ekkor értettem meg, hogy a belső férfi megtartotta bennem a belső nőt, aki szenvedett. Ekkor éltem meg először, hogy bennem is, mint mindannyiunkban, van egy nő és egy férfi oldal is. Ebből az élményből máig erőt merítek. Mert ha egyszer rájössz arra, hogy megvan benned a másik pólus is, onnantól kezdve nem tudod magad elveszíteni.

– Mesélnél még kicsit erről a bennünk lakozó férfi és női oldalról?

– A bal oldalunk a feminin oldal, ott található a szív, az érzelmek – a jobb oldalunk pedig a maszkulin. Van egy meditációs gyakorlat, amely le tudja követni, mennyire különbözik egymástól ez a két oldal. Az egyik számomra kedves kliensem például egy nagyon pasis nő. A meditáción előhívtuk belőle a női energiákat, és a végén dőltek a könnyei – de csak a bal szeme sírt, azaz a női oldala. Tudnivaló, hogy mi, nők a férfi energiáinkat sokszor pajzsként használjuk: előkapjuk, hogy megvédjen bennünket. Ez főleg akkor van, amikor a belső nő sérült, nem boldog. Úgy érezzük, muszáj aktivizálni a férfi energiáinkat, mert különben eltipornak minket, és elveszünk ebben a maszkulin világban.

– S mi van akkor, mikor beáll az egyensúly? Eltüntetjük a pajzsot?

– Amikor egyensúlyba kerülnek a férfi és női energiáink, akkor rájövünk arra, hogy a férfias részünket nem érdemes pajzsként használni: egy eszközt kaptunk vele, amit a javunkra fordíthatunk, amikor szükségünk van rá.

– S hogyan használhatjuk fel eszközként a maszkulin energiáinkat?

– Nagyon erős maszkulin löket kell például ahhoz, hogy kitörjünk az áldozat szerepéből. Ki kell mondanunk, hogy elég, változtatok! A nők azért járnak szívesebben jósokhoz, mint szakemberekhez, mert nem akarják a kezükbe venni a sorsuk irányítását. Azt mondják, a sorsukat egy magasabb erő rendezte el, ők úgysem tehetnek ellene semmit. Igen, félünk a változástól, mert az ismeretlen számunkra: ezért is maradnak benne sokan egy rossz kapcsolatban, mert az legalább ismerős számukra. Ha viszont rászánjuk magunkat a cselekvésre, nem elég a női felünk: a maszkulin energiákat is segítségül kell hívni.

– Gyakran halljuk, hogy a nők egyre inkább elférfiasodnak, a férfiak pedig elnőiesednek. Mennyire látod ezt problémának?

– Nem problémának, inkább jelenségnek látom – innentől pedig tényszerűen kezelem. Az élet mindig folyik valamerre, és ha most ilyen irányba folyik, hát hadd folyjon! Érdekes volt, amikor a tantratanárom azt mondta, hogy a belső nőnek és a belső férfinak a kiegyenlítődése már kezd megjelenni a világban. Ne féljünk tőle! Ha mi tudatosak maradunk, és a párunk is tudatos ember, akkor megmarad a polaritás, nem vesznek el a férfi és a női minőségek. A női minőséget egyébként bármikor be tudjuk hozni az életünkbe, például a tánccal.

– Amikor az ember szülővé válik, hogyan módosulnak ezek az energiák?

– Szerintem akkor kezdődnek a problémák, amikor azt mondja valaki, hogy nem ő van az első helyen, hanem a gyerekek. Az anya nyilván azért van, hogy gondoskodjon a piciről, de semmit sem szabad túlzásba vinni. Hiszen a repülőben sem véletlenül mondják, hogy először magadnak tedd fel az oxigénmaszkot, és csak aztán a gyereknek melletted! Sok nő annyira háttérbe szorítja magát, hogy elveszik belőle a kacér nő; s mikor nagyobb a gyerek, már akkor sem engedi meg magának, hogy kimozduljon, feltöltődjön. Volt egy kliensem, akinek öt gyereke van, és mégis volt rá energiája, hogy kéthetente velem kilencven percet eltöltsön, és a házi feladatait is mindig megírta! Az állam leesett: az énidő gyakorlását a profizmusig vitte, s valószínű, hogy éppen ezért volt energiája az öt gyerekére, mert magára is volt ideje.

Maga az anyaság egy nagyon feminin, nagyon női energia, amelyben jelen van a gondoskodás készsége, a lágyság, de a „multitasking”, a többfeladatosság is, vagyis több tevékenység egyidejű végzése.

– Mennyiben bolygatja meg a párkapcsolati energiákat, mikor anyának és apának kezdik el egymást szólítani a szülők?

– Ők a gyermekeik számára anya és apa, nem egymás számára. Ez teljesen megölheti a kettejük közti vonzalmat – mindent, amik ők voltak egymásnak még a gyerek megszületése előtt. Ne keverjük a relációkat! Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megszületése után is járjanak el randizni egymással a párok: csak ők ketten, hogy megmaradjon köztük a dinamika. Egyébként ez az első tipp, amit a párkapcsolati terapeuták adnak a pároknak, mikor törés áll be a kapcsolatukban. Ha az elején megvolt a szerelem, még nincs veszve minden. Meg kell próbálni közeledni egymás felé, ahogy azt a belső nőnk és a férfink is teszi. Kevés, ha csak az egyik ember kezd el dolgozni magán. A legjobb az úton együtt járni, ha együtt akarunk maradni.

– S mi van azokkal a nőkkel, akik nem szülnek? Ők nem lehetnek femininek?

– Dehogyisnem! Náluk egy projekt, egy szellemi termék megszülése hasonló energiákat tud felszabadítani, mint a gyermekszülés. Most nem akarom összehasonlítani fizikai szinten a két folyamatot, viszont energetikailag nagyon is hasonlók.

– Szeretnénk hallani még egy végső üzenetet: mit tehetünk nőként a nőkért? Rivalizálás helyett hogyan lehetünk egymás szövetségesei?

– Először is kezdjük el meglátni azt, hogy milyen fantasztikus nők vesznek körül minket. Minden nőben van valami szép, ez lehet egy olyan apró dolog is, hogy például megdicsérem a kolléganőm ruhájának a színét. De megdicsérhetjük azért is, hogy megbízható, esetleg képes megnevettetni minket a humorával. S a legjobb, amit tehetünk, hogy ezt a tudtára adjuk! A barátnőimmel például olyan szokást vezettünk be, hogy kétévente leírjuk, mit szeretünk egymásban. Ha rossz napom van, előveszem ezeket a jegyzeteket. Olyan dolgokért dicsérnek meg, amiket magamtól nem vennék észre! Mi, nők attól vagyunk erősek, ha összefogunk és együtt csinálunk dolgokat. Ahol felüti a fejét a féltékenység, ott sérült női minőségek csapnak össze. Léteznek egyébként különféle női elvonulások, ahol gyakorolhatjuk a női összefogást.

– Hogyan néznek ki ezek az elvonulások?

– Ott vannak például a jógatáborok – ezek olyan erőt adnak, amilyet máshonnan nem kaphatunk meg. A női közegek emellett nagyon biztonságosak: ott az lehetsz, aki igazán vagy! Ilyen helyeken le kell vennünk az ítélkezés szemüvegét, mivel fájdalmas sztorik is terítékre kerülnek. A találkozók végén hatalmas női erőre teszünk szert: ez a női testvériség ereje. A nő attól erős, ha tudja, hogy a világban vannak olyan nők, akikkel a sérülékenységét meg tudja osztani. Az én legutóbbi elvonulásomon 12 országból voltak nők: a legfiatalabb lány 23 éves volt, a legidősebb hölgy pedig 52 – s minden nő szép és szerethető úgy, ahogy van!

Meditációs gyakorlat: próbáljuk ki, hihetetlen élményben lesz részünk!

Csukjuk be a szemünket, majd koncentráljunk a jobb felünkre: induljunk el a talpunktól, érezzük át ezt a testfelünket kicsinyenként, egészen a fejünk búbjáig. Ez lesz a férfi oldalunk: kérdezzük meg tőle, hogy van, mire van szüksége, jól érzi-e magát. Majd tegyük meg ugyanezt a női, azaz a bal felünkkel. Egy mélyebb meditáció során akár háromszor is feltehetjük magunknak a kérdéseinket – majd a kapott válaszok alapján próbáljuk a két részünket összehangolni. Néha meglepő dolgokat akar ez a két fél bennünk, de az érzetek csak segítik az önismeretünket. A gyakorlat során a két fél felől érezhetünk szomorúságot, megkönnyebbülést, bármit.