Régies karácsony
Ami régi, az szép és jó. A régies karácsonyt mindenki szereti. Ezért a bodaki vadászházban, rusztikus környezetben terítettük meg asztalunkat a karácsony színeivel: piros abrosszal, zöld kerámiatálakkal.
Az asztalon van lencse, dió és mákos kalács. A mák a bőséget szimbolizálja, ahogy a lencse is. Mi otthon a kalács aljába még most is keresztet karcolunk, majd az első szeletet az állatoknak adjuk (Dagi kutyának és Pogba vizslának). Szokás a dióevés is. Minden családtagnak jut egy szem feltöretlen dió, amit a vacsora előtt törünk meg. Akinél egészséges, az a következő évben is egészséges marad.
Mindig Editke mama veszi meg a karácsonyi ostyát, amit vacsora előtt megdörgölünk fokhagymával, és rácsorgatjuk a mézet. A hagyomány szerint ez is egészséget hoz az emberekre.
Az ostyahordás a középkorban elterjedt szokás volt, és a Felvidékről származik. (Katolikus vidékeken plébános hordta szét, amiért cserébe gyümölcsöt kapott a ház népétől.)
A piros alma a karácsonyi asztal dísze. Az alma az összetartó családot jelképezi karácsonykor. Még ma is annyi cikkelyre vágjuk, ahány tagja van a családnak, és közösen fogyasztjuk el, hogy jövőre is együtt ünnepeljünk...
Ünnepeljünk!
–nagyvendégi–
