„Jól megkínzott ez a hagyma!” – jegyzem meg a körülöttem állóknak, miközben pontosan tudom: szipogásomnak semmi köze a hagymához. Hisz ugyanezekkel a könnyekkel küzdöttem, amikor életemben először jártam tengernél, vagy amikor lefutottam az első tíz kilométeremet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy legközelebb egy főzőtanfolyamon élek majd át hasonló eufóriát. Tanító séfjeink Czucz Peti és Bindics Imre voltak.
Aki kipróbálta: Olláry Ildikó. Helyszín: a Kukkonia főzőiskola Dióspatonyban. (© Fotó: Dömötör Ede)
Ha valaki a tanfolyam előtt azt mondja nekem, hogy ekkora extázist fog kiváltani belőlem a főzőlé kevergetése, biztosan kinevetem. Ugyanakkor nem túlzok: egész idő alatt olyan voltam, mint egy cukortól túlpörgött gyerek. Sürögtem-forogtam, kíváncsiskodtam; s közben le se lehetett vakarni a mosolyt az arcomról. Annyira élveztem!
Pulttársaim is jókat szórakoztak a hurrikán-üzemmódomon, na meg a hiányos szakterminológiámon. Az „adjátok hozzá az alsó- illetve felsőcombot” instrukció ugyanis az én számból valahogy így hangzott: „Ha már bugyog, dobjátok bele az állatokat!” Ezután mindenki, aki szembejött, arról érdeklődött: „Na és hogy vannak az állatok?”
Elképesztően jó érzés volt, hogy a cukkinifőzelékem és a csirkepaprikásom egymás mellett rotyogtak a főzőlapon; hogy a csirkemellet sikerült szépen lepirítanom, ráadásul (a maghőmérőnek köszönhetően) nem száraz és szikkadt, hanem omlós és puha lett.
A káosz szinonimája
Ha valaki arról kérdez, tudok-e főzni, a válaszom egy határozott nem. Ha a „jónőség” fogalma tényleg kimerülne a nokedliszaggatás tudományában, igencsak bajban lennék. Itt-ott persze elkap a hév, és összedobok egy lecsót, de nem merném kijelenteni, hogy tudok főzni.
Maghőmérő: kerül vagy nyolc euróba a Tescóban, de a tökéletes sült húshoz szükséges plusz. Az Electroluxé drágább, de azt a sütőben is lehet használni.
Az elmúlt években persze többször is megfordult a fejemben, hogy így, harminchoz közeledvén aktuális lenne az (ön)gondoskodás és a háziasság. Főleg, ha tényleg igaz, hogy a „szívhez a gyomron át vezet az út”. (Mégis, ha választanom kellett volna egy tandemrepülés vagy egy főzőiskola között, szinte biztos, hogy nem az utóbbit választom. Ez idáig!)
Konyhafőnök újratöltve
Aki látott már szakácsműsort, nagyjából el tudja képzelni, hogy néz ki egy tankonyha. Nos, meg merem kockáztatni: a Kukkonia Farm konyhájának felszereltsége és enteriőrje a Konyhafőnök stúdióját is lepipálja! Mindez viszont – ahogy beléptem a helyiségbe – kissé vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Amellett ugyanis, hogy ámuldoztam (s már-már vártam, hogy valamelyik sarokból előugrik Rácz Jenő), elkezdtem aggodalmaskodni: „Nem fogok én itt semmiben sem kárt tenni?” Nyugtalanságom azonban, miután a séfek üdvözöltek minket, elpárolgott. Meglehet, hogy erre az üdvözlőitalként felszolgált prosecco is rásegített, összességében viszont jólesett, hogy Peti és Imi hangsúlyozták: „A főzés azért van, hogy élvezzük!” Végtére is nem versenyezni, hanem tanulni jöttünk...
Amikor viszont a séfek ismertették velünk a menüsort – első fogás cukkinifőzelék és csirkepaprikás cukkinispagettivel, majd bőrén sült csirkemell őszi vegyes salátával –, újfent nyeltem egy nagyot. Főleg, amikor közölték, hogy a csirkét mi bontjuk.
A margóra megjegyzem: gimis koromban jellemfejlődésem egyik csúcspontja az volt, hogy kesztyű nélkül meg mertem fogni a nyers csirkét.
Na de a szárnyas bontásáig az elmúlt tíz évben sem jutottam el, s kolléganőim megerősítettek, hogy ők sem. (Ma a Lidl bontva szolgáltatja a csibét, miért volna rá szükség? Pedig van. Főleg, hogy igazi, sárga bőrű csibéket kaptunk a kezünkbe: két napja még kint kapirgáltak a szomszédban.)
Vigyázz, kész, füst
A séfektől megkaptuk a kezdeti instrukciókat – három percen át csak azt magyarázták, hogyan kapcsoljuk be a sütőt meg a főzőlapot, mert itt mindenkinek volt saját főzőboxa –, majd kezdődhetett a munka. Az alapanyagok katonás sorrendben sorakoztak a pultrészünkön, majd Imi kiosztott mindenkinek egy-egy fél csirkét. Ezután Peti a saját pultjánál lépésről lépésre bemutatta, hogyan kell a szárnyast szakszerűen szétbontani (részemről ez a nyakam nyújtogatásában és a jajveszékelésben merült ki). Szerencsémre Imi séf rájött, hogy nem állok a helyzet magaslatán, így végül az ő segédletével szabdaltam részeire a csibét.
A nagy művelet után a séfek megtanítottak velünk pár szeletelési technikát (kiderült, hogy a hagyma aprításának is megvan a maga fortélya, és szomszédnőim – akik pedig gyakorló háziasszonyok – sem ismerték a trükköket).
Majd feltettük a pörköltalapot, melyhez a mellről leválasztott részeken kívül a zúzát, a szívet és a nyakat is hozzáadtuk.
Az újragondolt ételeket aztán egy ponton még inkább sikerült újragondolni: ahogy megláttam Petit, amint egy jól megtermett céklával közelít felém, heves tiltakozásba kezdtem. (Ha valamivel ugyanis ki lehet kergetni a világból, az a cékla.) A séf viszont erre csak annyit mondott: „Ha nem szereted, nyugodtan hagyd ki, szerintem anélkül is ízleni fog!” S valóban: őszi salátám a julienne-re vágott (derékszögben elfordítva felkockázott) almával és répával, valamint a bodzaszirupból, citromléből és olívaolajból kikevert öntettel zseniális volt.
Íme a varázslat!
S persze az sem hagyható ki, hogy miközben főttek az ételek, pulttársaimmal rengeteget nevettünk. Mivel egy karnyújtásnyira álltunk egymástól, tudtunk beszélgetni, egymásnak segíteni. A fogásokat kényelmesen, bő két és fél óra alatt készítettük el. Tálalás előtt Peti köré gyűltünk, ő bemutatta, hogyan is kellene a különböző elemeket megjelenítenünk a tányéron, majd mindannyian díszíteni kezdtünk.
Rég éreztem akkora büszkeséget, mint amikor kisétáltam a hallba a két tányérommal. Már a főzés is elképesztő kaland volt, ám letekinteni a kész alkotásainkra egyenesen felemelő volt. „Nem akarom elhinni, hogy ezt én csináltam!” – s ekkor volt, hogy kis híján a mécses is eltört.
Mit adhat egy főzőtanfolyam?
Egy kolléganőm, aki gyakran és szívesen főz, azt mondta: felvillanyozta, hogy olyan technológiákat próbálhatott ki, amiket eddig soha; s hogy végre megtanították vele, hogy a főzés titka a helyes technikák (vagyis a trükkök) alkalmazása. Áttekinthetőbb egy tiszta pulton főzni, mint egy olyanon, amit betemet a mosatlan. Bárhogy is legyen, ha most kellene választanom a tandemrepülés és a főzőtanfolyam között, úgy kérnék repetát, hogy még ki sem próbáltam a másikat.
