„Miért voltam jelen tízévesen egy csevegőn? Egyáltalán hol volt ilyenkor az anyukám?” – merülhet fel a kérdés az olvasóban.
Csetszex? – villant fel a kérdés a csevegő bal sarkában, én pedig teljesen ledermedtem. Tízéves voltam, gyanútlan gyermek, s bár volt valamiféle halvány sejtésem arról, hogy mi az a szex, fogalmam sem volt, hogyan kell azt csinálni – arról pedig pláne nem, hogy a TeveClubon is „lehet”. Persze írhatnám, hogy azonnal az X-re kattintottam, de nem – a kíváncsiság nagyobb volt bennem. „Csetpartnerem” pedig, látva hezitálásomat, bepróbálkozott. És belekezdett...
Egészen pontosan két mondatig jutott el, abba viszont olyan részletgazdag naturalizmussal sűrítette bele, hogy „mit csinálna velem”, hogy nem túlzok: ijedtemben kirántottam a konnektorból a számítógép kábelét. S egyszerre éreztem undort, bűntudatot, na meg persze mérhetetlen szégyent... Tudtam, hogy ami történt, az nem helyes, az olvasottak viszont annyira felzaklattak, hogy évekig nem mertem róla beszélni – nemhogy anyának, de még a barátnőimnek sem.
Az internet hajnalán
Miért voltam jelen tízévesen egy csevegőn? Egyáltalán hol volt ilyenkor az anyukám? – merülhet fel a kérdés az olvasóban. Nos, hiába jártunk az internet hajnalán, pontosabban 2005-ben, édesanyám a nethasználat lekövetésében bármelyik rendőrkopót lepipálta volna. Az eredetileg gyerekeknek szánt TeveClub (ahol virtuálisan lehetett tevét „nevelni”, s azt mindenféle trükkökre megtanítani) viszont nem került át a veszélyes kategóriába.
Más kérdés, hogy mit keresett itt egy olyan ember, aki egy tízéves kislánnyal akart „csetszexelni”. (Pfuj, még leírni is gyomorforgató). Ugyanakkor mai fejjel sem gondolom, hogy ez a megrendítő párbeszéd megelőzhető lett volna.
Anya a támaszom
Anyára soha nem volt jellemző a prűdség. Igaz, hogy nem voltak nagy, leülős beszélgetéseink, de így legalább a porzó-bibés hasonlatot megúsztam. Ehelyett lassan csepegtette az információkat a felnőttek dolgairól; illetve engedte, hogy tinimagazinokat vásároljak, s rejtett nevelési célzattal megajándékozott bizonyos könyvekkel. Ha pedig terítékre kerültek a kényes kérdések, nagy természetességgel volt képes beszélni olyan dolgokról, amelyek számomra inkább tűntek bizarrnak, mint természetesnek...
Anya a támaszom volt, amikor először megjött, s nem mertem elmenni zuhanyozni (hiába készített fel előre), és támaszom volt akkor is, amikor a gimi első osztályában elkeseredtem. „Az én leghosszabb kapcsolatom alig két hétig tartott, a barátnőim meg már nem is szüzek...” „Semmivel nem vagy elkésve” – nyugtatott meg. Nekem pedig jó érzés volt kiönteni a lelkemet. A szexualitás témakörét viszont az érzelmi oldalról közelítettük meg. Azt persze elmondta, hogy a testem az enyém, s hogy azzal a beleegyezésem nélkül senki semmit nem tehet, s a védekezés fontosságára is felhívta a figyelmemet. Konkrétumokat viszont soha nem említett. Talán azért se, mert bizonyos kényes kérdéseket én sem a szüleimmel akartam megvitatni. Valahogy komfortosabb volt a szextémát és a titokzatos testiséget a barátnős kupaktanáccsal kivesézni. (Ennek persze megvoltak a maga hátulütői: a későbbi megannyi tévhit.) Összességében azonban megkaptam az útravalómat. Emellett biztonságot adott a tudat, hogy bármikor kérdezhetek, anya soha nem ítélkezik. Pontosabban: megalapozta az értékrendemet, ami a szexualitást az intimitással, s nem csupán az élvezetek hajszolásával kapcsolja össze.
Kéretlen sorok
Nem tudom, hogy egy mai szakember a csetszexes tapasztalatomat a traumatizáló élmények közé sorolná-e, de egy biztos: az a két sor még évekig kísértett. S vele együtt a bűntudat, mivel úgy éreztem, én provokáltam ki a helyzetet, hisz nem küldtem el az illetőt a fenébe. Tízéves koromban viszont én tényleg a TeveClubról tudtam meg, hogy az ágyban milyen „műveletek” történnek, ami meglehetősen felkavarta ártatlan kis lelkemet. A szexről már derengett valami... Bár én inkább a csókkal, a szerelemmel és a kisbabákkal kapcsoltam össze, mintsem olyan állatias aktussal, amiről az illető beszélt. Valószínűleg akkor sem lett volna rózsásabb a helyzet, ha a pornóból értesülök a konkrétumokról (ahogy a mai gyerekek). Viszont máig sajnálom, hogy az első érzés, ami a szex kapcsán megjelent bennem, az a szégyen volt. És persze az is bánt, hogy beszélhettem volna róla anyának, de nem tettem.
Szexoktatás
Mélyen hiszek abban, hogy az iskolákban tanítani kellene a szexet. Nyilván nem szó szerinti értelemben, ugyanakkor elemi fontosságú lenne egy tantárgy bevezetése, amely felkészítené a diákokat a szexuális életre. Ez alatt egy olyan előadássorozatra gondolok, ahol szakemberek tanítják meg a fiatalokat a testük működésére, a tabumentes kommunikációra, a saját reproduktív jogaikra és az intimitás alapvetéseire. Hisz tegyük a szívünkre a kezünket: mindenki szívesebben beszélget erről egy kívülállóval, mint a saját szüleivel... Nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy ehhez elkötelezett szakértőkre volna szükség. Pedig mennyi boldogtalanságot megelőzhetnénk azzal, ha tájékozottabbak lennénk! Szülői háttér, támogató társak, edukáció és önismeret: azt hiszem, egy ideális világban ezek lennének a szexuális felvilágosítás alappillérei.
