A generációs transzferek alatt azt a tudást értjük, amit az egyik generáció átad a másiknak. Apa a fiának, anya a lányának, vagy csak úgy „kitrécselik” a padon a szomszédok.
Így tanulta meg a fiatalabb generáció, hogyan kell baracklekvárt főzni, hogyan kell megművelni a földet, esetleg hogyan másszanak ki a pénztelenségből...
Mihnea Turcu képei Erdélyben készültek, és a legősibb emberi tevékenységeket mutatják be. (© Mihnea Turcu)
Vagy megkapta azt a tapasztalást, hogy ha van kis kertecskéd, malackád, akkor már túlélsz bármit.
(© Mihnea Turcu)
Ezt csak fizikális hálón keresztül tanulhatjuk meg, úgy, hogy érintkezünk egymással: vasárnap együtt ebédelünk, együtt gyújtunk gyertyát a sírokon. Az utóbbi évek ezt rombolták szét, megszűntek ezek a transzferek.
(© Mihnea Turcu)
Már nem tudom, hogyan készüljek fel a legrosszabbra, vagy szimplán csak hogyan irtsam ki az egeret a spájzból – esetleg a Facebookon kapok hozzá ezer tanácsot.
(© Mihnea Turcu)
No de melyik a jó? Ki kell tapasztalnom, újra kell kezdenem mindent...
(© Mihnea Turcu)
Bezzeg, mikor otthon a nagymamám elmondta, az tuti tipp volt. A virtuális tér ezt szünteti meg, ezt a generációról generációra átöröklődő bizonyosságot, hogy a rosszból is van kiút, így meg így kell csinálni, s akkor megszületik a jó.
(© Mihnea Turcu)
