Tisztelt szerkesztőség! Nyolc éve vagyok férjnél, és van egy gyermekem. Mindenem megvan, ami a boldogsághoz kell, s én mégis beleszerettem egy fiatalabb kollégámba. A vonzalom kölcsönös, nekem pedig jólesik, hogy másnak is tetszem, hogy más is szeret.
Tudatában vagyok, hogy ez a románc már nem tarthat sokáig, mert a fiúnak el kell mennie, de ha lenne rá alkalom, az övé lennék (s úgy érzem, az övé is leszek). S mivel szerelemből tenném, nem tartom olyan nagy bűnnek.
A férjemnek semmiképp sem mondom el, mert annak rossz vége lenne, és én nem akarom elveszíteni a családomat. Úgy érzem, ennyi jár nekem, mármint hogy jól érezzem magam a családomon kívül is. Szeretnék már legalább egyszer csak magamra gondolni, azt tenni, ami nekem jólesik, és nem azt, ami a családomnak is jó.
Ha megcsalom a férjemet, nem szándékosan teszem, tehát nem azért, hogy „megcsaljam”, hanem azért, mert vonzódom a másik férfihoz, mert szerelmes vagyok bele. Talán a férjem sem tenne mást hasonló helyzetben, s lehet, hogy már meg is tette, csak nem tudok róla.
Nemrégiben rájöttem, hogy nem szabad feladni minden vágyunkat és feláldozni magunkat a házasság oltárán.
Meglehet, pár év múlva úgyis vége – félrelépés nélkül is –, s akkor majd sajnálhatnám az elszalasztott alkalmat. Szerintem a házasság attól még lehet harmonikus, ha egyszer félrelépünk. A botlás pedig megbocsátható. Ha véget ér a szerelmem, tudom, fogok szenvedni, de most úgy érzem, nem fogom megbánni. Biztosan nem Aztán majd megpróbálok úgy élni, mint azelőtt.
Tisztelettel: Egy hű olvasójuk
Kedves olvasónk!
Köszönöm szépen a bizalmat. Ön valójában nem is tanácsot kér, hanem visszaigazolást, hisz már eltökélte, hogy félrelép. Természetesen senkinek nincs joga a másikat bírálni – és elvenni eme „megtapasztalást”. Nyilván életének abban a szakaszában van, mikor meg kell élnie a csalást – és a csalódást, hogy aztán tanulhasson belőle. Viszont mielőtt döntene, kérem, mérlegelje következőket! Hiszem, hogy a reinkarnáció törvényszerűségét követve sokszor leszületünk a földre tanulni.
Vallom, hogy létezik egy hatalmas energia könyvtár, az AKASHA KRÓNIKA, amelyben bizony minden egyes cselekedetünk, gondolatunk, létünk minden pillanata le van jegyezve. Elképzelheti egy kis chip-nek vagy cd-nek is... Mikor aztán a földi élet során elhagyjuk aktuális testünket és „hazamegyünk” – akkor ezt a cd vagy chip előkerül. Tévhit az, hogy Isten bírálja majd el a cselekedeteinket, és így születik meg az ítélet. Ennél rázósabb dolog történik. A lélek (így majd Ön is, én is és mindenki) maga fogja végignézni, mit gondolt, mit tett. Mindenki saját maga bírája lesz majd! Mert tudni kell: nincs olyan titok, ami soha ki nem derül!
Továbbá: vannak örök érvényű univerzumi törvények, melyek mindenkire, mindenhol és mindenkor érvényesek: a tisztesség, a becsület, az őszinteség (tehát NEM hazudok). Ez olyan mérce, amit sokszor nehezünkre esik átugorni, mégis érdemes.
Ahogy mi viselkedünk másokkal, úgy fognak ők is velünk viselkedni! Mindent visszakapunk, a jót és a rosszat is. Ez a törvénye. Az ok – okozat. Aztán ott van a következő fontos fogalom: a család. Azt írja, mindene meg van. Akkor nem értem. Talán ez a baj? Manapság a családot alulértékelik. Pedig nem véletlenül vannak éppen ők körülöttünk. A család feladata az összetartás: segít, támaszt nyújt, vigasztal és megerősít. Nem vagyunk egyedül a világban! Család nélkül gyökértelenek vagyunk. Természetesen vannak kötelességek is. Senki nem mondta, hogy könnyű. Ez is egy próba, megoldásra váró feladat. És a családot nem felrúgni kell – hanem elsősorban megtartani, és karbantartani.
Megtisztelem a másikat azzal, hogy nem bántom meg, nem teszek neki rosszat. Ha Önben ez a tisztelet még nem alakult ki, ne várja el másoktól sem. Még margóra megjegyzem: senki nem lehet boldog más ember boldogtalanságából. Ön sem. Ha gond van a házasságában, még mindig el lehet válni. Szeretetben elengedni a másikat, és csak utána(!) gondolkozni egy új kapcsolaton. Tudom, hogy nehéz helyzetben van. Most az úgynevezett „rózsaszín szemüvegen” keresztül szemléli a világot. Kérem, tegye félre kicsit ezt a szemüveget, gondolja át a leírtakat, és csak azután tegye meg a következő lépést.
