Törékeny, már-már légies tünemény, ahogy kilép a színpadra. Lágy hangja sokáig velünk marad, meleg takaróként körülölel. A koncert végén, mikor felhangzik a taps, még mindig látom arcán a kislányos zavart: „Ez tényleg nekem szól?”. Majd hálásan meghajol, és ahogy köszönetet mond, hangja ugyanolyan törékeny, mint ő maga.
Korpás Éva népdalénekes, a Népművészet Ifjú Mestere, kétszeres Fonogram-díjas. És immár a szlovákiai magyar zenei Harmónia-díj háromszoros tulajdonosa.
– Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az idei Harmónia-díjkiosztó gálán szó szerint taroltál, hiszen a népművészet kategóriában A legjobb szólista címet te vehetted át... A legjobb népzenei zenekarnak választott Ritka Magyar Folkbanddal szintén kint álltál a színpadon, és Az év legjobb dalának az Elindultam hosszú útra című dalodat választották. Benne volt a „levegőben”, hogy siker lesz?
– Számomra az is elismerés volt, hogy bekerültem a legjobb öt közé. Szólista kategóriában ugyan esélyesnek tartottam magam, de soha nem indulok nagy reményekkel díjkiosztóra. Így mikor meghallottam a nevem, alig akartam hinni a fülemnek! Ma már érzem az elismerés súlyát is. Egy ilyen díj felelősséggel jár, kötelezi az embert.
Az éneklés egyébként is örök tanulási folyamat. Autentikus népzenét énekelni nem lehet rutinból, hiszen rengeteg ága-boga van, minden tájegység dala másként szól.
– Eddig több mint húsz lemezen működtél közre, gyereklemezed jelent meg. Az első felnőtteknek szóló albumod, a Szerelem, szerelem viszont csak két éve látott napvilágot. Miért vártál ilyen sokáig?
– Nem igazán tudom menedzselni magam. Már régóta gyűjtögettem azokat a dalokat, melyek közel álltak a szívemhez a tisztaságuk miatt – másrészt el tudtam képzelni őket világzenei hangvételben is. Szerencsére van egy jó barátom,Madarász Andris, aki évek óta hangszereli a dalaimat. Rengeteget jelent, hogy egy hullámhosszon gondolkodunk: elég neki elmondanom, milyen zenét képzelek el, milyen érzéseket szeretnék hangsúlyossá tenni, és ő azonnal a közepébe talál. A nyertes dalomnak is ő volt a megalkotója.
– Az utóbbi években egyre nagyobb az érdeklődés a világzene és a népzene iránt. Te is igy látod?
– Én is érzem, hogy a világ nyitódik. Ebben nagy szerepe volt a világzenének, ami valójában nem más, mint: autentikus népzene kortárs hangszerelésben. Másrészt azt hiszem, mostanra jutottunk el arra a pontra, amikor vissza kell fordulnunk a gyökerekhez, mert e nélkül a világ végképp értékvesztetté válik. Ezért is kezdtem el gyerekműsorokat tartani, hogy a még nyitott gyereklélekhez közel vigyem ezeket az örökérvényű dalokat. A gyerekek pedig rájuk csodálkoznak, s befogadóvá válnak a bennük tükröződő emberléptékű világra.
– A lemezen közreműködik Malek Andrea is, akinek a neve nem igazán kötődik a népzenéhez. Hogy jött az együttműködés ötlete?
– Tatabányán, egy jótékonysági koncerten együtt léptünk fel. Mivel közös öltözőnk volt, sokat beszélgettünk. Ő nagy nyitottsággal viszonyult a népzenéhez. Kicsit sajnálkozva jegyezte meg: sajnos, kimaradt az életéből, de fontosnak tartja. Később is kapcsolatban maradtunk, s mikor felkértem a közreműködésre, azonnal igent mondott. Később ő ajánlotta fel, hogy készítsünk el közösen egy gyermeklemezt Az ördögfióka és a tündér címmel. Szerintem mind a ketten tanulunk egymástól. Mivel ő hihetetlenül felszabadult tud lenni a színpadon, oldottabbá, szabadabbá váltam én is mellette. Bennem mindig mély tisztelet volt a népzenével szemben, ami tartást adott – de kicsit gúzsba is kötött. Nem igazán merten önmagam lenni. Tőle viszont megtanultam, hogy még határok közt is lehet felszabadult az ember.
– Ezt az oldottságot akkor is sikerül megőrizned, amikor a gyermekeid, a 15 éves Lili és a 11 éves Áron is melletted állnak a színpadon? Mint mondjuk a” Szól a kakas, szól” koncertjein?
– Mindig fontos volt számomra, hogy munkám gyümölcsét az elsők között lássák. Így kicsi koruktól kedve szinte az összes fontos koncertemen ott voltak. A legnagyobb öröm, mikor gyerekeim csillogó szemében látom a büszkeséget. Büszkék rám! S én ugyanilyen büszke vagyok rájuk, mikor mellettem állnak a színpadon. Most is, hogy Barcelonában voltunk, csak néztem, mennyire rutinosak a színpadon. Jó csapat vagyunk mi így együtt!
