Kedves Új Nő! Sokáig, éjfélig sírtam, mielőtt nekifogtam a levélírásnak. Remélem, velem éreznek majd, és valami tanácsot is adnak, mert én már nem bírom.
A lányomról van szó: 30 éves, 2 évvel ezelőtt elvált, két kisgyerek édesanyja. Robika, a nagyobbik, nyolc éves, Tamáska nemrégen ünnepelte ötödik születésnapját. Soha nem veszekedtünk, jól megértettük egymást. Sokat segítettem neki, pénzzel is támogattam, hiszen nálam laktak.
Most azonban minden megváltozott. Megismerkedett egy 30 éves, elvált férfival. Nekem rögtön ellenszenvesnek tűnt. S ahogy a gyerekkel beszélt! Meg is mondtam a véleményemet a lányomnak: ennek ellenére a férfi továbbra is eljárt hozzánk. Én éjjel dolgozom, s amint kitettem a lábam otthonról, ő rögtön jött. Ezt a gyerekek persze elmondták nekem. Félre ne értsék! Nekem nem az a bajom, hogy a lányom talált magának valakit... De miért olyat, aki lusta, aki nem akar dolgozni? Még az anyja is kidobta, mert csak élősködött rajta.
Aztán egyre többet veszekedtünk. A lányom főzött, mosott rá, minden pénzét a férfira költötte, a gyerekekre semmi sem jutott. Egyszer szóltam, hogy vegyen cipőt Robikának, mert lyukas cipőben jár. Lehordott a sárga földig, hogy mit törődök vele. Meglepődtem, mert addig sohasem kiabált velem.
Közben a lányom vett egy szoba-konyhás lakást, s elköltöztek. Ott aztán az a férfi végül is megmutatta, hogy mi lakozik benne. Elkezdte verni a gyerekeket, kiönti a szemetet és velük szedeti össze.
A másik nagymama már nyugdíjas, ott lakik a közelben. A gyerekek, ha tehetik, mindig ott vannak, mert már nem bírják az otthoni légkört. A hétvégeken hozzám jönnek, csókolgatnak, s mondogatják: "nagyon szeretünk, mamuskám". Majd megszakad a szívem, de nem tudok segíteni. A lányom örül, ha nincsenek otthon, nem kell etetni őket, több jut a férfinak. Teljesen a hatása alá került, sehová nem járnak, senkit nem engednek a lakásba. Éjjel tévéznek, aztán egész nap alszanak. Még ki sem csomagoltak, sőt, még a bútort sem rakták össze: úgy van odatámogatva a falhoz. Pedig azelőtt a lányom pedáns volt, varrni tud, kötni, horgolni. Imádta a gyerekeit, most pedig nem törődik velük. Robika elmondta, hogy egyszer egy papírt mutattak neki, melyen az állt, hogy ezentúl a férfi is verheti őket. A férfi valamilyen drogot adhat neki, mert ép ésszel az én lányom ilyet nem csinál.
Már nem bírom nézni, hogyan megy tönkre az életük. Adjanak tanácsot, hová forduljak, addig, míg nem késő.
Üdvözlettel: Egy fájó szívű anya és nagymama
Kedves nagymama!
Kivétel nélkül mindenki feladatokkal érkezik a földre. Másrészt a rossz helyzeteket legtöbbször mi magunk idéztük elő előző életeink során. Ez az ok-okozat törvénye, vagyis a karma. Így egyértelmű, hogy mindenki, így az Ön lánya is a párkapcsolatában pont ezt tanulja. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok nő a válás után hirtelen beleugrik egy másik kapcsolatba, mert azt gondolja: kijár nekem ez a szerelem. Majd én megmutatom, hogy ez jobb lesz, mert nem énbennem volt a hiba. Sajnos az esetek többségében ezek a szerelmek balul sülnek el. Nem is lehet másképp, hiszen van két fontos dolog, amit figyelembe kéne venni.
1. A válás után a lélek megfáradt, szomorú és pihenésre van szüksége. Ilyenkor még dúlnak az indulatok az emberben, nem tudja helyesen megítélni a helyzetet. Kellene pár „üres” év, hogy a lélek mérlegeljen, levonja a tanulságot, tanuljon és újra feltöltődjön életenergiával. Rengeteg nő társfüggőségben szenved – és az űrt szinte azonnal egy másik férfival tölti ki…
Azzal érvelnek: Mit csináljak, amikor én nem tudok férfi nélkül, szex nélkül, egyedül élni? Lánya új életében talán egy önismereti tanfolyam célravezető(bb) lenne, hogy jobban megismerje és megszeresse önmagát. (Itt most nem az önzőségre gondolok.) Mert ha az ember harmóniában van önmagával, akkor nincs egyedül. És amikor majd a Lélek felkészült az újra, a társ is megérkezik.
2. Amíg az előző párkapcsolatból megoldatlan feladatok maradtak, addig lánya hiába fog más kapcsolatot kezdeni – a tanulás az új partnerrel is „folytatódik”. Írok egy példát: Nem engedem, hogy megalázó helyzetbe kerüljek, vagy: Elfogadom a másikat olyannak, amilyen. Két fontos tanulnivaló, amelyek által a lélek tovább fejlődik. Ezt az utat az életéből senki sem spórolhatja ki – a leckék addig ismétlődnek újra és újra, amíg végre meg nem tanuljuk a leckét. Itt fontos megjegyeznem azt is, hogy mindenki a jutalom kapcsolatot szeretné, ahol nincs konfliktus: csak harmónia. Csak ezt ki kell érdemelni.
Fejlődési tudatszintek
Mindenki, így Ön is, én is, a lánya is fejlődési folyamaton megyünk keresztül. Azt, hogy ki mennyit fejlődött, tudatszintekben mérjük. Senki nem hagyhatja ki, nem ugorhatja át az egyes szinteket. Mielőtt bárkit bírálnánk, gondoljunk bele abba, hogy mi is voltunk „azon a szinten” a fejlődésünk során. Ha egy párkapcsolatban a férfi és a nő között két tudatszintnyi különbség van, ott szenvednek a felek, kizárólag a feladatuk miatt vannak együtt, és az ilyen kapcsolat előbb vagy utóbb felbomlik. Amikor először születik le egy lélek, természetesen az egyessel kezdi. Feladata nem más, mint megtanulni két lábbal állni a földön.
- Aki egyes tudatszinten él, az nem tanult ember. Fizikai munkát végez, amit szívvel-lélekkel tesz, és sok energiát merít a földből. Őszinte, tiszta szívű, és ösztönös lélek. Nagyokat nevet, és szereti jókedvében hátba vágni azt, akivel éppen beszél.
- A kettes tudatszinten élő embert az érzelmei vezérlik. Mivel nagy az egója, ezért nem fogadja el mások tanácsát, a saját feje után megy. Sokszor csak sodródik, gyenge jellem, sokat sír, nem tudja megoldani a helyzeteket. Nehéz élete van, még nem hisz az Istenben.
- Ezzel szemben a hármas tudatszintű lélek boldog életet él. Fő alapelve az ilyen embernek, hogy pénzzel mindent meg lehet venni. Meg is veszi magának a házat, autót, otthont. Vannak barátai, akik segítenek neki, családja, amivel elégedett. Ezek a lelkek csak életük végén kezdenek el hinni az Istenben, általában egy nagy betegség után.
- A négyes tudatszintű lélek a „jó ember”, aki mindenkinek segít, mindenkit szeret. Sokkal jobban érdekli mások sorsa, mint a magáé. Általában gyermekgondozó, ápoló. Sok anyára jellemző ez. Nagyon szép életet él, habár szenved a földön lévő rossztól, és a szeretetlenségtől. Ha nem szeretik viszont, belebetegszik, és ez általában szívinfarktushoz vezet. Közülük kerül ki a legtöbb hívő ember.
- Az ötös tudatszinten élők a Teremtők. Ők azok, akik ha öntudatra ébrednek, mindent meg tudnak teremteni az életükben. Sokat filozofálnak, gondolkodnak, céget alapítanak.
- A hatos tudatszinten élő ember már nem törődik a földi értékekkel. Az ilyen ember már másokért él. Pontosan tudja kicsoda, és miért jött a földre. Ilyen volt Teréz anya.
- Végül a hetes, ami már nagyon magas tudatszint. Amikor Jézus Krisztus lejött közénk, mint emberre, őrá volt jellemző ez a tudatosság. Már nem a földi élet a feladata. Kizárólag segíteni jön. Egyszerre van jelen az égben és a földön is.
