Szlovákiában júniustól kezdve a dúlának is helye van a szülőszobában. A dúla felkészíti az anyukát a szülésre, és támogatja a vajúdás során.
Nem összekeverendő a bábával, nincs köze az egészségügyhöz – a dúla csak az anyukának segít. Segít, hogy higgyen magában, higgye el, hogy ő tud szülni!
A mai anyukák már annyi mindentől félnek, hogy nem hisznek a spontán szülésben – meg persze a kényelem is nagy úr, ezért is emelkedik a császármetszések száma Szlovákiában. Lassan a szülést is szolgáltatásnak tekintjük. (Vegyék ki belőlem a babát, nekem minimális közöm van az egészhez...)
A mai orvosképzésbe is be kellene vezetni egy más szemléletet, hiszen ma az orvosok úgy diplomáznak, hogy nem láttak még olyan szülést, amelyikbe nem avatkoztak volna bele.
Sokaknak az a véleménye, hogy a vitának nem arról kellene szólnia, hol menjen végbe a szülés: kórházban vagy otthon. Menjünk kórházba, de ott hasznosabb lenne a bábai modellt támogatni, mert az orvosi modell inkább sebészalapú.
Az orvos rendelkezik a késhasználat monopóliumával, a bába nem. Neki finomabb eszközökkel kell dolgoznia (s ez jól is van). Nálunk viszont az orvosi modell van inkább elterjedve: az orvos vezeti a szülést, ő van felül, a nő pedig engedelmeskedik. Az orvos pedig nem kényszerül arra, hogy elmagyarázza, mit miért tesz. Ezzel szemben a bába alárendeli magát a szülő nőnek, együttműködik az anyával.
Az orvosokat arra készítik fel, hogy megküzdjenek a betegséggel – az egész rendszer úgy van kialakítva, hogy szinte betegségnek kezeli a szülést! Pedig a szülést évszázadokon keresztül mindenféle sebészi eszközök nélkül a nők vezették le. Persze, hogy nagyobb biztonságban érzi magát a nő, ha kórházban szül – de nem lenne szabad azt a látszatot erősíteni benne, hogy mindig szükség van beavatkozásra.
