Jobb volt régen? A mai negyveneseket még arra tanították, hogy korán menjenek férjhez. „Aki húszéves koráig nem megy férjhez, az már nem is fog!” A lányok tizennyolc után pánikba estek, hamar jött az Igazi, még előbb a gyerek (sokan az egyetem alatt mentek férjhez, és a gyereket a szülők dajkálták). Ma fordítva van.
Előbb a tanulás, a karrier, a ház, az autó, a nyaralások, a bulizás – s csak utána, nagy szünettel jön az Igazi. Ez a sorrend. Ha egyáltalán eljön, mert a házasság és a gyerek mára már bizonytalan.
(© Святослав Гиндлер)
Szabad férfi igenis van elég!
Matyi kellemes, megbízható fiú, ráadásul jóképű és a munkájában sikeres. Nemrég keserűen panaszolta, hogy hiába keres, képtelen találni egy rendes barátnőt.
– Egy nőnek se vagyok elég jó. Van három VISA kártyám, mindegyiken kétezer szabad euróm hetente, pénzem a bankban, hétezrem készpénzben, van autóm, gyönyörű lakásom, szuper munkahelyem. Szeretnék megnősülni, családot alapítani. Hogy az isten csudájába lehet, hogy mégse találok feleséget? Hol vannak a rendes lányok?
Szóltunk pár lánynak, hogy van egy rendes fiú a láthatáron. „Igazán? És nem jár senkivel? Nem is nős? Hol van?” – kérdezték kórusban. És mindegyik elment vele randevúzni. Aztán elmondták, mi volt. „Nem homokos véletlenül? Elmentünk egy jó kis pubba, ettünk, ittunk, és ezzel vége is volt. Semmi tapizás, lehetetlen egy szövege van!” Hát igen. Matyi olyan, mint egy régi vágású gavallér. A lelke túl bonyolult. És – rettenetesen igényes.
Persze a régi megoldás se volt ideális. A korán megkötött házasságok fele mára felbomlott. És most ott állnak a harmincöt éves nők két serdülő gyerekkel – férj nélkül. Lehet, hogy találnak párt, lehet, hogy nem...
– Milyen az a lány, akit elképzelsz magadnak?
– Olyan királykisasszonyféle, érted? Tudjon táncolni, sportoljon, szeresse a könyveket, a színházat. Jöjjön el velem biciklitúrákra, sátorozni a hegyekbe.
Aha! Értjük. Ilyen lányokkal tele van a világ.
– És mit ajánlasz te ennek a táncos-sportos királylánynak mindezért cserébe?
– Egy pasit, akinek rend van a fejében.
És nyitva maradt a kérdés: Hogyhogy ennyi a szabad nő és férfi, mégis mindenki panaszkodik, hogy nem talál párt magának? A harmincéves Artúr mást mond:
– Harminc alatt egy férfi egykettő meg tud nősülni. Szerelmes lesz, elveszti a fejét. Probléma akkor van, ha harmincöt éves koráig nem nősül meg. Járt már egy csomó lánnyal, lépten-nyomon összehasonlítgatja őket, csak a legjobbat akarja.
– Hány királykisasszonnyal találkoztál, aki táncol, imád olvasni, síel és biciklizik, azonkívül sátorozni is szeret?
– Eggyel sem.
Másrészt
Egyre kevesebb az olyan társasági rendezvény, ahol manapság az emberek találkozhatnak. A harmincasok már nem járnak diszkóba. Ennek a korosztálynak kevés az ideje, és sokszor a valódi érdeklődés is hiányzik a másik iránt. Az individualizmus korát és diadalát éljük, az a fontos, hogy én mit akarok, én mit szeretnék – az után, hogy a másik milyen, nem nagyon kutakodunk (mert igazán csak mi magunk érdekeljük magunkat). Szinte a nullával egyenlő annak a valószínűsége, hogy két egymáshoz illő ember találkozik.
Sára most töltötte be a harmincat, szakított a barátjával, gyereket szeretne, de férfi nincs távol-közel. Sára reggel nyolcra jár munkába, és este hét előtt sose kerül haza. Se alkalma, se ideje a szerelemre. Néha együtt kocog a barátnőivel, néha beülnek egy pohár borra, ahol elsírják egymásnak, hogy milyen magányosak. Tegyük fel, hogy Matyi és Sára egyszer találkoznak. Váltanak pár szót, aztán semmi. Miért?
Nemrég készült egy felmérés, hogy mit várnak egymástól a fiatalok. A következő derült ki: a nők szinte kivétel nélkül dolgozni szeretnének, valamiféle karriert építeni, és a házimunkát meg akarják felezni a férjjel. A fiatal férfiak több mint negyven százaléka viszont azt akarja: a feleség csak vezesse a háztartást, őt kényeztesse, ne a számítógépet. Dolgozgathat ezt-azt, hogy megkeresse a piperérevalót, de szinte csak észrevétlen.
A mai férfi nem egyenrangú társat keres a feleségben, hanem anyapótlékot, aki gondoskodik róla, s emellett eltűri, hogy „férjeura” kötetlen életet él (néha például nőzik, mert unja az otthoni kosztot). Ha egy ilyen – mai – férfi megnősül, és elvesz egy igazi – mai – lányt, a konfliktusok tömkelegét előre borítékolhatjuk.
Nagyok az igények
Nézzük meg a másik oldalt. A harmincéves hajadon nők legtöbbjének már biztos pozíciója van az életben. Jövendő férjétől nem azt várja el, hogy jó legyen – hanem hogy jobb legyen, mint ő. A harminc és negyven közötti férfiak (akik korban illenének a harmincéves nőkhöz) igényei szintúgy az eget verik. (Eőször is nem harmincas nőt keresnek, hanem huszonkét éves plázacica-külsejú csodalényt.)
Akik sose állnak oltár elé
Az alábbi férfitípusokkal kár kísérletezni. A ve-lük töltött idő „el van vesztegetve”.
-
A magányos vadász
Nem akarja lekötni magát. A megszerzett trófeára hamar ráun, és új portyára indul. Célja nem a zsákmány, hanem maga a vadászat. -
Az elégedett szingli
Legfőbb elve: Nem kötöm le magam. Az együttélést összeegyeztethetetlennek tartja a munkájával, életvitelével. -
A kincskereső
Nem idegenkedik a páros élet gondolatától, mégse tud révbe érni. Nem tudja megtalálni az igazit. Valószínűleg azért, mert elvárásai az „igazi”-val szemben irreálisak.
