Gyorsan élünk. Hiába tanultuk meg mindannyian, hogy nem célravezető a reggeleket péksütivel kezdeni, esténként pedig kirámolni a hűtőt, sajnos még mindig az egészségünkön spóroljuk meg a legtöbb időt. Amikor pedig ott áll előttünk feketén-fehéren a diagnózis, nem értjük: miért lázadtak fel a hormonjaink ellenünk?
Házi Schenk Veronika dunaszerdahelyi magánrendelőjében praktizál, egyike a járás négy endokrinológusának. „Szlovákiában egyre több a beteg, ám egyre kevesebb a szakorvos” – mondja. (Nem csoda, hogy az interjú időpontját is csak nehezen sikerült egyeztetnünk.)
„Az endokrin betegségekért egyrészt a genetikánk felel, ám igen nagy százalékban az életvitelünk áll a problémák hátterében. A kezelések fele abból áll, hogy erre próbálom a páciensek figyelmét felhívni. Hisz hiába teszek meg orvosként mindent a betegeimért: onnantól, hogy kilépnek az ajtón, egyedül ők felelnek az életvitelükért. Mindig egy elhatározással kezdődik, hogy egészségesek leszünk...”
– Tudjuk, hogy az endokrinológusok túlterheltek. Marad idő edukálni is az embereket?
– Naponta körülbelül 30-40 pácienst fogadok, így 10-15 perc jut minden betegre. (Persze ha új páciens érkezik, a diagnózis felállítása több időt vesz igénybe.) Versenyt futok az idővel, de fontos ezeket a beszélgetéseket is besűríteni. Ha ugyanis a betegek nem tudatosítják, hogy oda kell figyelniük az életmódjukra, hiába írok fel nekik gyógyszert, hosszú távon nem fog megoldódni a problémájuk. A stressz mellett a rendszertelen étkezés és a mozgásszegény életmód a mai ember legnagyobb mumusa. Sokan például csak este, munkából hazaérve tudatosítják, hogy éhesek, ilyenkor viszont válogatás nélkül esznek meg mindent. A sok méreganyag pedig csak rakódik, rakódik, s ez nemcsak a pajzsmirigybetegségeknek, de a cukorbetegségnek és az inzulinrezisztenciának is a melegágya. Ha végignézünk a társadalmunkon, látjuk, hogy rengeteg a túlsúlyos ember. Ezen belül is a legveszélyesebb a hasi zsír: ilyenkor a belső szervek zsírban úsznak, ami növeli az anyagcsere-betegségek kockázatát.
– Pedig baj esetén nem könnyű elérhető szakembert találni…
– A Dunaszerdahelyi járásban jelenleg négy endokrinológus van, de még így sem könnyű lefednünk a teljes régiót. Ráadásul néha még a magyarországi páciensek is hozzánk fordulnak segítségért – náluk ugyanis még elkeserítőbb az endokrinológushiány. Én személy szerint sürgősség alapján fogadom a pácienseket. Ha valaki súlyos, akut problémával érkezik, szinte azonnal kezelem. Rutinvizsgálat esetén – vagy ha valaki önszántából szeretne jönni – viszont sajnos fél év is lehet a várakozási idő.
Nemegyszer előfordult már, hogy valaki jóformán az utcáról kopogott be, hogy endokrinológushoz küldte a körzeti orvosa. Mi pedig – az eredményei láttán – szörnyülködve megállapítottuk: „Ennyire borzasztó leletekkel még életben van? Jöjjön, azonnal megvizsgáljuk!”
– A betegek száma is növekszik?
– Egyre több a beteg. De ez az életvitelünk mellett összefügg az orvostudomány előrehaladtával is. Ma már a körzeti orvosok sokkal több paramétert képesek vizsgálni, mint azelőtt, így jóval hamarabb fény derül rá, ha valakinek probléma van a hormonrendszerével. Érdekes változás egyébként, hogy míg néhány éve többnyire pajzsmirigybetegeket kezeltük, ma több a termékenységi probléma. Rengeteg PCOS-es (policisztás ovárium szindróma – a szerk. megj.) hölgy fordul meg nálunk, illetve egyre gyakoribb a korai menopauza. Nem ritka, hogy harmincas éveik elején járó, gyermektelen nők jelentkeznek perimenopauzás tünetekkel – például elmaradozó menstruációval. Ilyenkor amellett, hogy megpróbáljuk kideríteni az okokat és kezelni a szövődményeket, arra ösztönözzük a hölgyeket, hogy fagyasszák le a petesejtjeiket. Ami viszont motiváló, hogy sokkal több sikertörténetünk van, mint azelőtt. Rengeteg a „fogadott babánk”, akik azért foganhattak meg, mert sikerült optimalizálni az anya hormonszintjét.
– A férfiak mennyire érintettek a hormonproblémákban?
– Nagyon is! Közülük is sok a sportoló, aki az életmódja révén nagy terhelésnek van kitéve. A férfiak általában a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy problémáival küzdenek, illetve nagyon gyakori a tesztoszteronhiány. Ilyenkor urológusokkal együttműködve próbáljuk megoldani a problémát. A férfiakat egyébként abból a szempontból nehezebb kezelni, hogy ők többnyire akkor fordulnak csak orvoshoz, ha „ég a ház” – így súlyosabb tünetekkel találkozunk. (Pajzsmirigybetegség esetén sokszor például már szabad szemmel is látható a göb a nyakon.) De a termékenységi problémáknál is jellemzően a nők vizsgáltatják ki magukat először: a férfiak sokszor csak akkor szánják rá magukat, ha hónapok-évek elteltével sem jön össze a baba.
– Hogyan történik a diagnózis felállítása?
– Első lépésben felvesszük az anamnézist: kikérdezzük az illetőt, hogy milyen panaszai vannak, volt-e már kezelve, esetleg szed-e gyógyszert. Majd megállapítjuk a kezelés célját, hiszen van, akinél az az elsődleges szempont, hogy lefogyjon, míg másnál az, hogy teherbe essen. Ezután ultrahanggal megvizsgálom a pajzsmirigyet, és meghatározom, milyen laborvizsgálatokra van szükség. Perimenopauzában és menopauzában lévő hölgyeknél oszteológiai vizsgálatot, azaz csontsűrűségmérést is javaslok. Változókorba lépve ugyanis megszűnik az ösztrogén védőburka: a vitaminok elkezdenek kimosódni a csontokból, és megnő az esély a csontritkulásra. Illetve amire még szeretném felhívni a figyelmet, azok az autoimmun betegségek. Nem egy páciens fordul meg nálunk komplex tünetegyüttessel: például egyszerre van gluténérzékenységük, D-vitamin hiányuk és felszívódási zavaruk. Ilyen esetben akár már 30 éves korban is jelentkezhet a csontritkulás!
– S mit kell tudnunk a pajzsmirigy autoimmun megbetegedéséről, a Hashimotóról?
– Először is fontos tudni, hogy az autoimmun betegségek örökletesek, az életmódbeli rizikófaktorok pedig aktiválják őket. Az immunrendszer sejtecskékből tevődik össze, s ezek a sejtecskék ellenanyagokat termelnek. Ám ha az ellenanyagok bekerülnek a vérrendszerbe, s megtámadják azokat a sejtecskéket, melyeknek befogadó kapujuk van (receptorok), elindul egy biológiai folyamat, amelyik megváltoztatja a sejtecskék DNS-ét. A sejtek elkezdenek mutálódni, ezáltal nem lesznek képesek megtermelni azt a hormont, melyet az egészséges sejtek megtermelnek. Utóbbinak pedig 95 százalékban pajzsmirigy-alulműködés az eredménye. (Az alulműködés szerencsére sokkal könnyebben kezelhető, mint a túlműködés.) A beteg pajzsmirigy egy idő után elkezd üregesedni: úgy képzeljük el, mint az ementáli sajtot. Az üregekben könnyebben kialakulnak göbök, ciszták és – sajnos – rosszindulatú daganatok is. Ezért is fontos, hogy a betegek rendszeresen (akár fél évente) megvizsgáltassák a pajzsmirigyüket! Illetve ne feledjük: Csallóköz régen jódhiányos térség volt, s ezáltal rengeteg volt a golyvás beteg. Ez a konyhasó jódozásával némiképp megoldódott, de a genetikai alapja ezeknek a betegségeknek nem tűnt el.
Az átmeneti évszakokban – tavasszal és ősszel – még inkább fellángolnak az autoimmun betegségek. Ilyenkor érdemes több nyomelemet szedni, esetleg célzott kúrákat beiktatni, amelyek elnyomják az immunológiai gyulladások intenzitását.
– A vitaminpótlás minden hormonprobléma esetén javasolt?
– Ez mindig személyre szabott: mi az ásványi anyagokat a vérben és a vizeletben egyaránt vizsgáljuk. D-vitamint, C-vitamint és szelént a legtöbb betegemnek javaslok. Jódot viszont pluszban nem, mert ha valaki konyhasóval főz, nála elméletileg nem állhat fenn jódhiány.
– A pajzsmirigybetegség a mellékpajzsmirigyre is átterjedhet?
– Ha a göbök érintik a mellékpajzsmirigyet, igen. (Ezek a borsónyi nagyságú mirigyek a pajzsmirigy hátulsó felszínén helyezkednek el.) Sőt, előfordul, hogy a pajzsmirigycisztákról kiderül: valójában a mellékpajzsmirigyen vannak. Ilyenkor gammagráfiai vizsgálatra küldjük a betegeket, ami radioaktív jóddal történik. A vizsgálat meghatározza, hogy a betegség a mellékpajzsmiriggyel függ-e össze. A beteg mellékpajzsmirigy egyébként ugyanúgy eltávolítható, mint a pajzsmirigy. (Az egészséges mellékpajzsmirigyeket persze meghagyják.)
– Egy neves obezitológus nyilatkozta, hogy a pajzsmirigy-alulműködés legárulkodóbb tünete a krónikus fáradtság. Mennyire kell megijednünk, ha huzamosabb ideje fáradtságot tapasztalunk?
– Őszintén: ebben a rohanó világban ki nem fáradt? (Mosolyog.) A hétéves kisfiam is gyakran panaszkodik fáradtságra, pedig még csak elsős. Szóval önmagában a fáradtságot egy kis mértéktartással kezelném, persze jó kivizsgáltatni – főleg, ha más tünetekkel is párosul. (Sok esetben viszont úgy tapasztalom, egyszerű D-vitamin-hiány okozza a fáradtságot.) Fontos tudni, hogy a pajzsmirigy-alulműködés következtében lassulnak a szervezetünkben a biokémiai folyamatok. Mivel a pajzsmirigy hormonjai minden szervbe beépülnek, s minden élettani folyamathoz szükségesek, pajzsmirigybetegség esetén nemcsak fáradtságot, de emésztési, érrendszeri stb. problémákat is tapasztalunk. Sőt, akár depresszió is megjelenhet! Nemegyszer maguk a pszichiáterek javasolják a betegeknek, hogy vizsgáltassák meg a hormonjaikat. (A krónikus fáradtság és az emésztési zavarok már önmagukban is okozhatnak kedélyállapot-romlást.) Sok esetben amint elkezdjük korrigálni a hormonokat, a betegek is le tudnak állni az antidepresszánsokkal.
– Az alul- és a túlműködés mellett milyen egyéb zavarai lehetnek még a pajzsmirigynek?
– Rengeteg a gyulladás, ami lehet autoimmun és vírusos eredetű. A vírusos pajzsmirigygyulladás általában szezonálisan jelenik meg a pácienseknél. Főként felső légúti fertőzésekből terjed át a pajzsmirigyre, és nagy fájdalommal jár (ami a fülbe, az állkapocsba, az orrba, a fogakba egyaránt kisugározhat). Ilyenkor átmeneti túlműködés alakul ki, amit nem szabad hormonálisan kezelni. A páciensek fogynak, remegnek, étvágytalanok – így a gyulladást próbáljuk minél gyorsabban és kíméletesebben csökkenteni. Ugyanakkor a vírusosan begyulladt pajzsmirigy is lehet alul- vagy felülműködéses. Éppen ezért mi, endokrinológusok a gyulladásos markereket is vizsgáljuk.
– Sok páciens a pajzsmirigybetegségről mindjárt a csúnya nyaki vágásra asszociál. Pedig – feltételezem – az orvostudomány e téren is sokat fejlődött…
– Ez a félelem még a múlt századból maradt vissza, amikor is valóban sok volt a golyvás beteg. Minél nagyobb a golyva, annál nehezebb azt eltávolítani – ráadásul akkoriban még az orvostechnológia sem volt ennyire fejlett. (S tényleg voltak csúnya hegek.) Ma viszont egy pajzsmirigyműtét már rutinbeavatkozásnak számít: nincsenek óriási műtéti hegek, arra viszont érdemes odafigyelni, hogy a túlműködéses pajzsmirigy vérzékenyebb. Illetve Amerikában már egyre elterjdetebb, hogy a pajzsmirigygöböket endoszkóposan, vagyis külső vágás nélkül, a szájüreg nyálkahártyáján levezetett szonda segítségével távolítják el. S létezik rádiófrekvenciás abláció is, amikor a göböt ultrahangvezérelt tűvel szúrják meg. A tű a rádiófrekvenciának köszönhetően felmelegszik, s ez elpusztítja a kóros sejteket.
– Összességében mit tehetünk, hogy elkerüljük a „hormongyilkos” életvitelt?
– Klisének hangozhat, de nem lehet eleget ismételni: kiegyensúlyozott táplálkozás és megfelelő mennyiségű mozgás! Ha a stresszt az életünkből nem is tudjuk kiiktatni, apró változtatásokat igenis bevezethetünk az életvitelünkbe. Illetve a tudatossághoz az is hozzátartozik, hogy odafigyelünk a testünkre. Kövessünk figyelemmel a menstruációnk rendszerességét, járjunk rendszeres ellenőrzésekre, s kiváltképp figyeljük rá, hol gyarapszik a testünkön a zsír. A test ugyanis mindig jelez, ha probléma van: ne várjuk meg, míg súlyos tünetek formájában „kiabálni” kezd!
Nálunk, Szlovákiában egyelőre a hagyományos módszer szerint műtenek, de egyre több sebész próbál az újfajta trendek irányába szakosodni. A pajzsmirigy viszont csak akkor műthető, ha a páciens hormonálisan stabil!
Tudta-e?
I. Nem mindent térít a biztosító! Amikor hormonproblémáink akadnak, nem csak az endokrinológus munkáját kell megfizetnünk. Ha jól felszerelt laborban szeretnénk az értékeinket kivizsgáltatni, bizony ki kell nyitnunk a pénztárcánkat! (A biztosító a laborvizsgálatoknak csupán a töredékét téríti.) Utóbbin ugyanakkor nem szabad spórolni: ha pontos diagnózist szeretnénk, elengedhetetlen a komplex vérkép. (Az általános kivizsgálások ára Szlovákiában 100-150 euró között mozog.)
II. Minden mindennel összefügg! Mivel a pajzsmirigy hormonjai minden élettani folyamathoz szükségesek, pajzsmirigybetegség esetén a legváltozatosabb tüneteket tapasztaljuk. Még a libidónkra is hatással lehet! „Ez egy nagyon kényes téma, amiben a férfi pácienseinket szinte lehetetlen szóra bírni. Szerintük »mindig minden rendben van«. Aztán bejön a párjuk, s kiderül, hogy semmi sincs rendben …” – mondja az endokrinológus.
III. A hízás lehet hormonális és metabolikus is. Hormonális hízás esetén a hormonális egyensúly megváltozása vezet súlygyarapodáshoz, amit a pajzsmirigy-alulműködés és a policisztás ovárium szindróma (PCOS) egyaránt okozhat. (A pajzsmirigy-alulműködés lassítja az anyagcserét, a PCOS pedig hormonális egyensúlyhiányt okoz.) A metabolikus elhízás pedig anyagcsere-problémákra, például inzulinrezisztenciára (IR) utal. IR esetén a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulin jelenlétére, ami magas vércukorszintet eredményez, és hozzájárulhat a hízáshoz.
IV. Nem mindig a pajzsmirigy a ludas! Általános tévhit, hogy ha valakinek zsíros, párnácskás a nyaka, az pajzsmirigybeteg. Bár nem kizárt, hogy az illető pajzsmirigyével is gond van, önmagukban a párnácskák még nem utalnak alulműködésre vagy göbökre!
V. Nincs konszenzus! Hormonbarát-e a vegán étrend? Az orvosok között nincs egyetértés a kérdésben. „Nemrég egy konferencián az egyik doktornő felszólalt, hogy a vegán betegek kevesebb szelént fogyasztanak, ami a pajzsmirigyműködés szempontjából fontos nyomelem. Igen ám, de az éremnek másik oldala is van: ha egy vegán kiegyensúlyozott táplálkozást folytat, beviszi a fontos nyomelemeket más forrásokból, például magvas ételekből. Illetve esetükben az ételintolerancia is egyre kevesebb” – magyarázza a doktornő.
