Ismerkedési szokásaink napjainkra igencsak megváltoztak. Gyorsan ismerkedünk, gyorsan szakítunk, vagy már nem is szakítunk, csak nem jelentkezünk, esetleg még öt másik lánynál vagy fiúnál is érdekelve vagyunk... Vajon mi az oka ennek a nagy sietségnek?
A túl gyors ismerkedésről Tari Annamária (Budapest) klinikai pszichológussal és pszichoterapeutával beszélgettünk, aki több könyvet is írt a témában.
(© Nina Carlsen)
– Mit gondol, mi a legnagyobb probléma az ismerkedéssel?
– Érzelmek tekintetében a bizalmatlanság és a szorongás, lehetőségek tekintetében az online eszközök túlsúlya jelenti a problémát. A kettő pedig úgy találkozik egymással, hogy például a különböző randiappok a praktikusság illúzióját keltik. Azaz nem baj, ha nem megyek sehová és nem járok közösségekbe – biztosan találok majd valakit a Tinderen vagy a közösségi oldalakon. Ez azért problémás, mert az ismerkedés szakaszában mindenkinek van valamilyen kép a fejében arról, hogy milyen társat szeretne. Régen ez a belső kép még meglehetősen stabil volt. Viszont mikor az ember online applikációval keres valakit, akkor kicsit úgy jár, hogy bemegy a cukrászdába, mert enne valami édeset, de hirtelen nem tudja eldönteni, hogy melyiket válassza a 20 sütemény közül.
– Ezek szerint nem jó „a széles választék”? Miért?
– Az ember elveszíti a fókuszt, s már nem azt nézi, kit keresett, hanem arra gondol: lehet, hogy van jobb is, mint amit vagy akit kiválasztott... Hirtelen elkezdi felülírni a saját szempontjait. Persze, ez régen is előfordult, ám nem olyan gyakran. Mert most, a 21. század információs korában nemcsak az eszközeink és az életünk, de az érzelmi igényeink is felgyorsultak. S ebben nagy felelőssége van a randiappoknak is, hiszen lehetőséget nyújtanak arra, hogy három perc alatt akár 30-40 embert is „kukába dobjunk” egyegy balra húzással. Ilyenkor azonban a túloldalon lévő személyeket dehumanizáljuk. Mi, pszichológusok úgy mondjuk, hogy ezzel az egyén nárcisztikus kontrollpozícióba kerül. Már nem azok leszünk, akik vágynak a szerelemre, hanem azok, akik válogatnak...
A férfi „képeskönyvből” válogathat, mikor ismerkedni akar. Ahogy görget és tologat ide-oda, mindig van egy újabb nő... Mindenki versenyt fut az idővel. A múltkor egy párkereső hatvanéves riport közben kijelentette nekünk: „Nem kell sokat vacakolni!” Az első találkozásnál még nem, de a másodiknál már ráveszi az asszonykát, hogy ugorjanak ágyba... S ő még egy régi vágású pasi, aki lehorgonyzott a hatodik „jelentkezőnél”.
– Mintha piacon válogatnánk az almák közt? Közben pedig elfelejtjük, hogy az „áru” mögött ember van?
– Válogatás közben elveszik a másik fél emberi mivolta, mert úgy kezeljük, mint eszközt, akit majd kihasználhatunk a saját érzelmi szükségleteink kielégítésére. Egy lassú érzelmekre vágyódó nyugodt férfi vagy nő ilyenkor akár unalmasnak is tűnhet a másik szemében. Hisz az egész beleolvad abba a gyors impulzusáradatba, amelyben élünk. Tovább nehezíti a helyzetet, mikor valaki már eleve ingerült, és elvárásokkal érkezik. A nőknél gyakoribb, de férfiaknál is előfordul, hogy szeretnék szinte azonnal érezni egy kapcsolat nyugalmát és biztonságát. Az érzést, hogy végre megvan! – és ez az, ami egy nagyon komoly változás a múlthoz képest az ismerkedési szokásokban. Régen az udvarlás időszaka arról szólt, hogy a két ember bízott egymásban. Nem találkoztak minden nap, nem beszéltek órák hosszat, viszont tudták, hogy mikor lesz a következő randevú... A természet tette a dolgát, a két találkozás közötti időben lehetett ábrándozni a másikról, az érzelmek pedig csendben megértek. S amikor eljutottak az első csókig, addigra már valóban vágytak egymásra.
– Ezek fényében hogyan jellemezhetnénk napjaink ismerkedési szokásait?
– Manapság azt látjuk, hogy sokszor a kezdeti szakasz jár a legtöbb szorongással. Nem véletlen, hogy gyorsan követik egymást a találkozások, s az első randevú után elvárják a felek, hogy fél órán belül írjanak egymásnak, illetve órákig cseteljenek. Ebben az érzelmi igényben jelen van az önbizalomhiány – azonnali visszajelzésre és megerősítésre van szükség... Ezért azonnal meg kell beszélni randi után, hogy milyen volt, hogy érezték magukat. Ha pedig nem jön válasz, esetleg nem jelentkezik a másik, akkor a szorongások mentén beindulnak a negatív, leértékelő fantáziák. Manapság, ha valaki egy randevú után 36 órán keresztül nem jelentkezik, akkor gyakran megkapja a nárcisztikus és pszichopata jelzőt. Esetleg azt, hogy felszívódott, ghostingolt. Pedig az is lehet, hogy épp nem ér rá, neki is van munkája és a többi.
Tari Annamária
– Miért veszélyes ez a sürgetés és gyorsaság? Milyen hátrányokkal járhat?
– Ha jobban megnézzük, ennek is a sürgetettség és a vágy az oka – hadd legyek már túl ezen, és hadd nyugodjak meg, hogy van valakim... Az ember egyre indulatosabb és számonkérőbb. A közösségi média applikációi nárcisztikus felületek, melyeken „egymással kiszúrni” meglehetősen könnyű játék. Ilyen például a benching, amikor tulajdonképpen kispadra ültetjük az illetőt, amíg másvalakinél próbálkozunk. Vagy ott van a fishing (magyarul horgászat – a szerk. megj.), amikor egy fiú egyszerre több lánnyal áll sokat ígérő kapcsolati kezdeményezésben, mert jó érzés neki, hogy ennyien akarják őt.
– Ilyen esetekben milyen érzelmek játszódnak le a felekben?
– Gyakran hallom a férfiaktól, hogy az őket üzeneteikkel elárasztó nők a telítődés érzését váltják ki bennük. A visszajelzés igénye bizony nem mindig talál fogadtatásra. Főleg, ha a meg nem válaszolt üzenet után még küldenek hat másikat, amelyek már arról szólnak, hogy „Én nem ezt vártam tőled!”. Ez pedig olyan érzelmekre utal, ami a két ember között még nem alakult ki. Nem a számonkérés a legnagyobb probléma, hanem a nem létező érzelmekre való hivatkozás.
– S mi a helyzet a nőkkel? Ők miként vezetik majd le a feszültséget, amit a kielégítetlen vágyaik gerjesztettek?
– A nők esetében többnyire a csalódottság a vezető érzelem, amiért nem megy minden az elképzeléseik szerint, vagy nem olyan a másik, ahogyan azt elképzelték. Az is gyakori, hogy pár találkozó után már azt hiszik, hogy ismerik a másikat.
A félinformációkat a fantáziájuk alapján egészítik ki, sosemvolt tulajdonságokkal ruházzák fel a férfit, utána pedig csak a saját maguk által kirakott képet, s nem a valóságot látják. Nemegyszer pedig – pont a bizonytalanságtól vezérelve – játszmázni kezdenek. Például a lány elmondja a fiúnak, mennyire szenvedett a ködbe vesző, ghostingoló pasiktól, aztán meg ő maga sem válaszol az üzenetekre, akár napokig...
– Milyen előnyei vannak a valós találkozásoknak? Mi az, ami online ismerkedéskor kimarad?
– Amit nem lehet megélni az online térben – csak módosult formában –, az a valódi érzelmek megjelenése, kialakulása és megerősödése. Az érzelem jó esetben a megismerkedéssel indul, s lassan erősödik. Az online érzelmek azonban sokkal erőteljesebben hatnak, mert gyorsak, és nagyon sok impulzus váltja ki őket. Az interneten maga az ember is sokkal nárcisztikusabban viselkedik a személyiségéhez képest. Így ebben az értelemben tűzijátékhoz hasonló, berobbanó érzelmeket élünk meg... A „meglátni és megszeretni” érzését hajszoljuk, ahogy azt a hollywoodi filmekben látjuk. Ám közben az élet nem ilyen! Kutatások kimutatták, hogy általában azok a párkapcsolatok maradnak meg, ahol a felek nem támasztanak egymás felé irreális elvárásokat. Az online ismerkedésből kimarad az a fajta spontaneitás, amit akkor élünk át, mikor meglátunk valakit, összeakad a tekintetünk... Igaz, hogy az interneten is képek alapján válogatunk: ám az algoritmus spontaneitása van itt főszerepben, és nem a két emberé. És ez egy nagy különbség.
– Mondhatjuk-e azt, hogy ezen a téren a felgyorsult világ áldozatai vagyunk? Hiszen ha már felszálltunk erre a vonatra, akkor bizonyos játékszabályok szerint kell játszanunk...
– Azt gondolom, valamiféle múlt századi bátorság kellene az embereknek ahhoz, hogy ne engedjék ezt az egészet ennyire elcsúszni az online világ felé. Ám még ekkor sem lenne semmi gond – ha mindenki használná a józan eszét.
Gyorsított ismerkedés
Régen egy barokk korban élő udvarló körmondata hosszabb volt, mint ma egy csetablakban zajló teljes levelezés. A régiek még az udvarlás, a rejtőzködés, de a „picit azért mutatok magamból valamit” ősi játékát játszották. Ez a rítus ma már nem működik. Randiappon egy hét alatt lezavarják az ismerkedés, beszerelmesedés, mindent elmesélünk magunkról egymásnak, de még csak nem is láttalak, s most már látlak, feküdjük le, de miről is beszéljünk, hisz már mindent tudok rólad körforgását. A szerelmhez idő kell, mi pedig nem hagyunk időt, hogy kifejlődjön az érzés...
