Többször kértétek már tőlem, hogy írjak a gyerekszülés utáni munkába való visszaállásról. Erről csak részben tudok mondani valamit...
Ugyanis a szó hagyományos értelmében én még nem álltam vissza a munkába, ugyanakkor nem is hagytam abba. Ezt úgy kell érteni, hogy a munkahelyemre nem ültem vissza napi 8 órába, viszont itthonról, szabadúszóként Dávid egészen kis kora óta dolgozom.
Mostanra sikerült kialakítanom azt, ami ezt lehetővé teszi, ez pedig a napirend! A születése előtt sok gyereknevelési könyvet olvastam, ami hangsúlyozta ennek a fontosságát, de nem igazán értettem. Eleinte ennek megfelelően eléggé össze-vissza teltek a napjaink: hol ekkor mentünk sétálni, hol akkor. Dávid folyton órákat aludt séta közben a babakocsiban, és mire hazaértünk, én fáradt voltam, ő pedig nagyon eleven. Amikor itthon kellett volna játszanunk, akkor állandóan e-maileket próbáltam írni, és így tovább. Valahogy nem állt össze rendesen ez a folyamat, és azon vettem észre magam, hogy egyre idegesebb vagyok a sok kapkodástól.
Aztán szépen rájöttem, hogy akkor tudok igazán dolgozni, ha Dávid alszik. Másrészről akkor érzem úgy, hogy mindent megadok neki, ha azokban az órákban, amikor ébren van, csak vele foglalkozom. Úgyhogy az elmúlt időszakban a napirend szent és sérthetetlenné vált. Elmondom, hogy telik egy átlagos napunk:
6:00 Felkelek, kimegyek a konyhába, reggelizek, és kávét főzök.
6:30 Dávid is felkel, és innentől a reggel csak az övé.
10:00 A Férfi elmegy dolgozni, Dávid pedig visszaalszik 1-2 órára, én pedig dolgozom.
12:00 Elmegyünk bevásárolni, ügyeket intézni, találkozunk valakivel vagy takarítok.
15:00 Délutáni alvás ideje, én ismét dolgozom 1-2 órát.
17:00 Esti játék, a Férfi hazajön a munkából, fürdetés, vacsora stb.
20:00 Altatás, utána pihenés vagy még egy kis munka
Ennek a menetrendnek tehát az az előnye, hogy amikor Dávid alszik, akkor el tudom intézni a saját dolgaimat, így ha felébredt, teljesen rá tudok koncentrálni.
Persze tudom, hogy van olyan ismerősöm, aki sehogy sem tudja rávenni a gyerekét a napi rutinra, és nem alszik napközben. Én annyit tettem ennek érdekében, hogy megadtam neki rá az esélyt. Elhalkulunk, mesét olvasunk, kicsit lehúzom a redőnyt, kinyitom az ablakot, és összebújunk... Így napközben most már körülbelül 5 perc alatt elalszik.
Bitay Andi
