Imádom a fagyit, de négy gombócnál többet nem bírok elnyalni. Viszont kíváncsi vagyok, hogyan lehet a gombócokat egymásra tornyozni. Megmutatod? (Kérdezem Ihsant.) S megmutatja! Kezébe veszi a tölcsért, tesz rá három gombócot, utána nem engedi ki a fagyikanalat a kezéből, a tölcsért és a fagylaltot a kanállal együtt adja át neked. A fagyi nem rezdül, a gombócok szépen tapadnak, könnyedén elbírják a saját súlyukat és a tölcsérét is.
Ismerjék meg Ihsan Halimi (26) török fagyist, akinek a mosolya legalább olyan lenyűgöző, mint a mogyorós fagyija! Mert ahogy a szólás mondja, a török kereskedők, pékek vagy cukrászok a legjobbak a világon. Legalábbis így hiszi a világ. (© Fotó: Schnelzer Zoltán)
Füleken a ferences rendi templom felől sétálva hamar a Halimi fagylaltozó előtt találjuk magunkat. Ihsan Halimi (26) balkán fagyijának receptje titkos, de annyi bizonyos, hogy megegyezik a nagyapa, Mislim bácsi receptjével. Mislim bácsi a múlt század közepén Orebić városában működtette saját cukrászdáját. Ihsan az ő örökségét viszi tovább, s édesanyja és édesapja örökségét is persze, akik egy fontos útravalóval indították el a világba: „Fiam, dolgozni csak becsületesen, szorgalmasan lehet. A minőséget pedig mindig csak javítani szabad, rontani azt sohasem!”
– Lett volna más választásod azon kívül, hogy cukrász legyél? – kérdezem Ihsant.
– Nem igazán. (Nevet.) Apám is a cukrászpult mögött kötött ki, ahogyan szinte az egész rokonság. Egészen kicsi korom óta csak cukrászokat láttam magam körül, s a családi tradíció kötelez. Mi, törökök így működünk. A fiú apja nyomdokaiba lép.
Mislim bácsi Orebic városában indította el a fagyizóját (a városka a mai Horvátország területén fekszik).
– Macedóniából származó törökök vagytok. Hogyan került a család Fülekre?
– A kilencvenes évek végén édesapám Lévára utazott, egyik török ismerőse ajánlott neki munkát a cukrászdájában. Apának megtetszett a vendégkör, és egy idő után bérbe vette a cukrászdát. Kis idő múlva az egész család Szlovákiába költözött. Én már Léván nőttem fel, oda jártam iskolába is. A kétezres évek végén aztán átjöttünk Fülekre.
Ihsan és a trükkös kiszolgálás
– Mi a török fagyi titka? Miért szeretik az emberek? Hiszen az egész világon szeretik!
– Nagyon egyszerű. Mi, törökök főzzük a fagyit. Bár ezt csak a magyarok mondják így – mi, törökök készítjük a fagyit. Fontos, hogy semmit sem szabad belőle kispórolni, tehát a citromfagyi citromból, az eperfagyi eperből, a tejes fagylalt tejből és cukorból készül! A régiek még tojást is használtak hozzá, de mi kiiktattuk, mert problémás összetevő. Ha végül összeáll, mehet az ostyába egy jókora mosoly kíséretében. A mi fagylaltjaink amúgy sűrűbbek, a gombócaink súlyosak, ám a gömbök szépen elbírják egymást. Az egyik macedón barátom pár évvel ezelőtt húsz gombóc fagyit kért tőlem. Vettem egy méretes ostyát, és sorban raktam egymásra az ízeket, nem tartottam attól, hogy – urambocsá! – összedől a fagyitorony...
– Vannak olyan török fagylaltzsonglőrök, akik a mutatványaikkal teljesen elkápráztatják a nézőket. Neked is van mutatványod?
– Ilyesmit csak a törökországi fagyival lehet megcsinálni: annak más az állaga, mint a miénk. A balkáni fagylalt állagában inkább az olasz gelatóhoz hasonlít.
Az Észak-Macedóniában lévő Vrapcsiste község nyáron kiürül. Csak azok maradnak otthon, akiket odaköt a munkájuk – ezek a pedagógusok és a hivatalnokok. A többiek a jobb megélhetés reményében útra kelnek. No, nem nyaralni, hanem pénzt keresni a finom fagyijaikkal. Ősszel, a fagylaltszezon végén pedig hazautaznak a családjukhoz. Mert a családi kötelék szent! Szlovákiát pedig a Halimi fagyizók hálózzák be finom balkáni fagyijukkal.
– Szinte minden városban találunk balkán fagyizót. Ez azt jelenti, hogy Szlovákiában sok macedón családnak van cukrászdája. Jól gondolom?
– Így van. Sőt, sokan ugyanarról a településről vannak. A többség Vrapcsiste községből származik. Tulajdonképpen az a vidék a balkán fagyi bölcsője. Sok macedón nyitott fagyizót Horvátországban, Csehországban, Magyarországon, Ausztriában, Németországban – de itt, Szlovákiában vagyunk a legtöbben. Tartjuk a kapcsolatot egymással, a közös nyelv összeköti kis közösségünket. Érdekesség, hogy nem konkurálunk egymással – egy macedón töröknél az ilyen nagy szégyennek számítana. Mi segítjük, támogatjuk egymást. A mohó ember sosem él nyugalomban, az ember legnagyobb értéke a szíve! Mi ezt valljuk.
– Meg lehet azt állapítani, melyik nemzet szereti a legjobban a fagyit?
– Hát a magyarok! (Mosolyodik el Ihsan.) Ezért Magyarországon nyitottunk még további négy fagyizót, ezeket édesapám működteti. Egyébként kevés olyan emberrel találkoztam, aki ne szeretné ezt a hideg finomságot.
– A fagyisnak is van kedvenc fagylaltozója és kedvenc íze?
– Igen. Az én kedvencem Bécsben Xenia Tichy földimogyorós fagylaltja. Mikor frissen pirítják a mogyorót, az egész utca mogyoróillatú. Én is gyakran készítek földimogyorós fagyit. A mogyorót hozzá Törökországból rendelem, aztán itthon megpörköljük, ledaráljuk. Mindenesetre a frissen darált földimogyorós fagyinak nincsen párja.
– Hány ízben készítesz fagyit?
– Húsz tégelyben kínálom a különböző ízű fagyikat, de jövőre bővítek.
– Melyek a top fagylaltízek?
– Természetesen a három klasszikus: a csokoládé, a citrom és a puncs.
– Azt mondják, mindenből lehet fagyit készíteni. Ez igaz?
– Tulajdonképpen igen. Van egy vendégem, aki mindig zöldséges és gombás fagylaltot kér. Persze csak viccből. Ellenben megihletett: elhatároztam, hogy megpróbálok majd répás fagylaltos készíteni.
– Mi az álma egy fagylaltárusnak?
– Elsősorban az, hogy soha ne veszítsem el a vendégkörömet, másodsorban, hogy tovább tudjak terjeszkedni, harmadsorban pedig szívesen beneveznék egy fagylaltversenyre. Bízom benne, hogy tovább tudom majd adni a mesterséget, ahogy nagyapám átadta a stafétát az édesapámnak, s ahogy az édesapám nekem. Édesanyám és édesapám fontos útravalóval indított el: „Fiam, dolgozni csak becsületesen szabad!” Remélem, az utókor úgy fog majd emlékezni ránk, hogy volt egyszer Füleken egy török család, akik fagylaltjukkal örömöt csempésztek a fülekiek mindennapjaiba.
– A történetünk, amely már több mint egy emberöltőn keresztül tart, Vrapcsistén kezdődött – meséli Ihsan. – A dédnagyapám, Saban egyszerű paraszt volt a balkán-háborúban, a frontról már nem tért haza. Maga után hagyott nyolc árva gyermeket.
– Négy lánya és négy fiúgyermeke volt. A dédnagyapám legidősebb fia, Kemal hafiznak készült. (Értsd: ők a muszlim Korán ismerők, akik fejből tudják a szent könyvet.). Ez a hivatás a keresztény papi szolgálathoz hasonlatos, rengeteg időt és tanulást igényel. Így nagyapám, Mislim volt az, aki gondoskodott a testvéreiről: tulajdonképpen ő lett a családfenntartó. Nagyapámat aztán besorozták katonának, polgárháború volt, zavargások… A család nehéz anyagi helyzetbe került. Nagyapám molnárként beállt lisztet őrölni, és a pénzből a legfiatalabb öccsét, Namikát Szerbiába küldte, hogy kitanulja a cukrászatot.
– Ő pedig, miután kitanulta a fagylaltkészítő mesterséget, Horvátországban nyitott egy boltot. Nagyapámat is elhívta magához, neki is megtanította a mesterséget: így együtt alkották meg a Halimi-fagylalt ősi receptjét! 1970-ben aztán nagyapám ismét vállára vette a hátizsákját, és Horvátországba ment, Orebic városába. Nyitott itt is egy kisebb cukrászatot.
– Itt is szerették nagyapám fagylaltját, több mint harminc évig tartott nyitva. Ám a jugoszláv háború idején kénytelen volt bezárni. Épp abban az időben nősült meg az édesapám, mikor kitört a háború... A családnak semmije sem maradt, csak száz márka a nagyapám pénztárcájában. A családi házat átalakították, és vegyesüzletet nyitottak. Végül az egyik jó barát felajánlotta a segítségét, s elhívta édesapámat ide, Szlovákiába a cukrászdájába.
– Apukám a családot Macedóniában hagyta, autóba ült, és elindult a szebb jövő felé... És szerencsénk lett, új életet kezdhettünk Léván. Mára Füleken kívül további négy helyen működik Halimi fagyizó. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az apám rám bízta a füleki üzletet...
