Aki mögötte van: egy sikeres nő! A startup lényege, hogy legyen egy jó ötlet (vagy új találmány), amit állandóan fejleszteni lehet. A várkonyi Fodor Miklas Veronika pontosan így csinálja.
A kifejezést már le sem fordították, akkora nagy pörgéssel robbant be az életünkbe. Mit jelent a startup? Azokat az újonnan alakuló vállalkozásokat nevezzük startupnak, amelyek képesek növekedni. Általában kicsiben kezdik, ám a csillagos eget célozzák meg.
A dunaszerdahelyi születésű Fodor Miklas Veronika (34) fiatal, kétgyermekes anyuka. Tavaly BLUBERY néven indított egy hazai startupot. Veronika divattervező szakon végzett Pozsonyban, ma pedig álomszép lakástextíliát, valamint női- és férfiruha-kiegészítőket készít. Nem csupán dizájner: könyvillusztrátor is egyben. (A kukkóniás termékek Tündér Ilonkáját is ő rajzolta meg.) Hogy lehet egy startupot útnak indítani, és egyáltalán: mikor van ideje Veronikának a családjára ennyi teendő mellett? Erről kérdeztem őt.
– Mindig rajzolni akartam. Amikor kicsi voltam, könyvillusztrátor szerettem volna lenni. A középiskola után Nyitrára mentem kertépítészetet tanulni. Ugyanis imádom a virágokat, ám két év után rájöttem, hogy nem ez az én utam.
Fodor Miklas Veronika
– Mikor kezdtél el varrással foglalkozni?
– Amikor az első fiammal voltam várandós. 27 éves voltam, és úgy éreztem, hogy most már valamit kezdeni kell a két kezemmel. Vánkosokat varrtam, durva lenvászonra festettem. Csak az volt a baj, hogy nem tudtam tízszer egymás után ugyanazt lefesteni. Mindig újat akartam, nem pedig sokszorosítani. Mindenből egyet akartam.
– Azt mondod, hogy nem találunk nálad két egyforma darabot?
– Akad azért! – nevet. – A második terhességem idején is folytattam a festést és a varrást. Mivel a gyerekeinknek mindig a legjobbat akarjuk, én is a természetes anyagok után kutattam. Hetekig szörföltem az interneten, anyagmintákat kértem le Franciaországból, Angliából, Litvániából.
Beindult „az üzlet”: találtam egy finom lenvásznat a csokornyakkendőknek, majd kipróbáltam a pamutot, sálakat és táskákat festettem. Felraktam a termékeket az internetre, pár napon belül elkapkodták őket.
– Ekkor már fülbevalókat is készítettél?
– Az anyasági alatt inkább csak vánkosokat festettem. Ezután következtek a kiegészítők. Kérdezgették tőlem, hogy van-e törlőruhám, mire elkezdtem törlőruhákat gyártani. Többen írtak, hogy nem lenne-e egyszerűbb olcsó anyagra nyomtatni: hiszen a len drága... Igen, tényleg drága, ám én pont azokat a vásárlókat céloztam meg, akik a természetes, az „eco” anyagokat preferálják. Csupán Európából származó anyagokkal dolgozunk! A bőrt, amiből a táskák fogantyúit és a karkötőket készítjük, például Szlovákiában találtuk. A vastagabb textíliákat szintén tőlünk, a többit pedig Franciaországból, Angliából és Litvániából rendeljük.
– Kivel alapítottad a céget?
– Az öcsémmel. A Blubery egy családi startup, az öcsém a marketingért felel, és a férjem is besegít, aki reklámgrafikus. Az anyukám és az anyósom is ügyeskedik. Már az elején eldöntöttük, hogy beleadunk apait-anyait. Ez azt jelenti: minőségi anyagokkal dolgozunk, ügyelünk a részletekre, továbbá ízléses dobozba, finom papírba csomagoljuk a termékeket. Fontos, hogy az emberek érezzék: kényeztetni akarjuk őket, és valami kivételeset kapnak.
A startupok kicsiben kezdik, ám kiötlői a nemzetközi piacot célozzák meg. A jó startuphoz sok véletlen szerencsés együttállására is szükség van. Fontos, ugye, az ötlet (a termék), az állandó innováció, fejlesztés, a jó médiamegjelenés (hirdetések, reklámok) és a továbbképzések. A leghíresebb startupok a világon: Google, Facebook, Twitter, Snapchat vagy a magyar Prezi.
– Miért a Blubery névre esett a választás?
– Egyedi nevet akartam, ami másnak nincs, és aminek a hangalakja kellemes érzeteket kelt. A név hallatán rögtön a fekete áfonyára asszociálunk. (A fekete áfonya angol, blueberry, megfelelője miatt. – szerk. megj.) A mi terméknevünkből hiányzik hozzá két betű (e, r). Itt Szlovákiában rögtön azt kérdezik, hogy miért nem lettünk „čučoriedka“. Nagyon egyszerű: a magyar és az angol ember nem tudná a nevet kiejteni. Ha beírjuk a Google keresőjébe, hogy Blubery, rögtön kijavít: biztos nem erre gondoltunk! – nevet. – Sokan megkérdezik, hogy nem véletlenül a Burberry-re akartunk hasonlítani? Nem, nem és nem! Persze, imádom az áfonyát, de nincs közünk hozzá. A mi márkánk egyszerűen: Blubery.
– A céged egy startup. Számodra ez mit jelent?
– Lehetőséget. Ez a lehetőség 15 évvel ezelőtt még nem létezett. Mert nem elég a négy fal között megálmodni valamit! Elsősorban ki kell fejleszteni egy piacképes, eladható terméket, amihez kell a reklám, az internetes támogatottság, a termékfotók, egy jó kommunikációs stratégia. Nem elég, ha kirakok egy képet a webre a termék árával, és tessék: vigyétek! Beszélni kell az áruról, és törődni kell a vevőkkel!
– Rengeteg pályázatot írnak ki manapság az induló startupoknak. Ti is pályáztatok?
– Nem. Persze, könnyebb, ha az induláshoz kapunk egy csomó pénzt, mert nincs akkora rizikó, és nem kell elsőre annyit befektetni. Lehet, hogy a mi utunk a nehezebb, és tovább fog tartani, de mi ezt tartjuk helyesnek. Mi mindent lépésről lépésre csinálunk. Anyagból se rendelek soha több száz métert.
– Hány fajta terméketek van?
– Fülbevalók, karkötők, csokornyakkendők, zsebkendők, mandzsettagombok, táskák, hátizsákok, kézitáskák, laptáskák, sálak, kendők, vánkosok, terítők, kötények... 15 fajta termék. Most már több százat előre elkészítettünk, egyszóval: tele a ház. Ha lenne egy kis üzletem, tele tudnám pakolni biztosan.
– Hol alkotsz jelenleg?
– Húha! Ha most valaki betoppanna hozzánk, bajban lennék! – nevet. – Itt, Várkonyon szeretnék egy helyiséget, ám még nem találtam meg az igazit. A családi ház emeletén van a műterem. Ám most a nappaliban tartok mindent, mert a lábam lesérült: többször volt már Achilles-ín-szakadásom. Talán ez is figyelmeztetés, hogy vegyek vissza a tempóból.
– Miből inspirálódsz?
– A vásárlók sokat segítenek csupán azzal, hogy megkérdezik, van-e ez vagy az. Nemrég szerepeltünk a Markíza televízióban, amihez össze kellett válogatni a termékeket. Ekkor villant be az előre összeállított szettek ötlete. Karkötőhöz táska, sál. Az erősebbik nemnek nehezebb megfelelni. Az öcsém mindig kérdezgeti, mikor csinálok neki valami egyedit.
A férfiaknak csokornyakkendőket készítek mandzsettagombokkal, zsebkendőt, körsálakat és bőr karkötőket. A karkötőkkel összekapcsolhatják a sálat, de viselhetik kézen is.
– Manapság egyre többen dolgoznak az „eco” jegyében. Nagy a konkurencia?
– Van, illetve létezik konkurencia. Számomra öröm, ha olyan gyártót találok, aki minőséges anyagokkal dolgozik. Mert szép dolog, hogy 10 euróért is lehet kapni kiegészítőt, de az mindig csak 100% poliészter lesz, meg Kínában gyártott. Én mindig azt mondom: ha fontos neked, hogy a gyerekednek milyen ételt adsz, és mivel kenegeted, akkor az se legyen mindegy, hogy mit visel, vagy miben mosod ki a ruháit. A fiam bárányhimlős volt tavaly nyáron. Nagyon izzadt, mire belecsavartam őt az egyik lenanyagomba. A lennek van egy jó tulajdonsága, hogy beszívja a nedvességet, így szépen leszáradt a fiamon a himlő. Rengeteg előnye van a lennek! Olvashatunk róla, de amíg az ember a saját bőrén meg nem tapasztalja az előnyeit, addig nem hiszi el igazán.
– A varrást teljesen egyedül csinálod?
– Van egy kolléganőm, aki besegít. Nagy terhet vesz le a vállamról. Reggeltől délutánig dolgozunk, majd kopogtatnak a gyerekek, megcsináljuk a házi feladatot – aztán kezdődik a másik műszak este 10-től éjfélig. Akkor tervezek és rajzolok.
– Hol lehet Blubery termékeket beszerezni?
– A Facebookon, az Instagramon is fent vagyunk. Sokan felhívnak telefonon, és személyesen eljönnek az áruért.
– Te alkottad Tündér Ilonát, Brumiarcot is! Mikor van erre mind időd?
– Amikor csend van, akkor tudok igazán alkotni. Vannak zajos napok, amikor jön a futár, cseng a telefon. Ilyenkor egy dinamó vagyok – a kreatív énem csak este indul be. Ránézek az órára, hopp, hajnali három, mindjárt kelnek a srácok!
– Hogy győzöd ezt a sok mindent?
– A nagyszülők sokat segítenek. Ha nyugodt az anya, nyugodt a gyerek is. Na meg nem kell száz százalékosan megfelelni mindenkinek. Elég a nyolcvan százalék, és mindenki boldog lesz körülöttünk. Ha a vásárlóimnak akarnék megfelelni, akkor napi 24 órában kéne dolgoznunk. A két fiú gyerekszobáját már megtanultuk elfogadni. Tudjuk, hogy ott nem fognak a szőnyegrojtok vigyázzban állni. A nő legyen egy kicsit önző. Házimunka? Érkezek vele, és anyukám is besegít.
– Hogy zajlik egy napotok?
– Felébredünk 6-kor, a fiúk fél 7-kor. Gyorsan készülünk oviba, iskolába, ismételjük a verseket. Fél nyolckor elmennek, jön a kolléganőm, 8-kor nekifogunk a munkának. Íméleket olvasok, levelekre válaszolok. Ha nem adom fel délig a csomagot a postán, másnap nem ér oda. Mindig előre megbeszéljük, mit fogunk aznap csinálni. Fő, hogy változatos legyen a munka! Egyik nap sálat, másik nap csokornyakkendőt gyártunk. Ez négyig tart, majd megjönnek a fiúk, kinyitják az ajtót, és kiabálják, hogy éhesek. Következik a főzés, játszás, tanulás. Este tízkor pedig folytatom a munkát.
– Kell ennél több?
– Még egy kislány jöhetne! Igazából úgy gondolom: ha egészség van, akkor minden rendben van. Már másodszor sérült le a lábam. A férjem megkért, hogy már álljak le kicsit. De hát annyi ötletem van! Másrészt tényleg egyre több a kézműves, és tartani kell a tempót. Bővíteni akarok és újítani. Szettet kreálni táskákból, kézzel festett karkötőkből és kendőcskékből, díszcsomagolásban! Szeretnék egy jó kis társasjátékot lenből... Olyan érdekes, azt mondják, akkor kezdődik az élet, ha elmúltál 30 éves, és már vannak gyerekeid. Nekem van két kisfiam, és most tényleg azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek.
