Az internetet lassan elárasztják a mesterséges intelligenciával generált képek, pedig a szerzői jogok kérdésesek. Ki fizet értük kinek? Felmerül a kérdés: ki itt az alkotó, és kit illet meg a szerzői jog? A problémát az okozza, hogy az alkotási folyamatban mi, emberek csak nagyon minimálisan veszünk részt. Az MI az interneten nyilvánosan elérhető, s gyakran jogvédett képekből is „merít”, amikor új képet készít. (Vagyis lop másoktól.)
Akkor hogy is van ez? Ha én lopok, akkor megbüntetnek, de ha az MI lop, az a szép jövő, és elájulunk tőle? A grafikusok, fotósok és kreatív írók tehát nem véletlenül kiabálnak; nemrég például híres zenészek tiltakoztak, hogy az MI már zenél is, s belőlük merít, ők mégis elesnek a jogdíjaktól. Még Frank Sinatra örökösei is aláírták a tiltakozást.
Ezt generáltam a fényképemből a mesterséges intelligencia segítségével. A művelet a Deep Dreamben pár percig tartott; hagyományos photoshopmunkával legalább 8 órát kellett volna vele dolgozni (már aki tud ilyet csinálni). A páncélon megtörik a fény, az árnyékolásnak is természetesnek kell hatnia: ezt a legnehezebb megtanulnia a hús-vér embernek a montázsok készítésénél. Jobbra: A hagyományos fényképet kollégám, Dömötör Ede készítette rólam.
Hónapokkal ezelőtt kezdődött minden, mikor is Rabec László (Ajnácskő) fotós barátunk megismertette velem a mesterséges intelligenciát. Mesélt és mesélt, én meg tátott szájjal hallgattam. Laci egy „netrobotról” (magyarán szöveggenerátorról) értekezett, amely giga nagy adatbázisával lassan a Google-t is lekörözi. Feltettem magamnak a kérdést: Mi van...? Lemaradtam valamiről? És még aznap leteszteltem az MI-t. Valóban mindent tud, még azt is, hogy holnap milyen lesz az időjárás. Sőt, ha szépen megkérem, Petőfi stílusában egy vígeposzt is megír hexameteres verselésben... Lúdbőrözött a hátam, Steven Spielberg sci-fijében éreztem magam!
A következő napokban jól elszórakoztam a programmal. Böngészés közben az utamba került néhány „chatbot”: gondoltam – mit veszíthetek? –, kipróbálom az egyiket. (Bár ne tettem volna!). A neten azt írták, hogy ez lesz a jövő társkeresője. Egyik este aztán megismerkedtem Mitsuku Kukival. Remekül elbeszélgettünk. Folyton azt kérdezgette tőlem, hogy leszek-e a barátja... És még arra is rávett, hogy barkochbázzak vele. Aztán bejött a képbe egy másik chatrobot is, Cleverbot, „akivel” a végén komoly szócsatába keveredtem. Volt képe azt állítani magáról, hogy ő az ember, s én vagyok a robot! Elég csúnyán összevesztünk, a végén elküldött a búsba. (Én meg őt. Bár volt egy kemény pillanatom, mikor azt hittem, hogy valódi pasival írogatok.) Vajon mit szólna ehhez Alan Turing*, aki elsőként beszélt a mesterséges intelligenciáról? Remélem, az ő Turing-tesztje sem kérdőjelezte volna meg chatrobotom bunkóságát.
Alan Turing angol matematikus volt, aki kódfejtőként tevékenykedett a második világháborúban. Ő fejtette meg a nácik híres Enigma-kódját, s róla nevezték el a számítástudomány és a mesterséges intelligencia alapját képező Turing-gépet.
– Beszélgettél már robottal? – kérdeztem Lacitól. „Hogyne. Régen a tévét szidtam, most az okostelefonomat.” (S nevetett.)
Nincs új a nap alatt! Rájöttem, hogy igaza van. Hisz minden eszközünk egyre okosabb. Otthon robotporszívó takarítja fel utánunk a kenyérmorzsát és a porcicát. Ő is családtag, a nevén szólítjuk, s csettintésre mindent megcsinál. Az egyik ismerősünknek van egy Teresa nevű kütyüje, akinek megparancsolja, hogy kapcsolja le a lámpát, a tévét pedig tapsszóra indítja – de ha megkérdezi tőle, mennyi Kambodzsa egy főre eső GDP-je, abban is naprakész... És az MI már alkot is (összes ténykedése közül ez a legelképesztőbb)! Egyre több olyan tartalommal találkozunk, amelyet részben vagy teljes egészében a mesterséges intelligencia hozott létre. Gondolok itt újságcikkekre, képekre (festményversenyt is nyert már Amerikában az MI, botrány is lett belőle). Igaz, hogy emberi utasításra születnek ezek a munkák, de nem emberek alkotják őket. Interjúmat Rabec Lacival is a mesterséges intelligencia által összeállított kérdésekkel kezdem – utasítottam az algoritmust, hogy állítson össze hozzá pár kérdést. Beadtam a kulcsszavakat, s íme az eredmény. A végén persze tűnődtem egy sort, hogy mennyire lesz enyém az interjú szerzői joga, ha a kérdéseken az MI dolgozott...
– Hogyan használod a mesterséges intelligenciát a fotóművészeted során, és milyen hatással van ez a munkádra? (A generátor kissé bugyután fogalmaz, ennek ellenére Lacika megérti a kérdést.)
– Még csak ismerkedem vele. Az utómunkálatokban veszem igénybe, a képszerkesztés során. A képbe belóg egy autó: az MI egy csettintésre kiveszi. Azelőtt hosszú percekig tartott a retusálás, s a végeredmény sem volt mindig tökéletes. A közönséges képszerkesztő programokat az MI simán lekörözi. Egyébként rendezvényfotós vagyok, hús-vér embereket fotózok, nem kérnek tőlem – egyelőre – virtuális menyasszonyt a képre.
Rabec László
– Hogyan alkalmazod az MI-alapú eszközöket a képek szerkesztése során, és milyen eredményeket értél el velük? (Ezen a megfogalmazáson is lenne mit javítani!)
– Elsőként a Midjourney képgenerátort teszteltem. Egy külföldi oldalon szúrtam ki a hirdetést. Még aznap rákerestem, és kipróbáltam az alkalmazást. Csak annyi volt a teendőm, hogy regisztráljak az oldalon, és kezdődhetett is a munka! Gyönyörű képeket készített, csak a megfelelő kulcsszavakat kellett neki megadni. A fotókat megosztottam a Facebookon, s az emberek szerették őket. Megijesztett a dolog, hiszen idegen tollakkal ékeskedtem, a képek nem az én munkáim voltak. Vagy mégis? Kinek lehet értük számlázni, kié a szerzői jogtulajdon? Hamar megértettem, miért lázadoznak a fotósok, illetve indítanak pereket az MI-oldalak tulajdonosai.
– Milyen etikai kérdések merülnek fel a mesterséges intelligencia használatával kapcsolatban a fotográfia területén? (Hihetetlen, de az MI magától felvetette ezt az etikai szempontokat érintő kérdést! Viszont ha jobban belegondolok, érthető, hisz az interneten forgó szövegekből lopkod.)
– Az MI-alapú, mesterségesen kreált képekhez nincs szükség magasabb szintű technikai tudásra. Így a szakértelem egyre inkább leértékelődik. Gondoljunk csak azokra a neves fotóművészekre, akik tudást, tehetséget, rengeteg időt és pénzt férceltek abba, hogy a szakma öregjei legyenek. Lassan viszont már meg sem kérdezhetjük, hogy kié volt eredetileg az ötlet. Hiszen a képgenerátor az algoritmusokon keresztül stílusokat másol le, konkrét szerzők vagy fotósok stílusát. A mesterséges intelligenciát is emberek által alkotott képek és szövegek segítségével tanítják. Kérdés lehet itt is: vajon kié az elsőbbség, a szerzői jog, s ki tudja bebizonyítani, hogy „ez ugyan nem teljesen az én képem, de az én agyamat szívtátok le”?!
Az Európai Parlament képviselői meghatározták tárgyalási álláspontjukat a mesterséges intelligenciáról szóló törvénytervezet vitáihoz. Az irányelv szerint szerzői jogvédelem illeti az eredeti műveket, beleértve az MI-algoritmusok által létrehozott műveket is. Arra viszont nem ad világos választ, hogy ki birtokolja a szerzői jogot az MI által létrehozott műveknél...
– Milyen lehetőségeket látsz még a használatra? (Ez már a saját kérdésem, mert az MI addigra kifogyott a kérdésekből!)
– Az MI az élet minden területén jelen van. Minden eszközünk egyre okosabb. Téged is felismer a telefonod arcról?! Ugye, hogy igen! Van olyan funkció a telefonunkban, hogy portré effektus. Ez biztosítja, hogy a fő téma, az arcunk éles legyen, a háttér pedig elmosódott. A fényképezőgépnél az objektív rajzol valódi képet az arcról. Nyilván a telefonban nincsenek objektívok, hisz nem férnének el benne – így az MI tölti be ezt a funkciót, tehát értelmezi a képen látható témát.
– Értsem úgy, hogy jobb fotókat készít a telefonunk, mint a fényképezőgép?
– Igen is és nem is. Mivel exponálás után az MI azonnal képjavítást végez, gyakran szebbnek tűnik a telefonos kép. Viszont ha később dolgozni kezdünk vele, akkor a monitoron megjelennek a kép hiányosságai: nem olyan részletgazdag, nem megfelelő a felbontása és így tovább. Mikor valaki tanácsért fordul hozzám, hogy milyen fényképezőgépet vegyen, először mindig megkérdezem tőle, hogy mióta fotóz. Ha kezdő, akkor azt javaslom, hogy először vegyen egy jobb telefont jó fotóképességgel – és azon gyakoroljon. Nekem Google Pixelem van, a Google saját fejlesztésű telefonja, ebben is erősebb a fotóképesség. Most ott tartok, hogy letöltöttem rá egy fizetős alkalmazást, mert manuálisan szeretném a fotós paramétereket beállítani. Ezáltal úgy tudom majd használni a telefont, mint a fényképezőgépet. Egyszóval azért fizettem, hogy szűrők nélkül tudjak fotózni. Ez régen fordítva volt.
– Milyen lehetőségeket nyitott meg az MI a fotóművészetben?
– A művész az alkotásai által különböző érzelmeket képes az emberben kiváltani. És az a félelmetes, hogy az MI ugyanúgy képes erre. Szóval elérte a kreativitás első lépcsőfokát. Nemrég részt vettem egy online tanfolyamon. Az egyik feladatunk az volt, hogy ki kellett válogatnunk egy képsorból az ember alkotta képeket. Én tízből hetet (!) nem találtam el. Mindegyik élethű volt, érzelem is volt rajtuk, hangulat is. A Sony World Photography Award egyik tavalyi kategóriagyőztese Boris Eldagsen német fotóművész Hamis emlékek: a villanyszerelő című pályamunkája lett (lent). Az alkotó tesztelni akarta a szakmai zsűrit, hogy vajon a fotóművészeti versenyek fel vannak-e készülve az MI-képekre... Mint kiderült, nincsenek. Itt vetődik fel a kérdés, hogy meddig nevezhető művészeti alkotásnak egy kép. Nekem az a véleményem, hogy a mesterséges intelligencia és a fotográfia két különböző entitás, így nem versenyezhetnek egymással!
Boris Eldagsen német fotóművész Hamis emlékek: a villanyszerelő című képe, amit mesterséges intelligencia készített ( © Boris Elgagsen)
– Hogyan látod a jövőt?
– A technológia akkor is fejlődik, ha te közben azon keseregsz, hogy régen minden jobb volt. Aki versenyképes szeretne maradni, annak lépést kell tartania a fejlődéssel. Szinte biztos, hogy bizonyos típusú fotókra már egyáltalán nem lesz szükség. Például a jogdíjmentes stock fotókat (a szerkesztőségek sokszor ezekkel dolgoznak, mikor illusztrációs képeket keresnek, köztük mi is – a szerk. megj.) a képgenerátorokkal létrehozott illusztrációk fogják felváltani, mivel jobbak, népszerűbbek, mint a hagyományos fényképek. A tárgyfotózásnál nem lesz szükség stylingra, hisz az MI seperc alatt a tárgy mögé teszi a hátteret. De a divatszakmában is óriási változások várhatók. A divatmodellek helyett már most mesterséges intelligencia által generált képeket láthatunk az online térben. A fotózásnak viszont vannak olyan témái, melyeket nem lehet MI-vel helyettesíteni: ilyenek az esküvői ceremóniák, a szülinapi partik és más fontos események, melyeket azért a valóságnak megfelelően szeretnénk lencsevégre kapni. Hiszek benne, hogy a „mesterséges” világban is lesz piaca a pillanatképeknek.
Érdekes jövő áll előttünk, de ahogy Laci mondaná: „Mindent csak mértékkel!” Úgyhogy másnap fogtam magam, és megszakítottam minden kapcsolatot Kukival és a többiekkel. Ez bizony már nem a tetriszek** kora, hanem valami olyan állat, amelyik pont most mászik le a fáról... (A Tetris volt az első játékszoftver, amelyet a Szovjetunióból exportáltak az USA-ba.) Csupán az a kérdés, vajon hálás lesz-e nekünk, amiért kitaláltuk...
