Benjamin az ősszel óvodát kezd. A beszélgetés az anyukával, Vanek Máriával (29, Dunamocs) könnyed hangvétellel indult, ám hamar kiderült, hogy többfejezetes történetbe csöppentem.
Megküzdött azzal a fránya gyerekbubussal, a székrekedéssel. Mária pont azért jelentkezett, hogy segítsen a többi anyukának, s elmesélje a történetét. Sztorizgatás közben együtt nevettünk vagy a könnyeinket törölgettük. A kisgyermekkori székletgond ugyanis a szülők rémálma.
Vanek Mária
Elmeséltem neki a mi történetünket is. Az én fiam 3 hónapos korában 22 napig nem produkált székletet. Az anyatejet a kisbabák ugyanis 100%-ban meg tudják emészteni: és a fiam anyatejes baba volt. Végül mindenki nagy örömére megérkezett a csomag. Egyébként azóta is mi vagyunk a gyerekorvosunknál a rekordtartók! Ismerjük meg egy Anya és Bili manó küzdelmeit, in medias res...
– Nyitrán végeztem magyar-szlovák kétnyelvű ügyvitelszervezést. Peti, a párom hivatásos katona, több mint húsz éve a hadseregben szolgál. Az ötödik évet már Benivel a pocakomban jártam. Közben Petit Ciprusra helyezték, Benjamin egyéves volt, mikor kiköltöztünk. Az egy év alatt, míg kint voltunk, többször hazalátogattunk. Hiányzott a család, az otthoni táj, ott nyári időszakban már reggel hétkor 35 °C volt. Beninek igazából Cipruson kezdődtek a székletgondjai. Tápos baba volt, az itthoni fajtát viszont a szigeten nem lehetett beszerezni, ezért másik fajtára váltottunk. Úgy gondolom, hogy a kiköltözés, a táp, a sok változás, az, hogy ott más volt a víz: mind-mind közrejátszottak abban, hogy ebből a kis mumusból ilyen nagy kaliberű probléma alakuljon ki. A tikkasztó hőség ellenére Beni kevés folyadékot fogyasztott, gyümölcsöt, rostokat pedig nem fogadott el. Láttam rajta, mennyire szenved, mert gyakran 5 napig nem ment neki a nagydolog. Masszíroztam a hasát, tornáztattam, egy ottani cseh gyógyszerész biofüge-szirupot ajánlott. Semmi nem segített. Borzasztó kínokat éltünk át, néha vele sírtam. A tápos babáknak ugyanis mindennap székletet kéne produkálniuk. Ráadásul Beni akkor már szilárd ételt is fogyasztott. Napokig visszatartotta a székletét. Hol jobb volt a helyzet, hol rosszabb, végül itthon felkerestünk egy gasztroenterológust. Kipróbáltunk a hisztamin-, glutén-, és laktózmentes diétát. A végén kiderült, hogy nála a székrekedés pszichés eredetű. Fájt, neki mikor próbálta, ezért inkább visszatartotta.
11 éve vagyunk együtt Petivel. Naná, hogy karácsonykor kérte meg a kezem. „Hozzám jössz feleségül Cipruson?” – kérdezte. Beni közben nagy szemekkel lesett minket. Mindig a tengerparti esküvő volt a vágyam. Teljesült. Nem akartam habcsókos ruhát, Benivel sokat bicikliztünk a szigeten, s egyszer egy kirakatban megláttam az álomruhámat. A minap épp nosztalgiáztam, és felvettem. "Anya, te angyal lettél", mondta Beni, mikor meglátott benne.
– Most mi a helyzet? Van ebből kiút?
– Különböző trükkökkel próbálkozunk, hogy a fejecskéjében lévő blokkot oldjuk. Nagyon jó mesék, játékok vannak már erre kitalálva. Van egy naptárunk, ami a hűtőn, Beni szemmagasságában van elhelyezve: abba pecsételünk. Minden egyes sikeres nagydolog után jár a pecsét, tíz pecsét után pedig kiérdemel egy ajándékot. Most egy kukásautót szeretne. Tavaly októberben volt hároméves, ám az orvos nem javasolta még az ovikezdést. A pelenkát csak idén februárban tette le.
– Mi nem tetszhetett Beninek Cipruson?
– Nagyon más ott a klíma. Amúgy jól elvoltunk, a közösségi hálón rákerestem a ciprusi magyarokra. Három anyukával szoros barátság alakult ki közöttünk, a mai interjúról is tudnak. Ciprus laza volt, nem stresszeltünk, az ottaniakra jellemző a „nyugi, ráérünk, sehová sem sietünk” hozzáállás. Mi itthon abban nevelkedünk, hogy kötelességek vannak, hajlamosak vagyunk túlaggódni az életet. Ők nem. Petivel már meg sem lepődtünk, mikor lakásnézéskor az ingatlanügynök elfelejtett megjelenni. Egy számlanyitás három napba is beletelik.
Az esküvői csokrom piros-fehér-zöld volt, mert szerettem volna, hogy a magyar színek rajtam legyenek. Az anyakönyvvezető kis robogón érkezett, a tenger mellett, egy fehér virágokkal díszített boltív alatt esküdtünk. Beninek vettünk egy kisautót, közben ott tologatta a homokban...
– Hazatérve hol telepedtetek le?
– Vándormadarak vagyunk. Benit egy komáromi óvodába írattuk be, bár az állandó lakhelyünk még Nyitra. Ám nem akartunk a koronavírus alatt panelben sínylődni, ezért leköltöztünk a nyaralónkba, Dunamocsra. Most azt újítgatjuk, szépítgetjük: ez lesz a mi kis fészkünk. Az ovi miatt is szeretnénk maradni. Egyébként Bátorkesziről származom, a szüleim ott élnek.
– Mihez kezdesz ősztől, mikor Beni ovis lesz?
– Tervem sokféle van, aztán mindig minden máshogy lesz. Beni tavaly ősszel már kezdhetett volna egy nyitrai oviban, fél évig tartották nekünk a helyet. Ám mikor meghallották, hogy magyarul beszélek hozzá, rögtön elkönyvelték problémás gyereknek. Engem ez rosszul érintett, mert onnantól kezdve másként kezeltek bennünket.
Kétnyelvű ügyvitelszervezést tanultam: ez annyit jelent, hogy az olyan településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20%-ot, én lennék az, aki a hivatalos levelezést magyarul bonyolítja. Ötödikben fél évig a karomban dajkáltam Benit, miközben az előadásokat hallgattam. Szakmai tapasztalatom tehát nincs. Kacsingatok afelé, hogy Nyitrán elkezdem távúton a pedagógiai minimumot.
– A férjednek milyen a hozzáállása Beni problémájához?
– Én aggódós típus vagyok, de Peti mindig megnyugtat: Majd lesz valahogy. Ingázni fogunk 20 kilométert. Nem lesz egyszerű. Peti is naponta ingázik Pozsonyba. A nagyszülők messze vannak, Bátorkeszin és Zselízen. Megszoktam már, hogy egyedül vagyok mindenre.
– Hogy éled meg az anyaságodat?
– Élvezem minden pillanatát. Hálás vagyok minden percért, amit Benivel tölthetek. Szeretnénk még családot, most már némileg tudjuk, mi vár ránk. Az is benne van a pakliban, hogy Petit újra külföldre szólítja a kötelessége, s akkor pakolunk, és megyünk. Én még most is „csakanyaként” tekintek magamra. Számomra ez a legcsodálatosabb küldetés.
