Napsütés, szalmavár, lovak és nagy adag életöröm. Ha képes lennék lefesteni a Jurta napokat, ilyesmik szerepelnének a képen. A valódi élményért látogasson el Alsószelibe június 26-28. között, és indítsa vakációját egy kis vidéki hangulatba ágyazott vígsággal, jó borokkal, sajtokkal, rég látott ismerősökkel a kemencék körül.
Mi Franciszti Lászlót, a fesztivál főszervezőjét kérdezgettük a tudnivalókról, amelyek talán azok számára is érdekesek lehetnek, akik már évek óta lelkes látogatói a rendezvénynek. Utánajártunk, hogyan építhetünk ki egy élő közösséget a virtuális hálókkal átszőtt korunkban.
Franciszti László
– Emlékszik még a kezdetekre?
– 2001 tájékán, borozgatás közben egy baráti csoporttal beszélgettünk, ábrándoztunk. Aztán megvettük az első íjat... Az íjászat kapcsán ismerkedtem meg Vermes Istvánnal, akinek akkor már volt egy jurtája. Eldöntöttük: mi is építünk egyet magunknak, hogy legyen hol találkozni. 2004-ben aztán kivittük a jurtát az alsószeli falunapra. Sokaknak tetszett, ami cselekvésre sarkallt bennünket. Később egy bográcsgulyás illatánál eljátszadoztunk a fesztiválszervezés gondolatával. Jártunk már Visegrádon, Cseszneken: inspiráltak a hasonló rendezvények. S megszerveztük az első Jurta napot. Megalapítottuk a Zele törzset, amely az egész fesztivál szíve-lelke, szó szerint: humán erőforrása.
– Bemutatná a Zele törzs működését?
– Az Alsószeli Ifjúsági Klub (ALSZIK) égisze alatt működünk: betársultunk hozzájuk. A törzsben 40-en vagyunk. Kétféleképp válhat az ember a tagjává: kiválthatja valamilyen hasznos tevékenységgel, s akkor egy év múlva taggá válhat. A másik út: bele is lehet születni.
A kis újoncok a törzstagok gyermekei, tehát a csemeték is kiveszik a részüket a munkából. A „törzsi élettel” együtt jár a fesztivállátogatás, amikor tapasztalatokat gyűjtünk. Hagyományápolással is foglalkozunk, harcművészeti bemutatókkal.
– Mitől más a Jurta napok, mint más hasonló rendezvény?
– Önkéntesekkel dolgozunk, sok feladatot saját erőből igyekszünk megoldani. A kezdetekkor kevés befektethető pénzünk volt, ezért eldöntöttük, megpróbálunk „máshogyan”, önerőből építkezni. Ráadásul úgy láttuk jónak, ha nem szedünk belépőt. A kézműveseket például mi hívtuk meg, sőt fizettünk érte, hogy itt legyenek. És ez így is maradt. Többnyire sikeresek a pályázataink, de vállalkozások, cégek is besegítenek. S az eredmény: 2014-ben a 10. sikeresen megrendezett Jurta napokért átvehettük Budapesten a Külhoni Magyarságért Díjat.
– Összehangolt munkára van szükség ahhoz, hogy a dolgok három napon át úgy történjenek, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Mi a helyzet az önkéntesekkel?
– A 150 fős fesztiválcsapat többnyire a törzstagokból, illetve falubeliekből, ismerősökből és szimpatizánsokból verbuválódik. Vidáman dolgoznak, élvezettel teszik, amit tesznek. Megesik persze, hogy valaki a végére nagyon elfárad, mert például a falodában (büfé) vagy a hörpintőben (italmérés) három napig egyfolytában serénykedik. Ők a tapasztaltabbak, akik már régóta segítők. Nemrégiben javasoltuk, hogy állítsuk csatasorba a fiatalokat is, tehát mindig legyen jelen egy rutinosabb megbízott, mellette pedig két fiatal segítő, vetésforgóban.
– Milyen irányt vett a törzs élete a fennállás óta?
– Születtek újítások. Például bekerült a műsorszámok közé – és életünkbe is – a baranta. Vagy az asszonyok felkészültek a régi receptekből, megtanulták az ősi ételeket, készítettünk régies üstöt. Most is lesznek újdonságok. Idén három kemence lesz, ahol a jó lepények sülhetnek. Egyszóval: „irányt tartunk”. Nem hívunk „egyéves sztárokat”, akkor sem, ha az 2-3000 látogatóval többet hozna. A gyereksarokban végtelen festővászon meg szalmavár van, nem felfújható gumivár. Ötletek jöhetnek, de szelektálunk.
– Alsószeli a Mátyusföld tipikus kisközsége. Kihat a helyiek életére a szerveződés?
– Régen, búcsúk alkalmával a falu lélekszáma megnövekedett, hiszen hazajöttek az elszármazottak. Most a szeliek már a Jurta napokra is invitálnak vendégeket, szóval lett az eseménynek ilyen vonzata is. A rendezvény egyébként a Laposon zajlik, ami tulajdonképpen a régi, elterelt Dudvág medrének része. Ez a terület nagyon szép, mégis kihasználatlanul állt évtizedekig. Most pedig a fűzfák alá évente egyszer jurták épülnek. Egyébként a törzs, de mondhatni, a falu célja is egy tájház létrehozása, erre is keressük a megoldást.
– Az utánpótlást illetően lát valami különbséget a generációk közt?
– Akik már „ebben” nőnek fel, azokat inspirálja ez a magyaros miliő. A közelmúltban a helyi iskolások a Feszty-körkép mintájára készített, a Jurta napokat ábrázoló körfestményükkel versenyt nyertek Ópusztaszeren. Ez idén ki lesz állítva a fesztiválon. Összefogással sok mindent el lehet érni. Egyébként az is eredmény, hogy a fiatalokat kimozdítjuk a számítógép mellől. Egy srác a törzsből építésznek készül, és idén velem tart Mongóliába, ahová jómagam azért megyek (nem először), mert érdekel a hagyományos mongol jurtaépítés. Szóval: így serénykedünk!
