,,Öt éve egyedül élek. Nem vagyok se magányos, se elégedetlen vagy elhagyatott. Rengeteget kellett tanulnom, hogy a hideg zuhany után össze ne csapjanak fejem fölött a hullámok."
A férfiakról azt tartják, hogy egyetlen dolgot szeretnek: a világot. A nőnek meg csak egy világa van: a szerelem. Tetszik vagy nem tetszik, férfifüggőek vagyunk!
Olyan, de olyan sok, látszólag jól működő házasság bomlik fel a szemem előtt! Ők is azt hitték, hogy ők kivételek. Velük ez soha nem történhet meg. Pedig megtörténhet. Bárkivel.
Természetesen mi magunk, vágjuk rá a választ. Ám a kutatók szerint ez tévedés. A felmérések azt mutatják, hogy meglepően nagy befolyást gyakorolnak ránk barátaink és ismerőseink.
A nagyokosok azt mondják, az az igazi, mikor a párunknak messziről köszön a virágboltos. A virágcsokor azonban nem elég, a jó házasságnak több titka is van. Élni és élni hagyni legyen a jelszó!
Vajon mi jó testvérei voltunk és vagyunk egymásnak? – töprengtem a „nővérek” címkével ellátott emlékeim között kutatva. Civakodást, hisztit, duzzogást kerestem. Megdöbbentett, hogy semmi ilyesmit nem találtam...
"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. "