A nagyokosok azt mondják, az az igazi, mikor a párunknak messziről köszön a virágboltos. Ami annyit jelent, hogy rendszeresen kapunk tőle virágot. A régi, de az új trendek szerint is ez a jó házasság egyik titka. A virágcsokor azonban nem elég, a jó házasságnak több titka is van. Például a nőnek ildomos békén hagyni a férfit. Élni és élni hagyni legyen a jelszó!
Kevés ember mondhatja el magáról, hogy az ő házasságában aztán nem volt krízis. Ezért a kérdésünk inkább így hangzik: hogyan lehet a válságot megoldani? Beszélgetésünk végső tanulsága, hogy az élmények összetartanak! A „Beszélnünk kell!” mondat pedig az emberek többségének azt üzeni, hogy jön a feketeleves, most kapok a fejemre. Ami igazából megoldja a konfliktusokat, az a cselekvés: ha elkezdünk valamit másként csinálni.
Kérdésünkre az a pszichológus házaspár válaszol, amelyik már több mint ezer házasságot „mentett meg” a saját maga által kifejlesztett módszerrel: Baktay Zelka és Baktay Miklós Budapestről.
Miklós: Az újgenerációs pszichológia, amit mi követünk, már nem a múlt felé fordul. Nem a régi sérelmekben vájkálunk, hanem a jövőkép felépítését tartjuk fontosnak. A házaspárokat a pozitív kommunikációra próbáljuk megtanítani.
Zelka: A múltról csak annyit beszélünk, hogy ki miben jó, kinek milyenek a családi mintái, mit hozott magával. Így megtudjuk, hogy mire lehet építeni, a párnak milyen erőforrásai vannak a probléma megoldására.
– A szerelmi házasságok, vagy a hosszú kapcsolatból kötött házasságok vannak-e jobban kitéve a krízisnek?
Zelka: A nagy szerelemben mindig nagy a kockázat, mert jelen van az érzelmi túlfűtöttség. Az egyik fél fejében megszületik a forgatókönyv, és elvárja a másiktól, hogy eljátssza a neki kiosztott szerepet. Ha ő erre vevő, akkor élethosszig boldogan élnek. Ha viszont a másiknak nem passzol a szövegkönyv, akkor boldogtalanná válnak mindketten. Nagy a kockázat. Amikor lassan alakulnak ki az érzelmek, több idő jut arra, hogy megismerjük a másikat. Ellenben pont ez a csapda! Mert az ember azt gondolja, jól ismeri a másikat, nem érheti meglepetés.
Csakhogy az ember folyamatosan változik! Elég, ha beüt egy munkahelyi krízis, vagy a férj belefog egy vállalkozásba, amely nagyon felfut, és ettől ő maga is megváltozik. Ebben is van kockázat.
– Érdekes, hogy mikor az egyik sikeressé válik, az konfliktusforrás, és nem örömforrás!
Miklós: Ilyenkor azt szoktuk tanácsolni, hogy a másik fél is legyen sikeres. Ha valakinek sikere lesz, akkor biztos megvan az a képessége, hogy együttműködjön a párjával, és őt is bevonja a sikereibe. Ez az alap. Ha külön területen sikeresek, akkor versengés alakulhat ki, ami rombolja a párkapcsolatot. Egyébként mindegy, hogy milyen területen alakul ki vetélkedés (lehet az gyereknevelés, üzleti élet). A végeredmény ugyanaz: elmennek vagy elbeszélnek egymás mellett. Pedig a párkapcsolat lényege az együttműködés!
Zelka: Az ideális az, ha a siker közös. Ez úgy is lehet közös, ha az egyik fél a háttérmunkát végzi, vagy más módon támogatja a másik munkáját. Ha az egyik nem tud a másik munkájáról, nem lát bele, csak annyit, hogy reggel elmegy, este meg visszajön; bizony, ezt már nem lehet megoldani négyüléses terápiában.
– Egyre több a szakmájában sikeres nő, és ezt nem mindegyik férfi viseli jól.
Zelka: Többnyire akkor van így, ha a nő férfiszerepben válik sikeressé. Mondjuk, ha üzletasszonyként sok pénzt keres, azt nehezen viselik a férjek. Ha női szerepben brillírozik, az általában nem szokott versengéshez vezetni.
– Ezek szerint konfliktusmegoldásra nem a legjobb módszer a „gyere, beszéljük meg”?
Miklós: Ezzel az a gond, hogy rövid idő után az is előjön, aminek nem kellene, és a konfliktus még jobban elmélyül.
Zelka: Az „üljünk le és beszéljük meg egymással” olyan érzelmi állapot, amikor azt a fonalat mozgatjuk, ami „nem jó”. A „Beszélnünk kell!” mondat az emberek többségének azt üzeni, hogy jön a feketeleves, és most kapok a fejemre. Ami igazából megoldja a konfliktusokat, az a cselekvés: ha elkezdünk valamit másként csinálni. Ha elmondjuk, mi az, ami rossz vagy fáj, attól semmi sem változik. Csak kihangosítjuk az érzelmeinket! Inkább arra kéne fókuszálni,hogy mi az, amit szeretnénk. Az „arra kérlek, azt szeretném” is egyfajta kommunikáció, de a „Beszéljük meg!”-nél jobban egymásra hangolt állapot.
Baktay Zelka és Baktay Miklós (© divany.hu)
– Ezek szerint a boldog házasság titka, hogy minél több közös élményt gyűjtsünk be?
Zelka: Pontosan. De azért ez nem annyira egyszerű, hiszen nehéz megmondani, hogy melyik programból lesz élmény. Lehet, hogy egy megszokott cselekedetünkből (mondjuk, a közös kutyasétáltatásból) valami miatt egyszer csak élmény lesz. Az élményt nem lehet tudatosan megtervezni. Az élmény lényege, hogy van benne fiziológiás változás is. A flow, az áramlás, az elragadtatás!
– A közös élményeken kívül mi kell a boldog párkapcsolathoz?
Miklós: A szilárd lábakon álló kapcsolatot a hokedlihez szoktuk hasonlítani. Ha a négy láb közül bármelyik kiesik, a kapcsolat felborul. Az első láb az érintés, aminek a szex komoly összetevője. De ide soroljuk a szemkontaktust, a spontán érintéseket, a kontaktuskeresést, a „csak” neki szóló hangot. Ahol ez nincs, ott azt mondjuk, hogy megszűnt a párkapcsolat. Ha a pár mégis együttmarad, akkor már csak szülőként, egyfajta gyereknevelő kft.-ként együttműködve. Egyébként érdekes, hogy azok a párok, amelyek csak a gyerek miatt vannak együtt, válás után jobb szülővé válnak. Lemegy ugyanis róluk a párkapcsolati feszültség, a férj-feleség elégedetlenkedése. A második láb a társas, ami alatt azt értjük, hogy tudatosan jelennek meg mások előtt házaspárként, jelezve: „Mi összetartozunk.” Itt fontos,hogy cserébe olyan visszajelzéseket kapjanak, miszerint elfogadják őket összetartozóként. Nagyon sok házasság borul fel amiatt, hogy valamelyikük családjában nem fogadják el a másikat, ami lojalitáskonfliktushoz vezet. A harmadik láb a megélhetés. Lényeges, hogy mindketten érezzék, részt vesznek a megélhetés bebiztosításában.
A negyedik terület a gondoskodás, vagyis a szülői együttműködés. Mivel a gyerek rövid ideig, tizenöt-húsz évig van jelen a szülők életében, fontos, hogy utána is közösen gondoskodjanak valamiről: legyen az szőlő, kert vagy akár házi kedvenc.
– Melyek azok az életszakaszok, amikor a leggyakrabban alakulnak ki komoly krízisek?
Miklós: Mindegyiknek megvan a maga veszélye. A legelső a párkapcsolat kialakulásánakaz időszaka, 10-ből 9 már akkor elvetél. Ezt követi az összecsiszolódó időszak. A következő a gyerekszületés, amikor úgy a házasságok fele kirostálódik.
Zelka: A gyerek születésekor derül ki az is, hogy kapcsolaton belül ki a sebezhetőbb. Előtte nagyjából arányosak az erőviszonyok, de ahogy megérkezik a kisbaba, az anyuka vele kerül egységbe – az apuka pedig háttérbe szorul... A külvilág felé kitettéválik, és bármiféle odafigyelés esetén könnyebben bemozdul. (A kisgyerekes apukákat egyébként is gyakran megkörnyékezik a kolléganők.) A kitettség a nőknél akkor figyelhető meg, amikor kijönnek a kiszolgáltatottságból – és visszamennek dolgozni. Ilyenkor hajlamosak másfelé is nyitni, kifelé, hisz kikerülnek az otthoni rutinból, s találkoznak férfiakkal, akik jobban odafigyelnek rájuk, mint a párjuk.
– Milyen gyakran ajánlott félretenni a szülői szerepeket, és férj-feleségként szervezni közös programot?
Zelka: Akár hetente, hiszen a párkapcsolat az a boltív, amely fenntartja az egész családot. Ha ezt hagyjuk kipotyogni, akkor a család nem fog működni. Ezt úgy is hívjuk: randizás. A lényeg, hogy találkozzanak valami új helyen, tegyenek valami új dolgot, akár lógassák a lábukat egy szökőkútba. A mozi, színház azért nem ideális, mert ott nem egymásra figyelnek az emberek. A randizásban viszont van valami izgalmas.
Miklós: Néha az élményszerzés spontán jön. Velünk megesett, hogy elmentünk lakatot venni, és akkor én mondtam valami félreérthetőt, mire Zelka azonnal vette a lapot, és a végére olyan összeszokottan hülyültünk, hogy az eladók csak néztek. A mai napig emlékszünk erre az élményre. Egyébként a legjobb, ha idegen helyen próbáljuk, ahol felszabadultan tudunk viselkedni.
– Ahogy így hallgatom Önöket, egyre inkább úgy látom, hogy a jó házasság rengeteg „munkával” jár.
Miklós: Ez így van. De tudja, hogy egy válás mennyi munkát igényel?!
Egyébként azt hiszem,hogy pont ez a kulcsmondat. A kapcsolaton dolgozni kell. Karban kell tartani, mint egy nádtetőt.
– Csak valahogy a mai ember nem nagyon akar javítgatni, toldozni-foldozni. Ha valami nem működik, inkább lecseréli.
Miklós: Régen a cipőt is foltozták, meg a tévét is javították: most a lecserélős időszak van.
Zelka: De sok esetben – főleg a nők – nem nagyon akarnak válni. Csak rá akarnak ijeszteni a férfira, aki meg azonnal belemegy, és már nincs visszaút.
– Lehet, hogy ilyenkor már látják a fiatalabb, attraktívabb nőt.
Miklós: Manapság nagyon sokat számít a státusz. A férfiak számára mindig is a biológiailag nemzőképes nő volt a vonzó. A nőkben pedig evolúciósan az működik, hogy olyan férfit válasszanak, aki biztonsággal fel tudja vállalni a gyereket. Ezért most egy negyvenéves, jól szituált férfi sokkal vonzóbb tud lenni, mint egy húszéves, akinek bizonytalanok a kilátásai.
– Egyébként mennyire tartósak ezek a házasságok?
Miklós: Ha a feleség fiatalabb, a férfi szorong. Fél, hogy elhódítják tőle. Ezeket a kapcsolatokat csak folyamatos munkával lehet fenntartani.
Zelka: Ha sok szálon kötődünk egymáshoz, akkor az rendszer. Mikor valaki jobban néz ki a párunknál, az csak egy szempont. Nehéz versenyezni, ha a férjet a feleséggel összeköti a rengeteg közös élmény. A feleség a gyerekekkel együtt fantasztikus vonzerővel bír; és emiatt nem bomlik fel minden válságba került házasság. Ezért szoktak a szeretők arra panaszkodni, hogy a férfi nehezen szánja rá magáta költözésre. Válások esetén gyakran látjuk, hogy pont a nő az, aki keveset tett a kapcsolatért.
Miklós: Egyébként terápiában a 1150. esetnél tartunk, s az általunk megtapasztalt valóság nagyon más, mint amit a média közvetít. Nem kezdődik korábban a nemi élet, mint száz évvel ezelőtt, nincs sokkal több partnere az embereknek, mint ötven évvel ezelőtt; és sok a valóban monogám párkapcsolat. A konfliktusok „megszaporodása” pedig azért van, mert az emberek beszélnek róla, mernek segítséget kérni.
Zelka: Végezetül még hozzátenném: ma olyan információk is visszacsatolódnak, amelyeknek nem kellene. A férfinak egy szolgálati úton spiccesen becsúszik egy kaland. Soha az életben nem fog és nem is akar a nővel találkozni. De hazamegy, és nagy bűnbánóan odaadja ezt a csomagot a párjának. Nagy hiba!
– Ezek szerint egy házasságon belül lehetnek kis titkaink?
Miklós: Kell, hogy legyenek. Nem lehet mindent megosztani.
Fontos, hogy meghúzzuk a határta kósza gondolatok (ezekről nem tehetünk) és a tettek közt. Ne akarjuk lerombolni azt, amink van, inkább építsük tovább. Élményekkel.
Új nő új élet!
Az evolúció során a génállományunkba nagyon sok viselkedésminta beíródott. Az embernek a monogámiára is ugyanúgy van génje, mint a bigámiára. És trauma hatására át tud kapcsolni. Látunk olyat, aki sok-sok éven keresztül monogám volt, és valami hatására „átment poligámba”. De ez működik fordítva is: ha valaki megtalálja azt a nőt (férfit), akiben valami más van, mint a feleségében vagy a férjében, s ez neki inkább tetszik.
A mai ember nem nagyon akar javítgatni, toldozni-foldozni. Ha valami nem működik, inkább lecseréli. Konkrét probléma esetén elég egy négyüléses terápia. Az első találkozás négyesben történik: ilyenkor kapunk összképet arról, hogy a házastársak miképpen viszonyulnak egymáshoz. Ezt követően kétszer találkozunk velük.
