Kérdezhetnénk: Miért hatásosabb a szempilla-rebegtetés, mint a szembenézés? Ennek megvan az evolúciós háttere.
A harcossal bármi megtörténhet, fél karját levághatják, tovább tud harcolni. Ám ha kiszúrjak a szemét, akkor nincsen tovább; azért is védte a lovagok szemét szemellenző. A férfiak úgy szocializálódtak, hogy ha valakinek látszik a szeme, az mindig jót jelent, boldogságot. (Ezért is festjük mi, nők nagyra a szemünket!)
(© Francesco Vullo)
A nő nyelve
A nő, aki nagy, kerek szemmel néz a férfira, nem veszélyes, mert nem harcos. Ha egy férfival szemben úgy viselkedünk, mint egy másik férfi – azaz harcosként állunk szembe vele –, akkor férfiként fog bennünket kezelni. A pózunk nem egy nőt sugall neki, hanem egy harcost. Ellenséget.
Mit magyaráznak a férfiszelídítő tanfolyamok? A férfival azon a nyelven kell kommunikálni, amit ért. Ha otthon két harcos áll szemben egymással, akkor mi nőként vagyunk harcosok, ő pedig férfiként: és mindig a férfi lesz az erősebb, mert a háború az ő terepe. Csak úgy lehetünk eredményesek, ha nőként lépünk fel.
Ne álljunk szembe a férfival teljes vállszélességgel... Ez „férfi kontra férfi” felállást sugall. Mindig féloldalt állva, vagy a vállunk fölül mondjunk el neki azt, ami fontos. Akkor egy kedves, beszélő emberkeként jelenünk meg majd előtte...
Ha a feleség szeretné, hogy mondandója eljusson a férj fülébe, női praktikákat is bevethet. Ilyen egy hosszú, mozgó fülbevaló. Mindez kísérletekkel bizonyított: a férfi semmi másra nem tud fókuszálni, csak a lógó fülbevaló tulajdonosára. Ugyanilyen csáberővel bírhat egy kendő, amit lazán a vállunkra vetünk, illetve a szoknya, amit meglibbent a szél.
A nő ilyenkor egy pillanat erejéig felfedi magát: ettől a férfi rá fog figyelni. Amivel kezdetét veszi a férfi megszelídítése. A férfi- és női szerepek közel kerültek egymáshoz. Az emancipációval a nők átvették a férfias viselkedést...
Miért biztos magában a férfi?
Alapvetés, hogy egy férfi nem kételkedhet önmagában (ezért sem megy el férfiképző tanfolyamokra). Ennek is van evolúciós magyarázata. Ha az ősférfi vadászat előtt kételkedett volna magában, hogy elbír-e a vaddal, akkor nem állt volna oda az oroszlán elé.
Neki tudnia kellett, hogy ő erős, a legerősebb! A mai férfi is akkor van rendben, ha nem kételkedik önmagában.
Egy ősférfinál nagy evolúciós hátránynak számított, ha átadta magát az érzéseinek; hisz ott loholt a sarkában a kardfogú tigris, amelyik azonnal elkapta. Ezért van az, hogy a férfi fél az érzelmektől. Mert tudja, ha azok megjelennek: baj van! Ezért is ódzkodik attól, hogy feloldódjon a nő parttalan érzéseiben. Attól kezdve ugyanis nem tud bármikor odébbállni. A férfi életében ezért kevesebbszer történik meg, hogy intenzíven kötődik valakihez.
(© Francesco Vullo)
A mérési vizsga – minden eldől
Érdemes a kiválasztottunkat megméretni. A képlet egyszerű: felhívjuk a nagy Őt, és kétségbeesve közöljük vele, hogy az autópályán ragadtunk egy működésképtelen járművel. Ha a nagy Ő autóba pattan, és útra kel megmenteni bennünket, akkor minden rendben van vele. Viszont ha azt tanácsolja, hogy keressük ki a telefonunkban a legközelebbi autómentőt – azt a férfit örökre felejtsük el.
A mérés legnagyobb veszélye, hogy a férfiak jelentős része nem fog átmenni a vizsgán. Még akkor sem, ha mi magunk toljuk be őket a célba. A férfinak teret kell adni, hogy erősítsük benne: vannak dolgok, amelyeket csak ő tud kivitelezni.
(© Francesco Vullo)
Adj teret neki!
„Nincs olyan befőtt, amit én ki tudnék nyitni, mikor a párom itthon van... Neki pedig eszébe sem jut megkérdezni, hogy amikor ő nincs jelen, hogyan nyitok ki én befőttet” – mesélte az egyik jó barátnőm. Pedig anno én még az autókereket is kicseréltem. Persze, ma már tudom, hogy azt kellett volna mondanom: „Á, én ezt nem tudom!”
