Az utóbbi években egy romantikusnak nem mondható elmélettel hozakodtak elő a szakemberek – azzal, hogy a szerelem nem más, mint kémia. A kárörvendő természet a hormonokkal manipulálja az emberiséget, hogy rávegye a szaporodásra.
A férfi is tudni akarja, milyen a nő... Ám egy férfi soha nem iratkozik be nőmegismerő tanfolyamra. Miért van az, hogy a férfi mindig tudja, hogy neki van igaza? A nő meg azt éli, hogy „Igazad lehet, de pasid nem...”
Hihetünk-e a sztereotípiáknak, amit a filmipar és a média vetít elénk, vagy teljesen más ma egy facér, húszas éveiben járó férfi, mint amilyennek elképzelnénk?
Vajon mi az, ami a szexuális tartalmú filmekből még ártalmatlan játék, és mi az, ami már perverzió? – tettük fel a kérdést Hevesi Krisztina pszichológusnak.
Egy félrelépés akkor is fájdalmas, ha semmiféle szerelem nem áll mögötte, s csupán egyszeri alkalomról, részeg bódulatról van szó. Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy létezik happy end. Happy end, ami egy félrelépéssel kezdődik...
Annak, hogy jó anyósra tegyünk szert, kisebb az esélye, mint a lottóötösnek – mondta egyszer az egyik régi szomszédasszonyom, amikor arról áradoztam neki, hogy milyen aranyszívű anyósom van.
A mérgező anyák után itt vannak a mérgező anyósok. Egyik kifejezést se szeretjük, mert: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!" Mégis beszélni fogunk róluk, hogy kihúzzuk a kígyó méregfogát.